Time Goes By

Hollywood aranykorának pletykái és botrányai 29. rész

2020. június 05. 10:07 - Time Goes By

Franchot Tone, Barbara Payton, Tom Neal szerelmi háromszöge

payton_trapped_cimlap.jpg1951-ben Tom Neal hollywoodi színész, korábbi amatőr bokszbajnok összeverekedett egy másik színésszel, Franchot Tone-nal, közös barátnőjük, Barbara Payton színésznő kizárólagos kegyeiért. A verekedés következtében Tonenak nemcsak az orra és az arccsontja tört el, de egy napra kómába is került. Ez az incidens mind a hármuk karrierjét negatívan befolyásolta, Tone-et lelassította és visszavetette, Tom Neal-ének és Barbara Payton-énak viszont egyben a végét is jelentette Hollywoodban. Hármójuk szerelmi háromszöge és életük felülmúlja a legkacifántosabb noirok vagy akár latin-amerikai szappanoperák csavaros történeteit is.

tone.jpgStanislaus Pacal Franchot Tone (1905-1968) volt hármójuk között a legismertebb és legsikeresebb színész, akit még Oscar-díjra is jelöltek Clark Gable-el és Charles Laughtonnal egyetemben a legjobb férfi főszereplő kategóriában a Mutiny on the Bounty c. 1935-ös filmjükért.

Tone, egy híres, gazdag és előkelő new yorki családból származott, felmenői között volt például Richard Franchot politikus, képviselő és két vasúttársaság alapítója, aki az amerikai polgárháború alatt ezredesként szolgált az Északi seregben. Tone-t azonban nem érdekelte sem az üzleti világ, sem a politika, mivel már fiatalon is a színészethez vonzódott. Egy drága magánegyetemen, a Cornellen tanult, és annak drámaklubjának elnökeként is tevékenykedett. A tanulmányai befejeztével ezen tapasztalatai és élményei alapján végleg le is mondott az üzleti életről és Greenwich Villageba költözött, hogy színészként dolgozhasson. 1927 és 1932 között a Broadwayn tevékenykedett, és ahogy akkoriban rengeteg színházi színésszel történt a hangosfilmek korszakának kezdetén, rá is felfigyeltek Hollywoodból, Tone pedig elfogadván az MGM szerződését a filmgyárba költözött 1933-ban.

Franchot Tone a ’30-40-es évek egyik vezető színésze volt, és nagyon gyakran játszott kifinomult úriember karaktereket. Mindez természetesen nem volt véletlen, hiszen akkoriban a stúdiók előszeretettel játszatták a hitelesség növelése érdekében a színészeket olyan karakterben, ami nem állt távol valódi személyiségüktől, attitűdjüktől. Az ’50-es évektől kezdve jelentősen lelassult karrierje – köszönhetően az 1951-es botránynak -, és már inkább csak mellékszerepekben, valamint tévéfilmekben bukkant fel. A láncdohányos Franchot Tone 1968-ban, tüdőrákban halt meg.  

Pályája során szinte minden műfajban kipróbálta magát, láthattuk noirokban is (pl. A rejtélyes asszony 1944) azonban magánélete is legalább ilyen színes volt, köszönhetően két hírhedt eseménynek, botránynak. Mindkettő nőügy volt. 

Joan Crawford, Hollywood ikonikus glamúr lánya és melodrámakirálynője híres-hírhedt alakja volt Hollywood aranykorának. Tone 1935-ben szeretett Crawfordba, ugyanakkor, amikor a Dangerous című filmen dolgozott Bette Davisszel, aki a közös munkájuk során pedig a mindig elegáns úriemberként viselkedő Tone-ba esett bele, olyannyira, hogy a későbbiekben élete nagy szerelmének nevezte. Joan Crawford és Bette Davis között ekkor kezdődött az életük végéig kitartó kölcsönös ellenszenv és utálat, ami miatt ott szóltak be egymásnak, amikor csak tudtak és ott tettek keresztbe egymásnak, amikor csak lehetőségük volt erre. (Erről bővebben ebben a posztban lehet olvasni.)

