Time Goes By

A Manderley-ház asszonya (Rebecca) 1940

2015. május 25. 12:24 - Time Goes By

A Rebecca Alfred Hitchcock 11 Oscar-díjra jelölt noir-jellegű filmje, és az egyetlen, ami meg tudta nyerni a legjobb filmnek járó Oscar-díjat. A Rebecca nagyszerűen összegzi az old school hollywoodi műfajokat, stílusokat, ugyanis egyszerre egy gótikus romantikus melodráma, egy pszichológiai thriller és egy mystery film noir keveréke.

Szégyenlős társalkodónő, a későbbi második Mrs. de Winter (Joan Fontaine)  Monte Carlo-ban összeismerkedik a gazdag özveggyel Maxim de Winterrel (Laurence Olivier) és nagyon gyorsan összeházasodnak. Ezután az alacsonyabb sorból származó második Mrs. de Winter a Manderley-ház úrnője lesz. A ház lakóinak életét még mindig annak első úrnője, Rebecca emléke határozza meg, ami miatt Mrs. de Winternek folyamatosan kisebbségi érzéseivel kell megküzdenie, ugyanis úgy gondolja, hogy ő nem tudja a ház úrnője szerepet és feladatot megfelelően ellátni, mert egyszerűen nem érhet fel a tökéletes Rebeccához. Ebben az érzésében erősíti többek között Mrs. Danvers (Judith Anderson) házvezetőnő, aki imádta első asszonyát, és az öngyilkosságba akarja hajszolni második Mrs. de Wintert. A férj számára is nagyon érzékeny elhunyt felesége témája, nem igazán akar beszélni róla, ami megváltozik akkor, amikor megtalálják a hajóbalesetben elhunyt Rebecca holttestét...A Rebeccát nem olyan egyszerű kategorizálni, mint Alfred Hitchcock többi filmjét. A thriller megnevezés kicsit félrevezető lehet, főleg ha a későbbi klasszikus thrillerjeire gondolunk, mint például a Psycho-ra. Ugyanakkor a melodráma sem igazán megfelelő besorolás, hiszen ez meg nem adja vissza és nem érzékelteti a film második szakaszának thriller hangulatát. Ráadásul az utolsó harmadban felerősödik a film mystery jellege, ami meg inkább a noirokhoz teszi hasonlóvá. A film eme műfaj és stílusbeli összetettsége az egyik elsődleges oka annak, hogy a maga idejében miért is aratott akkora szakmai és közönségsikert, hiszen akkoriban sokkal kevésbé volt jellemző a műfajok keveredése egy-egy filmben: a Rebecca úgy tud végig melodrámaként működni, hogy közben thriller és mystery filmként is funkcionál, miközben jellegzetes atmoszféráját soha nem veszti el.

