Amerika mindig is vonzódott a militarizmushoz, ami jól érzékelhető a hollywoodi filmekben is. Bár ezek jellege kicsit változott az idők folyamán és manapság már nem annyira a hősiességről vagy hazafiságról szólnak, hanem sokkal inkább háborúellenes filmeknek számítanak. Ezt a folyamatot a ’60-as években a vietnami háború indította el, azonban a ’40-50-es években ez még nem így volt. A második világháború nemcsak az amerikai társadalomban, de a Hollywoodban is roppant népszerűnek számít a mai napig is, ami fokozottan igaz volt a háború utáni évekre. Talán ez az oka annak, hogy szinte nincs (nem volt) olyan hollywoodi sztár, aki legalább egy háborús filmben ne játszott volna karrierje során Hollywood aranykorában. Bár volt számos híres és népszerű színész, akik kalandfilmek tömkelegét gyártották, valójában alkalmatlan volt katonai szolgálatra, ezek közé tartozott például Errol Flynn, de most inkább nézzük azokat, akik tényleg szolgáltak az amerikai, vagy az angol hadseregben. A legtöbb színész Hollywood aranykorából természetszerűleg a második világháborúban katonáskodott, de a második részben érdekességképpen látunk néhány más esetre is példát. A teljesség igénye nélkül.

Második világháború folyamán számos színész és rendező a hadsereg propagandaosztályán dolgozott és különböző propaganda filmeket készített, azonban jócskán akadtak olyanok is, akik a hollywoodi stúdiók és a hadsereg ellenkezése ellenére is mindenáron részt akartak venni harci cselekményekben is, és végül sikerült ezt elérniük. Vagy éppen azért vettek részt a küzdelmekben, mert még nem voltak híresek, ezért aztán sem a stúdiók, sem a hadsereg nem aggódott lehetséges haláluk miatt.

Harci cselekményekben részt vettek:A két leghíresebb közülük James Stewart dandártábornok (ő vitte a legmagasabb rangig) és Clark Gable volt, akinek - sértetlenül való -  elfogására Hitler külön díjat tűzött ki. Nagyon érdekes Douglas Fairbanks Jr. katonai pályafutása is, hiszen az ő nevéhez fűződik az ún. "Beach Jumpers", az amerikai haditengerészetnél akkor még ismeretlen harcászati módszer bevezetése, amit ő az angoloknál látott korábban.

James Stewart, akit Hollywood harmadik legnagyobb sztárjaként tartanak nyilván manapság és számos klasszikus film főszereplője (Rear Window, Vertigo, Harvey stb.) olyan konzervatívabb családból származott, amely mély katonai gyökerekkel rendelkezett. Mindkét nagyapja harcolt az amerikai polgárháborúban, az édesapja pedig a spanyol-amerikai, majd később az I. világháborúban is, ezért a 2. vh kitörésekor, pontosabban szólva az USA hadba lépésekor azonnal jelentkezett a US Army Légierejébe. Mivel tapasztalt pilóta volt, és akkor már 400 repült órával rendelkezett, abban a reménykedett, hogy pilótaként éles bevetésekben harcolhat. Első jelentkezésekor elutasították, mert a hosszú, nyúlánk és vékony férfi nem érte el a kívánt súlyt, ami miatt hízókúrába fogott. Belépése után kezdetben ő is a hadsereg által rábízott propaganda feladatokat végezte – ő volt az első hollywoodi sztár uniformisban - , amit a hadsereg nyilvánvalóan messzemenőkig ki akart használni, hiába kérvényezte folyamatosan, hogy éles bevetésekre mehessen. Már majdnem le is tett erről, amikor végül 1943. decemberében német tengeralattjárókat bombázhatott Kiel közelében. A későbbiekben már Bréma, sőt Berlin felett is bevetették, ami a legveszélyesebb küldetésnek számított. Ekkor, 1944. március 22-én már a 12. éles bevetésén vett részt a 2^nd Bomb Wing vezetőjeként. A kezdetben hadnagyi rangban szolgáló Stewartból a háború végére ezredes lett és többször ki is tüntették. 1966-ban már tartalékos dandártábornoki rangban megfigyelőként vett részt egy vietnami bombázásban is, majd 27 év katonai szolgálat után 1968-ban szerelt le.

Katonai karrierje folyamán számos kitüntetésben részesült, amelyek sorába tartozik a Distinguished Flying Cross, Air Medal, Army Commendation Medal, Presidental Unit Citation, Presidental Medal of Freedom, American Defense Service Medal, American Campaign Medal.