Tone és Crawford 1939-ben már el is váltak, ami után a színész még háromszor nősült. A karrierjét is lelassító botrányra szeretője, majd harmadik felesége, Barbara Payton színésznő miatt került sor.

payton_2.jpgBarbara Lee Payton, született Barbara Lee Redfield (1927-1967) a színésznőknek abba a csoportjába tartozott, aki botrányairól, önpusztító életformájáról, drog és alkohol függőségéről vált inkább híressé az utókor számára, és nem annyira a szerepei, filmjei miatt.

Payton már kamaszkorában rálelt arra az útra és módszerre, amivel elérheti céljait ebben a férfiak által uralt világban. A csinos, energikus és élettel teli lányt már nagyon hamar férfiak figyelme és érdeklődése vette körül. Olyan lánynak ismerte meg környezete, mint aki „készséges” a másik nem tagjaival szemben, amely viselkedésre állítólag édesanyja is ösztökélte. Ennek az lett az eredménye, hogy 16 éves korában, 1943-ban megszökött középiskolai barátjával és összeházasodtak, aminek semmi más célja nem volt, mint a lázadás. Később érvénytelenítették ezt a házasságát, de a középiskolát ezután nagyon hamar abbahagyta. Egy évvel később ismerkedett össze leendő második férjével, a hadsereg egyik kitüntetett pilótájával, John Paytonnal, akitől született is egy kisfia 1947-ben. A mindig nagyon magas fordulatszámon élő Barbara azonban nem sokáig bírta azt, hogy csak háziasszonyként élje életét, és már házassága alatt elkezdett modellkedni, azzal a szándékkal, hogy ha itt felfigyelnek rá, akkor színésznőként folytathassa pályafutását. Ez pedig 1949-ben be is következett, amikor a Trapped című noir krimi főszereplőnője lett. Barbara egy ideig össze tudta egyeztetni munkáját a családi kötelezettségeivel, azonban házassága egy idő után megromlott, férjével elváltak, Barbara pedig elvesztette a gyerek felügyeletéért folytatott csatát, akit így férje nevelt fel.  

Az 1949-ben kezdődött hollywoodi karrierje a Trapped című filmmel (a legfelső képen a film egyik reklámplakátja látható) ám mindössze 4 évig tartott. Legjobb filmje a Kiss Tomorrow Goodbye, azaz Mondj búcsút a jövőnek című 1950-es noir gengszterfilm volt, amiben gyerekkora egyik nagy bálványa, James Cagney oldalán játszhatott. A film címe utólag egyfajta ironikus noir csavarnak is tűnhet az ő életében, ami megmutatta a valóságban (is) femme fatale jellegű színésznő további sorsát.

Payton 1950-ben találkozott Franchot Tonenal, akivel el is jegyezték egymást, ugyanakkor mellette viszonyt kezdett Tom Neal színésszel is. A szerelmi és kapcsolati háromszögre nagyon hamar fény derült, mivel Tone és Neal sokszor a nagyközönség előtt szólt be egymásnak, akár interjúk keretében is.

tom_neal.jpgThomas Carroll Neal Jr., azaz Tom Neal (1914-1972) főleg B filmekben tűnt fel, karrierjének leghíresebb darabja az 1945-ös Detour című roppant feszült és izgalmas noir volt, ami a műfaj egyik legjobbjának számít a mai napig is. Tom Neal élete nagyon nagy hasonlóságot mutat a Detour antihős főszereplőjével, akinek sorsa a folyamatos rossz döntései miatt meglehetősen „szerencsétlenül” alakult. Nem csak a karrierjének vetett véget a Tone-ra lesújtó ökölcsapásaival, de harmadik feleségének, Gale Bennett halálát is okozta egy pisztolylövéssel 1965-ben, amiért végül börtönbe került.

