Mivel számos olyan regény vagy film készült az idők folyamán, amelyeket többször is feldolgoztak a filmművészetben - amelyek közé számos noir tartozik-  ezért a 2 in 1 posztokban ezentúl a klasszikus filmek modern remake-jét is bemutatom, mintegy összehasonlítva a kettőt. A sorozat első posztja A postás mindig kétszer csenget c. 1946-os és 1981-es neo-noir remakejéről szól. A történetnek a két hollywoodi verziója mellett van olasz, francia, német, magyar, sőt egy opera feldolgozás is, és amelyek közös kiindulópontja James M. Cain 1934-es Postman Always Rings Twice c. könyve. Vigyázat, ez a poszt spoileres.

Mr. Brooks egy neo-noir pszichológiai thriller, amely a bemutatását követően kisebb kult státuszt ért el. A film egy skizofrén sorozatgyilkost követ nyomon, amely azon ritka hasonló témájú filmek közé tartozik, ahol a néző azért drukkol, hogy a gyilkos valahogy megússza tetteit. Ennek egyrészről a főszereplő kedvelhető karaktere, másrészről pedig a film helyenkénti sötét humora az oka.

Ezt a brit film noirt Londonban forgatták, aminek főszereplője egy pitiáner, de nagyon ambiciózus bűnöző és szélhámos, akit az átlag emberek azon gyakori vágya hajt, hogy legyen "valaki". A film angol és amerikai verziója különbözött: az angol öt perccel hosszabb volt és teljesen más zenével mutatták be. Az amerikai verzió film zenéjét Franz Waxman, míg az angolét Benjamin Frankel írta. A rendező az amerikai verziót tartotta jobbnak, és én is azt láttam, szóval a poszt is az alapján íródott.

A Mindent Éváról egy 14 (!) Oscar-jelölésig jutó film (hatot meg is nyert), amit egészen a Titanicig nem tudtak utolérni. Mindemellett máig az egyetlen film, amiért 4 színésznő is jelölést kapott: Bette Davis és Anne Baxter a legjobb színésznő kategóriában, míg Celeste Holm és Thelma Ritter pedig a legjobb női mellékszereplő kategóriájában szerzett jelölést. A Joseph Mankiewicz rendezte Mindent Éváról az AFI 1998-as listáján a 16. legjobb film helyén állt, és amely kirobbanó siker volt a megjelenésekor. Az All About Eve alapvetően a színház könyörtelen és gátlástalan világát mutatja be, amit az erős női karakterei miatt a nők filmjének is szoktak nevezni.

A Hosszú álom nem csak Humphrey Bogart egyik egyik leghíresebb filmje, de a film noir műfajáé is, ami A máltai sólyommal együtt megalkotta a műfaj egyik fontos karakterét, a keményfejű és cinikus magánnyomozót, akinek vannak ugyan gyengeségei - főleg a csinos nők - azonban senki és semmi nem tántoríthatja el az igazság kiderítésétől. A The Big Sleep ráadásul a legjobb a Bogart-Bacall duó négy közös filmje közül, amiben számtalan remek jelenetet és klasszikussá vált párbeszédet hallhatunk. Nem véletlenül az egyik legtöbbet idézett film noir.

Most az a ritka eset - ígérem  nem sokszor fog előfordulni - áll fenn, hogy egy francia filmet szeretnék bemutatni. A The Artist egy 2011-es romantikus dráma és komédia, ami fekete-fehér némafilmes stílusban készült, ezért talán nem annyira meglepő, hogy a film majdnem egésze is néma. A némafilmest 10 Oscarra jelölték, amiből ötöt meg is nyert, köztük a legjobb film, legjobb rendező és legjobb férfi főszereplő díját. Ezáltal ez első francia film lett,  Jean Dujardin pedig az első francia színész, aki megnyerte az Oscar-díjat. És az első (majdnem teljesen) némafilm, ami 1927 - 84 év - után újra nyerni tudott. A The Artist lényegében egy némafilm a némafilmek koráról, ami egyben egy nagyon szórakoztató hódolat Hollywood eme korszakának. A történet 1927 és 1932 között játszódik Hollywoodban, abban a korszakban, amikor a hangosfilmek kiszorították a némafilmeket, és aminek a főszereplője egy karrierje végét járó némafilm sztár és egy fiatal, a hangosfilmek korszakában sztárrá vált színésznő kapcsolatáról és szerelméről szól.