A Rebecca népszerűségéhez hozzájárult a film elsődleges témája is, amivel szinte minden néző azonosulni tudott. Nagyon ritka az olyan emberi kapcsolat, amelyben a résztvevőknek ne lenne egy ismert vagy ismeretlen elődje, aki valamilyen szinten ne okozna féltékenységet, irigységet, esetleg egyéb problémákat a jelenlegi kapcsolatban. Még rosszabb a helyzet, ha az utód nem ismeri személyesen elődjét, mert ekkor kénytelen mások véleményére alapozni, amit tovább fokozhat az, ha az utód alapvetően egy önbizalomhiánnyal küszködő ember, mint ebben a filmben a második Mrs. de Winter. Egy ilyen ember számára nem lehet rosszabb, mint egy olyan valakinek az árnyékában élni, akivel soha nem találkozhat személyesen. Ezen okokból kifolyólag tökéletesen átérezzük a második Mrs. de Winter problémáit, félelmeit és küszködését, hogy meg tudjon felelni az elvárásoknak. Ez azonban nem egyszerű, hiszen Mrs. Danvers házvezetőnő, a ház első úrnőjének csodálója mindent megtesz azért, hogy a második úrnőjét még jobban elbizonytalanítsa. Ő mindig a legváratlanabb pillanatokban képes teljesen hangtalanul felbukkanni, aminek eredményeképpen nemcsak szegény második feleség hátán áll fel a szőr, de a nézőkén is. Mrs. Danvers ellenáll második úrnője minden változtatási szándékának, hiszen mindennek ugyanúgy kell maradnia és működnie, mint az imádott Rebeccája alatt. Iránta való lojalitásában odáig megy, hogy öngyilkosságba szeretné hajszolni a második úrnőjét. Persze felmerül a kérdés, hogy miért is viselkedik így Mrs. Danvers?Alfred Hitchcock későbbi filmjeihez hasonlóan a Rebeccában is van egy (nem is annyira) rejtett, akkoriban tabunak számító szexuális vonal. Számtalan cikk foglalkozott Mrs. Danvers motivációival, ami nem egyéb, mint a gyönyörű és rejtélyes asszonya iránti szerelme. A filmben valamelyik szereplő ki is jelenti róla, hogy „egyszerűen imádta Rebeccát”. Az egyik jelenetben elmondja, hogyan hajtogatta össze Rebecca levetett alsóneműjét, hogyan fürdette és fésülte haját. Ebben a jelenetben érezhetően van valami különleges erotika. Bár a későbbiekben kiderül, hogy Rebecca korántsem volt egy szent, de sokkal önállóbb és erősebb akaratú nő volt, mint a második Mrs. de Winter, aki iránt korántsem érez így Mrs. Danvers, tehát ez az imádat és csodálat nem általában véve a mindenkori úrnőinek szól, hanem csakis Rebecca személyének. A kor szellemének megfelelően Mrs. Danvers már-már legendás leszbikus karaktere még nagyon félelmetes és ellenszenves.

Daphne du Maurier azonos című regényéből Joan Harrison és Robert E. Sherwood írta a történetet, ami Philip MacDonald és Michael Hogan forgatókönyvének alapjául szolgált. Manapság már talán egy kicsit lassúnak lehet nevezni a történet kibontakozását (a film több, mint két órás), azonban Hitchcockra általában nem volt jellemző, hogy elkapkodta volna filmjei felépítését, sőt alapvetően ez volt az egyik legfontosabb stílusjegye.

A filmet két, illetve három szakaszra lehet bontani, attól függően, hogy történet vagy műfaji jellemzők szerint közelítjük meg a kérdést.

A Rebecca első fél órája a szégyenlős és szegényebb sorból származó, későbbi második Mrs. de Winter személyére koncentrál, aki társalkodónőként dolgozik egy idősebb gazdag nő mellett. Ekkor ismerkedik meg a gazdag és előkelő Maxim de Winterrel, akinek rögtön felkelti érdeklődését szerénységével. Személye jelentéktelenségét a film azzal is bemutatja, hogy még a nevét sem tudjuk meg soha, csak a házasságkötése után lesz belőle „valaki”, konkrétan a második Mrs. de Winter. Ebben a szakaszban még sem thriller, sem mystery nincs, hanem tiszta romantikus melodráma, amely részt (mai szemmel nézve legalábbis) egy kicsit le lehetett volna rövidíteni.A film második szakasza akkor kezdődik, amikor az újdonsült házaspár megérkezik a Manderley-házba. A hely atmoszférája és a személyzet egyes tagjainak viselkedése miatt második Mrs. de Winter kisebbrendűségi érzései fokozódnak. Szinte mindenki folyamatosan a ház előző úrnőjét, Rebeccát emlegeti – különös tekintettel Mrs. Danvers házvezetőnőre - , ami miatt a második feleség képtelen otthon érezni magát, mintha csak egy jogtalan betolakodó lenne Manderley-ház tökéletességébe. A helyzeten nem segít az sem, hogy férje szemmel láthatólag kerüli első felesége témáját, ami miatt a második úgy érzi, hogy a férfi még mindig Rebeccát szereti.