Pedig Tom Neal rendelkezett mindazzal, ami arra predesztinálta volna, hogy egy sikeres ember legyen mind karrierjében, mind magánéletében. Egy gazdag bankár családban született, és a legjobb neveltetést kapta a legelitebb iskolákban. Az egyetem drámaklubjában ismerkedett meg a színészettel, valamint a boksz iránt is ekkor kezdett el érdeklődni, olyannyira, hogy amatőr ökölvívómeccseken is megmérette magát. Minden olyan hülyesége ellenére, amit az életben elkövetett, Neal nem volt hülye gyerek, hiszen a Harvardon szerzett jogász diplomát 1938-ban, miközben már a Broadwayn is kipróbálta magát színészként. Tom Neal ekkor már rendelkezett mindazzal, amit a nők általában vonzónak találnak, jóképű volt sportos testalkattal, intelligens volt egy harvardi jogász diplomával, ráadásul a gazdag családi háttere sem volt utolsó szempont a nők szemében. Meg is érkezett Hollywoodba 1938-ban, ahol nem csak ígéretesen indult a pályafutása, de a nők körében is nagyon hamar népszerűvé vált, számos híres színésznővel volt viszonya, többek között Joan Crawforddal, Ava Gargnerrel, Lana Turnerrel, miközben elég vad éjszakai életet élt haverjaival, Errol Flynnel és Mickey Rooneyval. Első felesége Vicky Lane színész volt 1948 és 1950 között, de végül Barbara Payton lett az a femme fatale az életében, aki miatt megindult a lejtőn.

Neal nem véletlenül játszotta kiválóan a Detour antihősét, aki a sorozatos rossz döntései miatt egy olyan lefelé húzó spirálba kerül, amiből nem sikerül kimásznia. Neal ugyanis a privilegizált háttere ellenére hiú és egoista volt, ráadásul roppant indulatos és féltékeny, amely tulajdonságai, valamint a femme fatale hatása együttesen végül a valóságban is rossz útra térítették, ahonnan nem tudott visszafordulni. 

Ő úgy emlékezett vissza egy interjúban Paytonnal folytatott viszonyára, hogy „Barbara kért meg engem arra, hogy vegyem feleségül. Ő akkor Tone jegyese volt, amikor velem találkozott. De azt mondta, hogy engem akar, mert ő (Tone) túl unalmas. Azt mondta én sokkal izgalmasabb vagyok.”

Mindenesetre ez a háromszög odáig vezetett, hogy 1951. szeptember 14.-én Tom Neal korábbi amatőr bokszbajnok ököllel rátámadt a törékeny Franchot Tone színészre Barbara Payton lakásában. A támadás során többször, nagy erővel ütötte Tone-t, amit Barbara végignézett. A komoly verés következményeként Tonenak eltört az arccsontja, az orra és akkora agyrázkódást szenvedett, hogy kómába esett.neal_payton_ujsag.jpgAz eset természetesen hatalmas publicitást kapott, aminek hatására Payton úgy döntött, hogy tiszteletben tartja az eljegyzésüket és a kórházban lábadozó Tone mellett marad, akit a „hűséges jegyestárs” szerepében folyamatosan látogatott. A látogatások természetesen nagy figyelmet kaptak a bulvárújságokban, akiknek Barbara azt nyilatkozta, hogy „amint rendbehozzák Franchot arcát, azonnal összeházasodnak”. Ami így is lett, Tone több plasztikai műtéten is keresztülment, amelyek során sikeresen helyreállították az orr és arccsontját is és 1951. szeptember 28.-án, alighogy a férfit kiengedték a kórházból, meg is tartották az esküvőjüket, amiben ekkor már elég nagy része volt a közvélemény nyomásának is.

