Time Goes By

Total Recall - Az emlékmás (Total Recall) 1990

2019. január 20. 18:54 - Time Goes By

A mai nap folyamán elhunyt Andy Vajna amerikai-magyar film producer, a magyar filmgyártás megújítója és nem mellesleg számos hollywoodi blockbuster producere, az utolsó, magyarságára még emlékező, és azt megélő hollywoodi bennfentes, aki a legnagyobb amerikai sztárokkal dolgozott együtt. Produkciós cégei, a Carolco Pictures és a Cinergi Productions olyan filmeket adott a világnak többek között, mint a Rambo, az Angyalszív, a Vörös zsaru, Az emlékmás, az Air America, a Tombstone, a Die Hard 3, Az elemi ösztön, a Dredd bíró, az Evita, és egyes Terminátor részek. Most az egyik legnagyobb közönségsikert elért akció sci-fijéről, az Emlékmásról írok, ami megjelenése időpontjáig a legdrágább filmnek számított, és amit manapság már egyfajta kult státusz övez. A történet középpontjában egy építőmunkás áll, aki hirtelen egy Marson játszódó kém akció és dráma közepén találja magát, miközben nem teljesen biztos abban, hogy mindez csak egy emlékbeültetés következménye vagy esetleg a valóság. A főszerepben Andy Vajna egyik barátja, gyakori munkatársa, Arnold Schwarzenegger, későbbi kaliforniai kormányzó, a ’80-90-es évek legnagyobb hollywoodi akciósztárja látható.

2084-ben járunk, Douglas Quaid (Arnold Schwarzenegger) rettenetesen unja mindennapi rutin életét építkezési munkásként, még akkor is, ha felesége, Lori (Sharon Stone) egy igazi szőke bombázó. Quaid fantáziáját már régóta izgatja a vörös bolygó, a Mars, és elhatározza, hogy elmegy az egyik hamis vakációs emlékeket betápláló „utazási irodához”, ami nem csak olcsóbb, de kényelmesebb is, mint egy valódi utazás. Hogy a „vakáció” még izgalmasabb legyen, ezért kiválasztja a kém kaland és dögös barna barátnő extra opciókat is. Az emlék betáplálása közben azonban nem várt probléma merül fel, aminek eredményeként kiderül, hogy van már egy betáplált emlék az agyában. Ez pedig nem más, mint a mostani mindennapi átlag élete, amit azért ültettek belé, hogy elfelejtse, hogy ki is ő valójában: Carl Hauser korábbi kém, aki a Marsot teljhatalommal vezető Cohaagen (Ronny Cox) ellen lázadó mutánsok vezetőjének, Kuatonak dolgozott dögös barna szeretőjével, Melinával (Rachel Ticotin) együtt. A rosszul elsült betáplálás után Quaidet azonnal meg akarják ölni, aki hamis papírokkal a Marsra megy, hogy kiderítse mi is áll mindezek hátterében...Az 1990-es emlékmás egyike azon hollywoodi filmeknek, amelyet el sem tudnánk képzelni más főszereplésével, mint azzal a színésszel, akivel végül elkészült. (Már csak ezért sem volt túl sok értelme 2012-ben megcsinálni a film remakejét.) Pedig eredetileg szó nem volt Arnold Schwarzeneggerről, ugyanis a film jogai először Dino De Laurentiis kezében voltak, aki kezdetben Richard Dreyfuss, a későbbiekben Patrick Swayze, aztán William Hurt főszereplésével és David Cronenberg rendezésében képzelte el a filmet, azonban produkciós cége tönkrement. Ekkor lépett a képbe Schwarzenegger, akit már korábban is érdekelt ez a filmterv, és rábeszélte a Carolco Pictures két tulajdonosát, vezetőjét, Mario Kassart és Andy Vajnát, hogy szerezzék meg a viszonylag olcsó jogokat. Schwarzenegger 10 millió dolláros fizetést és a film haszna után 15% részesedést kötött ki magának, valamint vétó kontrolt a film minden fontosabb aspektusában. A színész megkapta a szokatlanul nagy követeléseit, aki ezután személyesen beszélte rá Paul Verhoevent a film megrendezésére, ami aztán korának hű lenyomatává, és nem mellesleg hatalmas közönségsikerré vált.