Mindezek hatására a második Mrs. de Winter – mindamellett, hogy úgy gondolja nem érhet fel az elsőhöz – mindent ki akar deríteni elődjéről, már csak azért is, hogy hasonlítani tudjon rá. A film egyik híres jelenetében még azt a ruhát is felveszi, amelyet Rebecca viselt az egyik partin. Kutakodásai során vele együtt a néző is egyre inkább úgy éri, hogy vannak még kibeszéletlen és feltáratlan titkok az első Mrs. de Winter személye körül. Ez erőteljesen fokozódik, amikor megtalálják az első feleség holttestét. A filmben ekkor a melodráma és pszichológiai thriller mellett a mystery rész is felerősödik. Ebben az utolsó szakaszban ismerjük meg igazán Rebecca személyét, ami a tökéletesből sokkal összetettebbé alakul.A film karakterizálása, illetve annak kezelése és unikum volt a maga korában. A film főszereplője a második Mrs. de Winter, azonban életét annyira meghatározza a film címadója, az első és immár halott Mrs. de Winter és őt a halála után is hűséges odaadással csodáló Mrs. Danvers, hogy néha szinte olyan érzésünk van, hogy a kisebbrendűségi érzésekkel és különböző félelmekkel küszködő nő mellékszereplővé alakul az erős, előkelő és a filmben csak mások elbeszélésében megjelenő Rebecca mellett. De akárkit is tekintünk a főszereplőnek, az biztos, hogy a férfiak nem igazán szólnak bele ebbe a történetbe, amit nem véletlenül neveznek női drámának, hiszen az első és a második Mrs. de Winter valamint Mrs. Danvers hármasfogata áll a film középpontjában. Még Maxim de Winter, a férfi főszereplő is egyértelműen a történet hátterében marad a film utolsó szakaszáig.

A film azonban nem hibátlan: a legnagyobb gyengesége az, hogy a melodráma vonalának van némi szappanopera jellege, amihez néha a színészi játék is illeszkedik. Szerencsére azonban nem mindig, bár nyilvánvalóan az 1940-es elvárásoknak felel inkább meg, semmint a mainak. Mindazonáltal a színészek játéka helyenként – a kevésbé drámaibb, csendesebb jelenetekben – kiválónak mondható, más esetekben pedig kor ízlésének megfelelően túljátszott és egy kicsit túl melodramatikus.Joan Fontaine tökéletes volt az ártatlan és naiv második Mrs. de Winter szerepében. A filmben az ő szemszögén keresztül haladunk a rejtély, a félrevezetés, és fenyegetés labirintusában, miközben felfedezzük vele együtt a kastélyt, amellyel együtt mindig újabb és újabb rejtélyekbe botlunk. Ő egy olyan főhős, akinek még a nevét sem tudjuk, és akiről nem sok háttértörténet derül ki. Ez nagyon jó eszköznek bizonyul, ugyanis így még jelentéktelenebbnek tűnik a személye, ami tökéletesen illeszkedik a film pszichológiai vonalához. Az ő személyiségét annyira áthatja a saját jelentéktelenségének tudata, hogy mintha csak a foglalkozásai által válna valakivé, vagy egyáltalán egy önálló személyiséggé. Először egy gazdag nő társalkodónője, majd az arisztokratikus és szintén gazdag Mr. de Winter szerelme és felesége, majd végül Manderley-ház asszonya, de a keresztnevét még ekkor sem tudjuk meg. Fontaine nagyszerű volt a félénk, ijedt és naiv úrnőnek, akinek nem igazán sikerül a helyét megtalálnia a házban, annak ellenére sem, hogy ott ő a főnök. Vagy talán éppen ezért nem, hiszen nem igazán jeleskedik döntések meghozatalában, ami pedig a ház úrnőjeként az egyik legfontosabb feladata lenne.