Barbara azonban nem az a típusú nő volt, aki ennek hatására lenyugodott volna. Vagy felvállalta volna nyíltan is, amit érzett, és szakított volna Tone-val, hogy Neallel lehessen. Barbara azt ugyanis már nem közölte a riporterekkel, meg Franchot Tone-nal sem, hogy az esküvő után öt nappal újra összejött Tom Neallel, akivel így megint folyamatosan megcsalta szegény Tone-t. Persze ezt túl sokáig nem lehetett titokban tartani, Franchot nemsokára rá is jött, a nő pedig 53 nap házasság után visszament Tomhoz. Tone a válókeresetében felesége házasságtörésére hivatkozott, amit a bíróság el is fogadott és a válást ki is mondták 1952 májusában.

payton_neal_1.jpgEzután Tom Neal és Barbara Payton egy évre rá, 1953 májusában be is jelentették eljegyzésüket azzal, hogy a nyáron Párizsban házasodnak majd össze. A páros azonban még ezt megelőzően szakított, és így a házasságból nem lett semmi. Ahogy mondani szokták all for nothing, azaz sok hűhó semmiért. Illetve nem semmiért, mert sikerült nekik tönkretenni mindhármójuk karrierjét Hollywoodban, ugyanis ezek után Neal és Payton feketelistára kerültek a filmgyárban.

A botrány utáni években Payton és Neal sorsa egyre rosszabbra fordult, Tonenek sikerült egyedül korábbi életét és munkáját megőriznie, még ha színészkarrierje már soha többet nem lett olyan, mint amilyen előtte volt.

Tom Neal kertész munkákat vállalt kezdetben, majd megalakította ehhez kapcsolódó saját cégét és még kétszer meg is nősült. Harmadik felesége egy Las Vegasban dolgozó recepciós, Gale Bennett lett, akit 1965. április. 2.-án a rendőrség holtan talált a házaspár palm springs-i otthonában. A nő kanapén feküdt pokróccal félig betakarva egy golyóval a fejében. Később megállapították, hogy a lövést egy .45 kaliberű pisztolyból adták le, olyanból, mint amilyennel Tom Neal is rendelkezett. Az ex-színész azonnal gyanúsítottá vált, és akit pár nappal később meg is vádoltak gyilkossággal.

A tárgyaláson Neal azt vallotta, hogy Bennett halála véletlen baleset volt. A nővel éppen külön éltek ekkoriban, azonban pont azért találkoztak, hogy rendbe tegyék a házasságukat és kibéküljenek. Kettejük megbeszélése azonban nem alakult túl jól, mivel elkezdtek veszekedni, amikor azzal vádolta feleségét, hogy megcsalja más férfiakkal. Neal szerint a nő ragadott fegyvert, ami dulakodás közben elsült, és felesége halálát okozta. Bár az ügyész eredetileg halálbüntetést kért Nealre, az ügyvédjének azonban sikerült az esküdteket meggyőznie, így nem gyilkosságért, hanem véletlen emberölésért ítélték el. Hat évet töltött börtönben, majd feltételesen szabadult 1971. decemberében. Nem egészen egy év múlva, 1972. augusztus 7.-én 58 évesen szívinfarktusban halt meg.

payton_mugshot.jpgBarbara Paytonnak sem jutott sokkal jobb élet a botrány után. Keményen inni és drogozni kezdett, amiben fizikailag és érzelmileg is lerombolta önmagát. 1955 és 1963 között függősége miatt többször is összeütközésbe került a törvénnyel hamisított csekkek és prostitúció miatt. A Sunset Boulevardon strichelt ekkoriban a napi drog és alkohol adagért. Felajánlották neki, hogy elvonóra küldik, de ezt visszautasította azzal, hogy „inkább iszik és meghal”. 1967-re függősége miatt már beteg lett, amikor is hazaköltözött szüleihez San Diegoba. Még ez év május 8.-án meghalt, 39 évesen. Barbara Payton életéről számos könyv íródott az idők folyamán, kiemelve azt a tényt, hogy ő volt önmaga legnagyobb ellensége.

(A képen balra az egyik letartóztatása után készült rendőrségi felvételen)

Tom Neal legjobb filmje, a Detour c. film noir a Youtube-on végignézhető:

3 komment
Címkék: botrány bulvar

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr815731464

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Könyveslány 2020.06.05. 18:48:39

Imádom ezt a blogot, ennyi.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2020.06.05. 21:59:18

@Könyveslány: Az ilyen kommentekért éri meg blogolni. :)

Ea 2020.06.06. 10:09:01

Szegyen, nem szegyen, imadom ezt a vintage bulvar vonalat. :)