Megjelenésekor, azaz 29 éve láttam ezt akciódús, tipikus, ’80-as évekbeli filmekre jellemző, számos hullát termelő lövöldözésekkel tarkított érdekes történetű filmet, és az az emlékkép (haha) élt bennem, hogy egy jófajta, szórakoztató akció sci-fi, mindenfajta mélyebb réteg vagy mondanivaló nélkül, aztán a mai újranézés során rájöttem, hogy ez nem így van. A film Paul Verhoevennek köszönhetően rendelkezik mélyebb, vagy még inkább szardonikus réteggel, felhanggal a korabeli amerikai társadalomról.

A forgatókönyvet Ronald Shusett, Dan O’Bannon és Gary Goldman írták, aminek sztorija ha csak nagyon lazán is, de Philip K. Dick We Can Remember It For You Wholesale c. történetén alapul.A filmben olyan, Hollywoodban a mai napig is népszerű (és aktuális) témák láthatóak, mint a különböző politikai és üzleti mahinációk, egyes nagyvállalatok korlátlan hatalma, ami nem csak a gazdaságra, de a társadalom egészére is kiterjed, mégpedig olyannyira, hogy úgy tűnik, hogy a nagy vállalatok már nem is az „állam az államban típusú” szervezetek, hanem ők maguk az állam. (A Totall Recall óta eltelt közel harminc évben a globalizáció hatására csak fokozódott a téma népszerűsége és elterjedtsége az amerikai filmekben, elég csak a pár évvel ezelőtt készült sci-fire, a Blade Runner 2049-re gondolni.) A filmbeli Föld, 2084-ben nem igazán különbözik a jelen (1990) Amerikájától. Hasonló típusú reklámok borítanak el mindent mindkét helyen - akárcsak a Blade Runnerben (1984) – hasonló szövegekkel, amelyek mindegyike különböző termékek fogyasztásra ösztönözi az embereket. Ezzel szemben áll az emberiség jövőjét jelképező Mars – ironikus módon  manapság egyre nagyobb erőfeszítések történnek a bolygó feltérképezésére - , de ennek feltételeként első lépésben el kell távolítani a szó szerint mindent, még az élethez szükséges levegőt is - kisajátító nagyvállalatot. 

Második témaként pedig egy olyan szál vagy elem is megjelenik ebben az egyébként „sima” akció sci-fiben, ami nagyon jellemző volt a '40-es évek ún. domestic noirjaira. Ez pedig nem más, mint az unatkozó antihős, aki unja rutin életét az unalmas munkájával és a családi életével egyaránt és valami kis izgalomra vágyik, aminek eredményeképpen belekerül egy titokzatos nő hálójába és sűrű események közepette rohan a végzete felé, miközben nincs igazában tisztában azzal, hogy mi is zajlik körülötte, és ki irányítja az eseményeket.És persze ott a harmadik téma, ami nélkül szinte nem létezik modern hollywoodi film, ez pedig mi lehetne más, mint az elnyomott kisebbség témája. Szerencsére mindez ebben a filmben olyannyira sci-fiszerű, hogy szinte fel sem tűnik az embernek a film nézése közben, sőt, a történet egyik legszórakoztatóbb vonalának bizonyul majd, ami jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy manapság kultfilmként tartsák számon a Total Recallt. A kisebbséget itt a mutánsok képviselik a nem mutáns többséggel szemben, nem kis áthallással az árja és nem árja témához. (Nem véletlenül van Schwarzenegger kém karakterének német neve, Carl Hauser.)