Charlie Chaplin, a filmtörténelem egyik legnagyobb alakja nemcsak filmjeiről, de botrányos magánéletéről és zsarnoki természetéről is hírhedt volt, aki egyszerre volt híres szoknyavadász és nőgyűlölő, és mivel hódításai között nagyon sok fiatal lányka akadt, ezért a pedofília vádja is sokszor elhangzott már esetében.

A The Suspect egy kevésbé ismert pszichológiai film noir melodráma, amit Robert Siodmak noir specialista rendezett. A film legfontosabb és legérdekesebb eleme a kétélű moralitása, ami szinte rejtély, hogy hogyan tudott átcsúszni a korabeli hollywoodi cenzúrán, ugyanis a főszereplő gyilkos olyannyira szimpatikus a filmben, hogy a nézőt teljesen a maga gyilkos oldalára állítja. A film központjában egy kedves férfi áll, akinek életét elviselhetetlenné teszi rosszindulatú felesége.

A Lesz ez még így se egy 7 Oscar-díjra (2 győzelem Jack Nicholson és Helen Hunt) jelölt drámai elemekkel kombinált romantikus komédia, ami egy szívet melengető történet három teljesen különböző személyiségű és össze nem illő ember kapcsolatáról, akik végül egymás által jobb emberekké válnak. Igazi modern hollywoodi tündérmese remek karakterekkel, kiváló színészekkel és szellemes dumákkal.

Karácsonyi filmek divatja nem új keletű dolog és legfőképpen nem a Reszkessetek betörőkkel kezdődik és az Igazából szerelemmel végződik. Hollywood aranykorában is népszerűek voltak a könnyedebb vígjátékok, romantikus komédiák, musicalek és ritkábban drámaibb karácsonyi filmek. Próbáltam úgy összeállítani a listát, hogy mindegyikre legyen példa, amelyeknek azonban van egy közös jellemzőjük: egészen biztosan happy enddel érnek véget, így a karácsonyi hangulatot semmi sem ronthatja el.

Azért választottam ezt a karácsonyi vígjátékot mára, hogy az ünnep se teljen el teljesen Humphrey Bogart nélkül. A Nem vagyunk angyalok ritka komédiáinak - és színes filmjeinek - egyike, amiben igazán remek szereposztás látható, a film rendezőjéről Kertész Mihályról nem is beszélve, akivel már a Casablancában is együtt dolgozott. A Nem vagyunk angyalok magában hordozza a karácsonyi filmek műfajára jellemző szívmelengető hangulatot, ugyanakkor még sem nevezhető konvencionális karácsonyi filmnek ez a kissé morbid komédia.

Ernst Lubitsch rendezte ezt a karácsonykor játszódó romantikus komédiát, aminek forgatókönyve egy magyar színdarabon, az 1937-es László Miklós által írt Illatszertáron alapul. A forgatókönyvben nem változtatták meg a történet helyszínét és karaktereinek nemzetiségét, így abban a különlegességben lesz részünk, hogy a legamerikaiabbnak tartott színész, James Stewart magyarként egy budapesti boltban dolgozik. A Saroküzlet szolgált az 1998-as You've Got a Mail c. Tom Hanks film alapjául, így talán nem meglepő, hogy a történet középpontjában egy olyan férfi és nő áll, akik kezdetben kölcsönösen utálják egymást, miközben egymás titkos levelező partnerei, anélkül, hogy tudomásuk lenne erről.

Az Afrika királynője egy 4 Oscarra-jelölt romantikus kaland film, ami az AFI 1998-as legjobb filmek listáján a 17. helyen állt, a 2007-es listán már "csak" a 65. Bizonyos szempontokból valóban kezd öregedni, na de két kedvenc színészem játszik végre együtt - mindketten eszméletlen jók -, ráadásul a film nagy részében (egy félórát leszámítva ) csak ketten vannak a képernyőn, arról nem is beszélve, hogy Bogart egyetlen Oscar-díjat nyert szerepe, aki mellett Katharine Hepburn, és a rendező, forgatókönyvíró John Huston is Oscar-jelölést kapott. Az Afrika királynője egy remek és kiváló példája az old school romantikus kalandfilmeknek, aminek központjában két középkorú és nagyon különböző ember utazása, átalakulása és szerelme áll.

Otto Preminger rendezte ezt az öt Oscar-díjra jelölt nagyon stílusos romantikus mystery film noirt, aminek olyan váratlan fordulatai vannak, amelyek még a film noir műfaján belül is meglepőnek számít. A film híres az elegáns stílusáról, szellemes párbeszédeiről, gátlástalan karaktereiről és romantikus megszállottságáról.