Joan Fontaine számos neves és híres színésznő (Carole Lombard, Maureen O’Hara, Vivian Leigh, Anne Baxter, és féltestvére Olivia de Havilland) elől szerezte meg ezt a szerepet. És Joan Fontaine nem maradt hálátlan, hiszen remekül alakította a második Mrs. de Wintert. Bár ezt az Oscar-jelölését még nem tudta díjra váltani, az mégis csak bekövetkezett egy évvel később egy másik Hitchcock filmben nyújtott alakításával. A Suspicionért kapott Oscar-díja sokak szerint ennek a filmnek és játékának volt köszönhető, mintegy kárpótlásként. Pletykák szerint Hitchcock annak érdekében, hogy Joan Fontaine még jobb legyen karakterében, felerősítette benne a kisebbrendűségi érzéseket és bizonytalanságot azáltal, hogy olyanokat mondott neki, hogy a többi színész nem szereti (Laurence Olivier feleségét, Vivian Leight szerette volna Fontaine karakterében látni), és több pénzt is keresnek, mint ő, aki még nem elég jó és tapasztalt.A film másik jelentős karaktere nem is annyira a férj, hanem inkább a házvezetőnő, aki mindig nagyon váratlanul és kísértetiesen tud felbukkanni, és akitől azt hiszem mindenki hátán feláll a szőr. Judith Anderson megfelelően ijesztő és félelmetes Mrs. Danvers hátborzongató karakterében, aki mindezt (többek között) azzal éri el, hogy szinte alig pislog. Ugyanezt a technikát alkalmazta Anthony Hopkins is Hannibál karakterében. Hitchcock ráadásul ritkán mutatja menés vagy séta közben, ő inkább csak úgy feltűnik itt-ott. Az egyik legjobb jelenete, amikor megpróbálja második úrnőjét az öngyilkosságra rábeszélni. Mrs. Danvers talán a film legemlékezetesebb figurája, ami mindent elmond Judith Anderson játékáról, aki ezt úgy érte el, hogy a film egészét tekintve nem sokat szerepel, de annyira erős volt a jelenléte, hogy tulajdonképpen meghatározza az egész filmet.

Laurence Olivier, akit Spencer Tracyvel holtversenyben a legtöbbször (9) jelöltek a legjobb férfi főszereplő Oscar-díjára, hozta a kötelezőt a sármos és arisztokratikusan kifinomult, ugyanakkor férfias Maxim de Winterként, de őt láthattuk már ennél jobban is játszani. Az ő karaktere igazából érdekes csak a film utolsó harmadában lesz, és személyisége is akkor kerekedik ki, amikor első felesége halála körüli rejtélyekre helyeződik a fókusz. Ekkor kiderül az is, hogy miért is vette el második feleségét...Nem véletlenül beszél néha úgy a másodikkal (akinek mintha az jelentené a legnagyobb nehézséget az életben, hogy meghozza a saját életét érintő fontos döntéseket), mintha egy gyerekkel beszélne, ami nagy megnyugvást jelent sértett férfi egójának.Kisebb, de fontos mellékszerepben látható George Sanders, aki egy dekadens sznobot alakít ebben a filmben.

Számos régi hollywoodi filmben vált már egy tárgy vagy helyszín olyan fontossá, hogy szinte önálló karakterként is felfogható. Ilyen volt például a telefon a Sorry, wrong number-ben, vagy mondjuk Róma városa a Római vakációban, nos ebbe a vonalba illeszkedik a Rebecca Menderley-háza is. Ahogy a második Mrs. de Winter kutatja a házat, az szép lassan, fokozatosan felfedi titkait, csakúgy, mint a film valóságos karaterei.

A film remek és esetenként félelmetes atmoszférájához Franz Waxman zenéje és George Barnes fekete-fehér fényképezése is jelentősen hozzájárult.

Hitchcock cameo feltűnése (2:01:05-nél) végül kissé módosítva került a filmbe, mivel az eredetit megváltoztatta oly módon, hogy az arca nem látszódik:A Rebeccán lehet, hogy meglepődnek Hitchcock azon rajongói, akik elsősorban az 50-es években készült filmjeit ismerik. A Rebecca ugyanis még egyfajta átmenet a kor hollywoodi melodrámái és a későbbi jellegzetes és klasszikus hitchcocki thrillerek között. Mivel ez volt az első amerikai filmje, ezért itt még erősen érződik rajta a producer David O. Selznick befolyása. Hitchcock legtöbb filmjéhez hasonlóan – és ellentétben a klasszikus noirokkal - ezen is nyomot hagyott már az idő, azonban ez nem jelenti azt, hogy ne lenne szórakoztató a mai napig.