A három fent vázolt téma látszólag sablonszerűen jelenik meg itt a szokásos akció blockbuster összetevőkkel egyemben, mint pl. a 80-as évek akciófilmjeire jellemző, számos hullát produkáló, ugyanakkor mégis halál könnyed lövöldözések. Az ilyen típusú erőszak pedig azért könnyed, mert nincs drámai súlya a filmbeli haláleseteknek, a lelőtt szereplők halála nem jelent semmit, simán megy tovább a film anélkül, hogy a néző feljajdulna vagy akár örülne. Az Emlékmás esetén azonban mindezek az összetevők nem mennek át bóvliba, mivel a rendező képes volt egyfajta cinikus világképet, szardinikus felhangokat csempészni ebbe a látszólag a ’80-as évek akciófilmjeinek nyomában haladó blockbusterbe, aminek eredményeképpen egy olyan gúnyos tükröt jelenít meg, amiben a 80-as évek Amerikája (és filmgyártása) magára ismerhet. A film így felfogható egyfajta szatirikus társadalom kommentárnak is, amiben a nem mutáns, azaz a többségi társadalom a kisebbségre, a mutánsokra kényszeríti akaratát, miközben mindkét fél a saját értékeik társadalmi bevezetésére törekedik - erőszakkal. Sőt, még inkább felelőtlen erőszakkal, kb. olyan módon, ahogy Amerika a demokráciát próbálja meg „exportálni” a világ számos pontjára. (Ilyen „felelőtlen” lövöldözés, amikor egy eltévedt golyó által kitört üveg miatt a nagy nyomás különbség majdnem kiszippant mindenkit a repülőtérről.)A film nagy kérdése - ami a könnyed akciófilm jelleg miatt korántsem foglalkoztatja annyira a nézőt, mint mondjuk a Szárnyas fejvadász esetében az android vagy nem android kérdés – pedig az, hogy a főszereplő álmodja-e ezt az egészet vagy sem. Annak ellenére, hogy a film néhány pontján azt gondoljuk, hogy választ kaptunk erre a kérdésre, és az események nem a betáplálás következményei, hanem a valóság, valójában a kétértelműség megmarad a történet végén is. Paul Verhoeven azt nyilatkozta pár évvel ezelőtt, amikor erről kérdezték, hogy „A Total Recall nem mondja ki, hogy mindez álom vagy valóság. Annyit mond, hogy van egyfajta valóság, meg van egy másik fajta valóság, mindkettő egyidőben létezik.„ 

Doug Quaid: „You, you’re not you. You are me.” / Hé te, Te nem te vagy, te én vagyok.„

Douglas Quaid  szerepében Arnold Schwarzenegger látható, akit a film szatirikus jellegének  megfelelően használt a rendező. Az osztrák sztár soha nem a kifinomult színészi játékáról, mintsem inkább az akció filmek legnagyobb ikonjaként és egysoros mondatok királyaként volt közismert, amely tulajdonságai kapóra jöttek Verhoeven számára ebben a kissé szardonikus filmben. Arnold Schwarzenegger ugyanis éppen ugyanannyira hihetetlen unatkozó és többre vágyó építőmunkásként, mint kémnek, viszont remek faarccal tud mindenkit lelőni, amit mindig lelkiismeret-furdalás nélkül tesz és mindig készen áll egy-egy csípős egysorosra, hogy aztán a remekül megkomponált akciójelenetek után a film gördülékenyen folytatódjon mindenféle csavar közepette. Schwarzenegger minden hiteltelensége ellenére – ami része a film szatira jellegének - annyira jó ebben a filmben, hogy képes jól megkülönböztethető jelleget adni karaktereinek, Douglas Quiadnek és Carl Hausernek.  

A mellékszereplők az akciófilmek megfelelő sablonjai, amelyek súlyt adnak nem csak annak az érzetnek, lehetőségnek, hogy Quiad beépített emlékében, kalandjában járunk, ahol a tök átlagos építőmunkás akciósztárnak képzelheti magát, hanem a film szatirikus jellegének is.Itt van mindjárt a történet két női főszereplője, a klisé jellegű hideg szőke és a melegebb szívű barna. Mintha egy Hitchcock film, mondjuk a Madarak női szereplőinek egy modernebb verziói lennének. A szőke nagyon tudja, hogy mit akar, és teljesen független a főszereplő férfitól, míg a barnának szüksége van a férfi szerelmére, támogatására.