Clark Gable, az Elfújta a szél sztárja Hollywood ’30-as évek második felének királya volt. 1942-ben felesége, Carole Lombard színésznő tragikus halálán azonban nem tudott igazán túllépni, és talán ez is közrejátszott abban, hogy ő is belépett a hadsereg légierejébe. Stúdiója, az MGM nem akarta elengedni legnagyobb sztárját, azonban a színész megfenyegette őket, hogy ha nem engedik el, akkor nagy nyilvánosság előtt lejáratja a stúdiót. Bombázó légi lövészként kezdte szolgálatát a Légierőben, majd a kiképzés végén hadnagyi rangot kapott. Kezdetben azzal a feladattal bízták meg, hogy segítsen újoncokat toborozni. 1943-as évet már Angliában töltötte a Királyi Légierő egyik bázisán a 351st Bomb Grouppal, és folyamatosan kérvényezte, hogy éles bevetéseken vehessen részt a propaganda munka helyett. Végül megkapta ezt a lehetőséget és a háború folyamán öt éles bevetés került a neve mellé, amelyek közül az egyikben Németország felett is repült. Az utolsó bevetése során Gable bombázója, amelyben hátsó lövészként volt beosztva, német vadászgépek támadása során megsérült, és a személyzet egyik tagja meghalt, két másik megsebesült, és a színész is csak hajszál híján úszta meg. Amikor ez a hír elérte az MGM filmstúdiót, minden befolyásukat bevetették, hogy legértékesebb sztárjuk ne repülhessen harci körülmények között. Mivel 1944-re Clark Gable elérte a felső korhatárt, ami miatt amúgy sem repülhetett volna többet éles bevetésen, ezért kérésére 1944-ben leszerelték. Leszerelési papírjait kollégája és barátja, Ronald Reagan százados írta alá.

Köztudott volt, hogy Adolf Hitler egyik kedvenc színésze Clark Gable volt, és többek között imádta az It Happened One Night c. filmjét, ezért díjat tűzött ki a fejére, ha valaki – sértetlenül – el tudja fogni neki a színészt.

Clark Gable kitüntetései közé tartozik a Distinguished Flying Cross, Air Medal, American Campaign Medal, European-African-Middle Eastern Campaing Medal és a Victory Medal.

Douglas Fairbanks Jr. nevéhez fűződik a Beach Jumpers (Parti Ugrók) elnevezésű speciális hadviselési módszer bevezetése az Amerikai Haditengerészetnél. Ezt a módszert 1943-1946 és 1951-1972 között a Navy harci körülmények között is használta. A módszer lényege a megtévesztés volt, amivel pszichológiai nyomást is lehetett az ellenségre gyakorolni. A Beach Jumperst az igazi célponttól és akciótól nem messze, korlátozott erőkkel hajtották végre, amely pont elegendő volt arra, hogy az ellenség figyelmet elterelje a valódi akció helyszínéről. Fairbanks ezt a módszert az angoloktól tanulta, és amikor a Navyben Kent Hewitt admirális alatt szolgált, meggyőzte elöljáróját a módszer hasznosságáról, aki ekkor éppen az észak-afrikai partraszállást készítette elő. Korvettkapitányi rangot (Lieutenant Commander) elérő Fairbanks is számos kitüntetés birtokosa, többek között megkapta a Navy Legion of Merit-et, a francia Légion d’honneur-t és a Croix de guerre-t, a brit Distinguished Service Cross-t. Mindezek mellett egyszer egy UJ-6083 korvett elsüllyesztésében is részt vett. A háború után a tartalékosok kötelékében maradt és 1954-ben szerelt le.

Lee Marvin (pl. The Big Heat, Piszkos tizenkettő stb.) színészi pályája csak a háború után kezdődött, így ő nem a hadsereg propaganda részlegére volt beosztva, hanem a Tengerészgyalogsághoz, ahova középiskola után 1942-ben 18 évesen lépett be. Marvin a Csendes-Óceániai hadszíntéren szolgált, és Saipan szigeténél akció közben megsebesült a Tapochau-hegyi csatánál, ahol egységének, az I Company 24^th Marines, 4^th Marine Division legtöbb tagja meghalt. Lee Marvin ezért megkapta (többek között) a Purple Heart kitüntetést, majd egészségügyi okokból (idegsérülés) leszerelték 1945-ben.

Charles Bronson szintén ismeretlen volt még a háború idején, amikor 1943-ban belépett a Hadsereg Légierejéhez, ahol először egy kiképző egységnél szolgált, majd 1945-ben éles bevetéseken vett részt a Guam szigetén állomásozó alakulatával a 39^th Bombardment Grouppal, ahol ő egy B-29-es bombázón dolgozott légi lövészként. 25 éles bevetésen vett részt, és sebesüléséért ő is megkapta a Purple Heart kitüntetést.

Tim Holt (Sierra Madre kincse) szintén B-29-es bombázón szolgált a Csendes-óceániai térségben, és a háború utolsó hivatalos napján, egy Tokió feletti bevetés során megsebesült, ezért ő is a Bíbor Szív kitüntetés tulajdonosa.

