A Young and Innocent (Amerikában The Girl was Young) Alfred Hitchcock egyik olyan thrillere, amit még pár évvel a hollywoodi korszaka előtt, Angliában készített. Ekkorra már túl volt pár olyan filmen, amivel megalapozta hírnevét, így ez a krimije egyfajta átmenetet képez munkásságában, ahol még szemmel láthatólag nem volt teljesen kiforrott a későbbi jellegzetes stílusa, ugyanakkor mégiscsak felismerhető a Feszültség Mesterének keze munkája a film egyes jeleneteinek beállításában, a témái, na és persze a humora által. És hát mi más is lehetne a központi témája, mint az ártatlanul vádolt menekülő férfi, akinek mindeközben be kell bizonyítania ártatlanságát.

Egy híres színésznő féltékeny férjével nagyon harciasan veszekednek a válásuk miatt, amely végén megüti a férfit, akinek szemeiről lerí, hogy legszívesebben megölné az asszonyt. Másnap a nő holttestét Robert Tisdall (Derrick De Marney) fiatal forgatókönyvíró találja meg a tengerparton. Tisdall segítségért rohan, amikor látja, hogy a nő halott, amit két arra járó szemtanú úgy értelmez, hogy ő a gyilkos, aki elmenekült a helyszínről a gyilkosság után. Tisdall helyzetén az sem segít, hogy futólag ismerte a színésznőt. A rendőrség meg is vádolja a gyilkossággal, amivel egyidőben az is nyilvánvalóvá válik a fiatalember számára, hogy a bíróság által kijelölt, hozzá nem értő ügyvédje nem fogja tudni bebizonyítani ártatlanságát, ezért az első adandó alkalommal megszökik. Menekülés közben megismerkedik Erica Burgoyne-nal (Nova Pilbeam), aki a nyomozást vezető rendőrkapitány, Burgoyne ezredes (Percy Marmont) lánya. Erica annak ellenére segít Tisdallnak, hogy tisztában van a menekülő férfi személyazonosságával, azonban hisz az ártatlanságában, így aztán ketten próbálják kideríteni, ki is az igazi gyilkos, miközben a rendőrség éberségét is ki kell játszaniuk... Annak ellenére, hogy a Young and Innocent már Alfred Hitchcock 26. rendezése volt, még mindig karrierje, ha nem is a legelején, de mondjuk a második szakaszában állt. Ezt megelőzően filmjei többsége még vagy a némafilmes időszakban készült, vagy a ’30-as évek első felében, amelyek inkább csak szárnypróbálgatásoknak nevezhetőek. 1934-től, a Férfi, aki túl sokat tudott-tal vált nemzetközileg is elismert rendezővé, amikortól kezdve filmjeinek megjelenését egyre nagyobb érdeklődés övezte, és amikortól kezdték el igazán jegyezni filmjeit. Ennek a késői angliai szakasznak (1934-1940) az egyik filmje ez a thrillere, aminél ugyan már ebben az időszakban is készített jobbat, ismertebbet és népszerűbbet, azonban ezt is érdemes kicsit közelebbről szemügyre venni.

Az ártatlanul vádolt menekülő férfi.

Ha ezt a mondatot meglátjuk valahol leírva, akkor azt hiszem mostanra már mindenkinek kapásból Hitchcock jut eszébe, akinek ez volt az egyik kedvenc témája, amelynek köszönhetően a későbbiekben olyan klasszikusokat adott a világnak, mint a Strangers on a Train 1951, a Stage Fright 1950, To Catch a Thief 1955, The Wrong Man 1956, North by Northwest 1959 vagy éppen a Frenzy 1972.

Ennek a témának a lényegét nagyon egyszerűen össze lehet foglalni.