A hideg típusú, manipulatív szőke Lorit Sharon Stone, a ’90-es évek első felének szex szimbóluma alakítja, pont annyi szexepillel és mesterkéltséggel, ami szükséges volt szerepéhez. Bár Sharon Stone már majdnem egy évtizede a pályán volt ekkor, de csak kisebb szerepekben játszott ezt megelőzően, és a Total Recallal futott be, hogy aztán két évvel később eljátssza ikonikus karakterét az Elemi ösztönben. Itt is tökéletes volt a femme fatale jellegű férfifaló, szexis hideg ribanc karakterében, amire aztán a karrierjét építette.

Ebben a filmben azonban nem Sharon Stone, hanem Rachel Ticotin volt a női főszereplő a kurvás kinézetű, de meleg(ebb) szívű barna hajú Melina szerepében. Ő nem véletlenül nem csinált túl nagy karriert Hollywoodban, ugyanis teljesen feledhető volt ebben a filmben, és későbbiekben sem volt igazán nagy dobása. Fel is merült bennem 1990-ben és most is az a kérdés, hogy ő milyen elgondolás mentén kapta meg ennek a nagy költségvetésű blockbusternek a női főszerepét?

A Total Recall legfőképpen technikai vonatkozásaiban tűnik kicsit öregnek manapság, ami nem meglepő egy 30 éves sci-fi esetén, amely műfajba tartozó filmek a hatalmas műszaki-technikai fejlődés miatt általában gyorsan öregednek kinézetre. A Total Recall esetén mindez nem csak az olyan trükkökre igaz, mint a nagy nyomás miatt a szemüregből kipattanó szemgolyó, de mai szemmel nézve a díszletről is messziről lerí, hogy díszlet. A film egyik ikonikus szereplője egy három mellű nő, aki valószínűleg a földkerekség összes férfijának fantáziáját megmozgatta 1990-ben, ma valószínűleg minden plasztikai sebész egy jót röhög a látványon annak erősen mesterséges jellege miatt. A zenét a karrierje során 18 Oscar-díjra jelölt Jerry Goldsmith szerezte, amiben keveredik a komolyzene és az elektronikus zene, és ami esetenként elég tolakodó tud lenni. A filmet Mexikóban forgatták, az operatőr pedig Jost Vacano (pl. Das Boot, Robocop) volt, és a fényképezésről is elmondható, hogy jól láthatóan korának terméke, ami a nagyon erős világosításnak köszönhetően nagyon világos, fénylő, ami által van egy kis VHS jellege is. 

Bár Paul Verhoeven filmje egyes, főleg technikai elemeinél fogva nem tagadhatja le megjelenése korát, azonban mégis rendelkezik egy nagyon erős kisugárzással és egyfajta kortalan jelleggel, aminek nem csak az azóta is aktuális témái, érdekes, csavarokban gazdag, izgalmas története, de a film szatirikus jellege is hozzájárul. Na és persze Arnold Schwarzenegger, a kor legnagyobb és ikonikus akciósztárja, aki roppant szórakoztatóan tud nagyon rossz színész lenni. És akit azóta sem tudott senki ebben a kettősségben legyőzni, vagy akárcsak megközelíteni senki sem, bármennyire is próbálkozik ezzel Dwayne Johnson. Mindezek eredménye egy igazi, 30 év után is végtelenül szórakoztató minőségi popcorn blockbuster, amelyben akár további rétegek is felfedezhetőek, ha valakinek erre van igénye. Kult státusza nem véletlen, ugyanis a maga kategóriáján belül nehéz jobbat készíteni. Nem sikerült ez a 2012-ben készült újabb verziójának sem, aminél nem sok feleslegesebb remake létezik Hollywoodban, pedig aztán van merítési alap. 

Értékelés: 1990-ben: 9/10 2019-ben: 8/10

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr5614577068

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gPeterS 2019.01.21. 07:31:49

Cronenberg verziora kivancsi lettem volna
Az analogiadat gyengiti hogy amikor a globalizaciorol cegek totalis hatalmarol beszelsz peldakent egy masik PKD -almodnak e az androidok.. - tortenetre hivatkozol. Hat igen neki majd minden regenye megcsavarodott es gyakran csak leegyszerusitve jut el a nezokhoz ahogy a blade runnerrel se volt elegedett az iro. Jobb pelda lenne az alien filmnel maradva de mar alfred bester star my destination-ben 1956 ir omnipotens nagyvallalatokrol stb
süti beállítások módosítása