Henry Fonda a Haditengerészetnél Quartermaster 3^rd Class rangban szolgált a 2. világháborúban a USS Satterlee rombolón. Később az Air Combat Intelligence-nél dolgozott a Csendes-Óceáni térségben, és megkapta a Navy Presidental Unit Citation és Bronze Star kitüntetéseket.

Charlton Heston (Ben-Hur) 1944-ben lépett be a Hadsereg Légierejébe, ahol 2 évig rádiósként és légi lövészként szolgált egy B-25-ös bombázó fedélzetén. A háború végére Staff Sergeant rangig vitte. Katonai szolgálata alatt fokozottan titkos és bizalmas filmes anyagok narrálását is végezte, többek között az atombombáról, így ő a legmagasabb szintű biztonsági ellenőrzésen is átment, ami után megkapta a “Q clearence-t”, ami egyenértékű volt a Hadügyminisztérium Top Secret szintű hozzáférésével.

Walter Matthau (Furcsa pár, Charade) szintén ismeretlen fiatalember volt még a háború idején, aki a Légierő kötelékében egy B-24 Liberator fedélzetén szolgált rádiósként és lövészként, ugyanannál a 453th bombázó egységnél, ahol James Stewart is. Walter Matthau Staff Seargantként szerelt le a háború végén.

Paul Newman a Haditengerészetnél szolgált rádiósként a Csendes-óceánon a torpedó bombázóknál, főleg kiképzőként. Később torony lövész lett egy Aviator bombázóban, ami egy repülőgép anyahajóról, a USS Bunker Hill-ről indult bevetésekre. Egyszer pilótája fülgyulladása miatt nem szállt fel a gépük, így ők lettek egységük egyetlen túlélői, mivel a többiek akció közben mind meghaltak.

Kirk Douglas (Out of the Past, Martha Ivers furcsa szerelme) 1941-ben csatlakozott a Navy-hez, rögtön azután, hogy az USA belépett a háborúba decemberben. 1944-ben szerelt le sebesülése után.

Tony Curtis (Sweet Smell of Success, Van, aki forrón szereti)  is rögtön Pearl Harbor után csatlakozott a Navyhez. Ő a Csendes óceániai hadszíntéren szolgált egy tengeralattjárókat ellátó hajón, a USS Proteus-on.

Tyrone Power (A vád tanúja) 1942-ben lépett be a Tengerészgyalogsághoz, ahol a kiképzés után alhadnagyi rangba került. Mivel képzett pilóta is volt, ezért a repülős kiképzést is elvégezte, ami után a Tengerészgyalogság egyik szállító repülőgépének másodpilótája lett. Később a Marshall-szigetekre helyezték, ahol (többek között) az Iwo Jima-i és Okinawa-i ütközet során sebesült tengerészgyalogosokat és felszerelést szállított repülőjével. Ő is több kitüntetésben részesült szolgálatáért és tartalékos századosi rangban szerelt le végül 1951-ben.

David Niven (Diadalmas szerelem) 1930-ban elvégezte az angol Royal Military College-t, ami után alhadnagyi rangban kezdett szolgálni a brit seregben a Highland Light Infantryben (Hegyvidéki könnyű gyalogság), többek között Máltán is. A békeidőszak alatti szolgálatot viszont annyira unta, hogy 1933-ban kilépett. Aztán 1939-ben, amikor Anglia hadat üzent Németország ellen, Niven hazatért Hollywoodból, hogy jelentkezzen a seregbe, annak ellenére, hogy a Brit Nagykövetség azt ajánlotta minden Amerikában lévő színésznek, hogy maradjanak, ahol vannak. David Niven hadnagyként kezdte meg a második világháborús karrierjét a Rifle Brigadeban és egy kiképző egységhez került. Ennél azonban érdekesebb feladatot szeretett volna, ezért áthelyeztette magát a Commandos-hoz. Niven részt vett a normandiai partraszállásban, ahol a Phantom Signals Unitban szolgált. Ez az az egység, aki jelezte a fronton az ellenség egységeinek helyzetét és mozgását.

A leghíresebb hollywoodi vietnami veterán pedig Oliver Stone rendező, aki 1967-ben főiskolát otthagyván harctéri szolgálatra jelentkezett a Hadseregbe és így 1967-68-ban része volt a vietnami háborúban. Bátorságáért és kétszeri sebesüléséért megkapta a Bíbor Szívet, a Bronze Star-t, valamint az Air Medalt a több, mint 25 helikopteres bevetéséért, ezen kívül az Army Commendation Medalt is neki ítélték. Ezen tapasztalatok alapján készítette el többek között A szakasz c. filmet.