Az ártatlanul vádolt férfinek bizonyos félreértések vagy hamis, téves ellene szóló közvetett bizonyítékok miatt nem csak azért kell menekülnie, hogy ne kerüljön börtönbe egy olyan bűncselekményért, amit nem ő követett el, hanem azért is, hogy közben időt nyerjen és bebizonyíthassa ártatlanságát, mivel a rendőrséget az igazság vagy nem érdekli, vagy meg van győződve bűnösségéről, ezért aztán az egyetlen célja, hogy elkaphassa a főszereplőt, aminek érdekében hajtóvadászatot indítanak elfogása érdekében. (Esetenként az is előfordul, hogy a főszereplő kétfrontos háborúra kényszerül, mert közben meg kell küzdenie a valódi gyilkossal, vagy elkövetővel is.)Mivel a Young and Innocent a könnyedebb Hitchcock thrillerek közé tartozik, ezért természetesen nem szenvedünk majd a romantika és a humor hiányában sem. A legtöbb hasonló típusú filmben megjelenik egy rejtélyes (általában szőke) nő is, akinek segítő szándékai felől a menekülő férfi nem lehet teljes bizonyossággal. Bár a film romantikus és humoros jellege miatt jottányi kétségünk sincs az iránt, hogy a két főszereplő  összejön majd a történet végén. (És bár ez az utolsó mondat egy spoiler volt, azonban talán túl nagy döbbenetet vagy meglepetést nem váltottam ki ezzel.) Bár hivatalosan egy thrillerről beszélünk, azonban a lightosabb jellegénél fogva a humora nem annyira morbid vagy száraz, mint az angol rendező legtöbb filmjében, sokkal inkább emlékeztet a korabeli vígjátékokra, egyes esetekben akár a némafilmek burleszkszerű fizikai humorára is, gondolok itt például a szökési jelenetben a szemüveg szerepére. A film kezdetben sötétebb thriller jellege sokkal vidámabbá és könnyedebbé válik Robert szökése után, mégpedig olyannyira, hogy alig-alig érzékelhető a klasszikus mystery vagy thriller atmoszféra, így aztán egy percig sem kétséges, hogy happy enddel ér majd véget. Mindazonáltal ez azért nem jelenti azt, hogy ne lenne benne feszültség, vagy éppen valamilyen fajta, néző manipuláló McGuffin, azonban a végeredmény sokkal inkább emlékeztet egy romantikus kalandfilmre és vígjátékra, semmint egy thrillerre.

A történetet Gerald Savory és Alma Reville írták Josephine Tey 1936-os A Shilling for Candles című regényéből, ami alapján a forgatókönyvet Charles Bennett, Edwin Greenwood és Anthony Armstrong jegyzik. Már a fenti séma leírásokból is látható, ezen film lényege nem a rejtély megoldásából vagy a hatalmas meglepetésekben rejlik, hiszen a film első jelenetétől fogva kristálytiszta a néző számára, hogy ki a gyilkos annak ellenére, hogy nem látjuk a gyilkosságot. A lényeg az, hogy a főszereplőink az igazság nyilvánvaló tételéig milyen kalandokon mennek keresztül. A film középső, kaland része tulajdonképpen különböző, egymástól ha nem is független, de lényegében különálló és élesen elválasztható jelenetek, gagek sorozatából áll, miközben a főszereplő egyik helyről megy a másikra, és amelyek mindegyikében csak a hajszál választja el attól, hogy elkapják. A film ezen szakasza majdhogynem egy road movie-nak is felfogható, amelyben a főszereplő legfőbb célja, hogy bizonyítékot gyűjtsön ártatlanságára, úgy, hogy közben egy lépéssel mindig az üldözői előtt tudjon maradni.A film címe kissé rejtélyes, mivel nem tudható kapásból, hogy kire is vonatkozik. Ericára vagy Robertre, esetleg mindkettőre? Ahogy megy előre a film, úgy lesz egyre nyilvánvalóbb, hogy mindkettő fiatal és ártatlan, akik kiszolgáltatottak az idősebb felnőttek világában, mivel nem tudható róluk, hogy segítenek majd, vagy veszélyt jelentenek rájuk nézve.