A Drive egy alapvetően egyszerű, de nagyon látványos neo-noir arthouse crime thriller film, amiben stílusos és néha nagyon brutális akció jeleneteket láthatunk, és amely vizualitásában és történet mesélésében is van valami szürreális érzet. Eredetileg blockbusternek tervezték, később azonban független art house filmként címkézték, amely jóval több lett, mint egy szokásos "autós" vagy "rosszul sikerült rablás" film.

1935. december 16.-án a bejárónő holtan találta a híres némafilm színésznőt, Thelma Todd-t a garázsban álló autójának vezetőülésében az oldalára dőlve. A hivatalos vizsgálat a halál okának szénmonoxid mérgezést állapította meg, majd némi vacillálás után balesetnek minősítette. Az autóban és a szájában talált vérnyomokat soha nem magyarázták meg hivatalosan, ami miatt mindenféle egyéb teóriák kaptak szárnyra. Halála legalább akkora média esemény lett, mint később Marilyn Monroeé.

Az Angels with Dirty Faces egyike a '30-as évek legjobb moralizálós gengszter filmjeinek, amit 3 Oscar-díjra  jelöltek, azonban sem a rendező Michael Curtiz (Kertész Mihály), sem a főszereplő James Cagney, sem a forgatókönyvíró Rowland Brown nem kapta meg az díjat. Ezek közül a legsajnálatosabb a főszereplő James Cagney veresége, mert a film legnagyobb erőssége az ő játéka. James Cagney a '30-as évek gengszter filmjeinek első számú sztárja volt, akiről később Orson Welles az mondta, hogy "ő volt a legnagyobb színész, aki valaha a kamera előtt feltűnt."  A film további érdekessége, hogy egyike az ebben az időszakban népszerű "Dead End Kids" filmeknek. Ez egy csoport tinédzser színész fiút jelentett, akik 1937 és 1939 között hét filmben játszottak, amelyek közül a legjobbakban általában szegény utcagyerekek voltak, akiket a gengszterré válás fenyeget, de valahogy mindig sikerül a jó úton maradniuk. 

A Máltai Sólyommal, a Gyilkos vagyokkal és a Laurával együtt ez a Fritz Lang rendezte suspense film noir is nagyban hozzájárult a noir műfajának kialakításához. A Nő az ablak mögött az egyik legizgalmasabb klasszikus noir, amiben a rendező az egész film folyamán képes növelni feszültséget, amiben még egy olyan meglepő csavar is látható a végén, ami meglehetősen szokatlan a műfajban.

Chris és Paul Weitz rendezte angol-amerikai dráma és komédia alapvetően a magányos és/vagy stresszes emberek életetüket átvészelő stratégiáiról szól. Az Oscar-díjra jelölt forgatókönyv középpontjában egy önző férfi és egy érzékeny fiú kapcsolata áll, amely által mindkettejük élete megváltozik, anélkül, hogy alaptermészetüket feladnák. 

Orson Welles 9 Oscar-díjra jelölt Aranypolgárát tartják a világ legjobb valaha elkészült filmjének, ami rendíthetetlenül őrzi első helyét az AFI listáján. Megjelenésekor nem aratott túl nagy sikert, aminek több oka is volt. 1941-es bemutatásakor nagyon szokatlan filmnek számított, amiben több műfaj elemei is keverednek, többek között mystery krimik rejtélye, dokumentarista jellegű film híradó részletek, de musical jellegű zenés jelenetek is láthatóak benne. A film emiatt teljesen újszerű volt az amerikai közönség számára, amely semmilyen előtte megjelent alkotáshoz nem hasonlított. És bár a későbbiekben nagyon sok embert inspirált, azonban minden innovativitása ellenére mégsem volt műfajteremtő alkotás. A film története a híres/hírhedt, óriási hatalommal rendelkező médiamogul, William Randolph Hearst életén alapul, aki minden befolyását bevetette, hogy megakadályozza a film elkészülését, majd bemutatását. Megfenyegette egész Hollywoodot, hogy lapjaiban kiteregeti a filmgyár szennyesét, aminek hatására a nagyobb filmstúdiók felajánlották az RKO-nak, hogy kifizetik a gyártási költséget, ha megkapják és megsemmisíthetik a film összes kópiáját. Szerencsére az RKO filmstúdió és legfőképpen Orson Welles ellenállt, így a film elkészült, azonban sok moziüzemeltető engedett Hearst nyomásának, és csak korlátozott számú filmszínházban került bemutatásra. Hearts annyira utálta a rendezőt és filmjét, hogy lapjai csak a mogul halála után 25 évvel írtak először az Aranypolgárról.