Értékelés: 9/10

A film angolul itt végignézhető:

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr177487300

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Démétér 2015.05.26. 17:51:09

Elnézést a javításért, de mint a történet kedvelőjének, szúrja a szemem. A kritikával egyébként pontról pontra egyetértek, de a kép nem Rebeccáról készült. (Egyébként a film alapjául szolgáló könyvben sem.) A kép egy híres festmény a Manderley-házban, és a festményen található rokokó ruhát másolta le Rebecca egyik nagysikerű - egyébként utolsó - jelmezbálján. Rebeccáról épp úgy nem látunk sosem képet, ahogy a főszereplőnek nem tudjuk a nevét. Ahogy a kisebbrendűségi érzés névtelenné tesz, az összehasonlítás többek között azért lehetetlen, mert Rebeccát sosem látjuk, csak mesélnek róla. Mrs. Danvers azért sugallja a ruha felvételét, épp a jelmezbálon nyilván, mert mindenki Rebeccára asszociál majd, és mert az új feleség nem ér fel ahhoz a képhez. Rebeccának sosem öltözött volna be a főszereplő.

Kyria 2015.05.26. 17:51:12

Ezt sem tegnap láttam, de a sztori szerintem óriási volt, a színészi játék - a házvezetőnőt kivéve, akitől tényleg a hideg kirázott - kevésbé volt emlékezetes (számomra). A leszbikus vonal teljesen nyilvánvaló volt, nem úgy, mint a "Macska a forró bádogtetőn" c. filmben, ami sokkal későbbi mozi és sokkal érettebben is láttam, de eszembe nem jutott volna, hogy a Paul Newman alakította férj a másik térfélen játszik. Azóta is különösnek találom, hogy a Manderley-ben miért tudták ilyen érthetően "megfogalmazni", a másikban meg miért kellett elmismásolni?

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2015.05.26. 17:58:50

@Démétér: kösz a helyesbítést, efelett elsiklottam.
@Kyria: Ez nyilván függött a film készítőinek kreativitásától, meg attól is, hogy mennyire érezték a cenzúra határvonalát, esetlg mekkora összeütközést és konfrontációt vállaltak be, és nem utolsósorban a befolyásuktól. A producernek, Selznicknek az egy évvel korábbi Elfújta a szél irdatlan nagy sikere után valószínűsítem, hogy volt némi befolyása.

rm40 2015.05.29. 08:28:05

Ha már cenzúra: érdemes lett volna megemlíteni, hogy a film a Hays Code miatt a regénytől egy fontos ponton eltér:
:SPOILER: Rebecca halála szándékos helyett itt véletlen emberölés miatt következik be : /SPOILER:
Lehet, hogy ez volt az "ára" a leszbikus vonalnak...

rm40 2015.05.29. 15:44:22

Egyébként az alábbi forrás szerint a leszbikus vonal is jóval erősebb lett volna eredetileg:
the.hitchcock.zone/wiki/Production_Code_Administration

Pacey · https://filmleltar.blog.hu/ 2015.10.02. 06:57:11

Hitchcock cameója részben ebben a verzióban is szerepel, 2:01:37-nél elbattyog a telefonálást éppen befejező Sanders mögött.

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2017.10.24. 23:34:22

Nagyon összetett, mindenre kiterjedő írás. Ennek fényében még a 3-4 óra is kevésnek tűnik :)

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2017.10.24. 23:53:01

@moodPedro: Hitchcock filmek elemzése relatíve gyors, mert őt ismerem elég jól, és hát 4-5 top filmje után meg lehet ismerni és rá lehet érezni, mert elég sok ismétlődő elemet, eszközt használ függetlenül attól, hogy próbált azért minden filmjébe valami újat vinni.A z olyan filmeknél lassabb és nehézkesebb az elemzés, amelyikeknek nem ismerem a rendezőjét, vagy nem nagyon szoktam írni róluk.
süti beállítások módosítása