Erica egy jó szándékú fiatal nő, és ő az, aki kettejük közül a felelősségteljesebb. Ő a rendőrkapitány édesapjával és fiatalabb testvéreivel él, akikről szinte anyaként gondoskodik. Majdhogynem ő számít a család fejének. Az nem derül ki a filmből, hogy mi történt az édesanyjával, a lényeg, hogy emiatt eddigre már kifejlődtek az anyai ösztönei, amelyek a - vonzalom mellett – arra motiválja, hogy segítsen és gondoskodjon a hozzá képest kis gondtalan attitűdű és kicsit komolytalannak, akár gyerekesnek tűnő Robertnek. A lány kezdetben küzd az érzései ellen, hiszen mégiscsak egy súlyos bűncselekménnyel vádolt és bűnözőnek gondolt, szökésben lévő férfihoz vonzódik, akinek ha segít, ő is bűnözővé válik. A harcot elveszti az érzései ellen, hiszen úgy kezd el segíteni a férfinek, hogy nem is hisz az ártatlanságában, ráadásul egyre jobban bevonja saját magát a férfi menekülésébe és egyre hatékonyabban és jelentősebb módon segít neki. Először csak elviszi egy elhagyatott házba, ahol elbújhat a rendőrség elől, később azonban visszatér hozzá, pénzt és élelmet visz neki, majd ez a folyamat odáig fokozódik, hogy részt vesz a Robert nyomozásában és erőfeszítésében, hogy megszerezze az ártatlanságát bizonyító tárgyat. Mindezzel pedig nem csak a törvényt szegi meg, de rendőr édesapját is elárulja.

Bár a színészek véleményem szerint nem voltak rossznak nevezhetőek, azonban az is látható, hogy miért is nem értek el karriert, annak ellenére, hogy Erica karakterét alakító Nova Pilbeamet be akarták futtatni Amerikában. Ennek érdekében először neki szánták Hitchcock első hollywoodi filmjének, a Rebeccának a főszerepét, de azt végül Joan Fontaine nyerte el. Mindenesetre Nova Pilbeam rendelkezett azzal az ártatlan sármmal, ami szükséges volt ehhez a szerephez.Derrick De Marney játszotta a kissé esetlen és gyerekes, ugyanakkor mégis önelégültnek és magabiztosnak látszó menekülő férfit, akinek az egyik legnagyobb hibája az volt, hogy soha nem tűnt úgy a történet során, hogy aggódna bármi miatt is. Ez véleményem szerint csökkentette a film izgalmát, feszültségét, ezért őt láttam kettejük közül a gyengébbnek.

A film operatőre az a Bernard Knowles volt, aki Hitchcock Angliai időszakának leghíresebb filmjeit fényképezte, mint a The 39 Steps-t vagy a Sabotage-t. A Fiatal és ártatlan egyik nagyszerűen és nagyon hitchcockian fényképezett jelenete a vége felé látható, amikor a kamera a táncparkettet pásztázza először messziről, majd folyamatos mozgással egyre inkább ráközelít a dobos arcára, amelynek végén meglátjuk a gyilkost. Ugyanez a kameratechnika köszön vissza majd a későbbiekben Hitchcock egyik híres jelenetében, amikor a Notoriousban ráközelít a kamera a főszerepet játszó Ingrid Bergman tenyerében szorongatott kulcsra. A Young and Innocent ezen kívül is tartalmaz jó pár tipikusnak nevezhető hitchcocki jelenetet, kezdve azzal, amikor a tenger partra mossa a hullát, miközben a vízben ott lebeg a kabátnak az öve, amivel megfojtották a nőt  (rögtön bevillant a 35 évvel ezután készült Frenzy hasonló jelenete), miközben drámai zene szól és madarak, pontosabban szólva sirályok köröznek a holtest felett.

Hitchcock cameoja a 15. perc körül:Érdekes módon a filmnek nincs zeneszerzői kreditje, de nem hivatalosan a korszakban jellemző, az izgalmasabb részeknél kissé túl drámai zenét Jack Beaver és Louis Levy szerezték. Az utóbbi több ’30-as évekbeli Hitchcock filmben is közreműködött.

Bár Fiatal és ártatlan nem tartozik Alfred Hitchcock legjegyzettebb filmjei közé, azonban van annyi erős pontja, jól felépített jelenete, érdekessége és szórakoztató képessége, hogy érdemes megnézni attól függetlenül, hogy a rendező ez esetben nem igazán találta el a rá jellemző szentháromság, a thriller, a romantika és a humor között a megfelelő arányokat. Ennek eredményeképpen a Young and Innocent átcsúszott az izgalmas és feszült thrillerből egy könnyedebb romantikus vígjáték és kalandfilmbe, ami egyben kiszámítható is tette, hiszen a szökés pillanatától kezdődően tudja a néző, hogyan fog végződni ennek az ártatlanul menekülő férfinek a kalandja.

Értékelés: 7/10

A film a Youtubeon megnézhető, bár elég rossz minőségben van fent: