Dan Gilroy neo-noirja egy végtelenül sötét és cinikus film az erkölcstelen és szenzációhajhász modern újságírás és média világáról, valamint a fogyasztói társadalommal való kapcsolatáról. A film főszereplője egy pitiáner alak, aki a médiában találja meg a helyét és számítását azzal, hogy az éjszakai Los Angeles erőszakos világában történt balesetek és bűnügyek áldozatairól készít felvételeket, amelyeket aztán a helyi televíziónak ad el. És nincs olyan írott vagy íratlan szabály, amit át ne lépne a siker érdekében.

Lou Bloom (Jake Gyllenhaal) egy piti tolvaj, aki mindent összeszed és elad, amit csak "talál". Egyik éjjel véletlenül belefut egy autóbaleset helyszínébe, ahol egy szabadúszó újságíró, Joe Loder (Bill Paxton) éppen videó felvételeket készít a helyi híradónak. Lou úgy érzi, hogy ez a munka neki is testhezálló lenne, ezért ellop egy biciklit, amiből vesz egy olcsó kamerát és egy rendőrségi rádió szkennert, azzal a céllal, hogy azonnal értesüljön a folyamatban lévő balesetekről és bűnügyekről. Felfogad egy asszisztenst, Ricket (Riz Ahmed), aki segít neki navigálni a város utcáin és elkezdi eladni a felvételeket az egyik helyi TV hírszerkesztőjének, Nina Rominanak (Rene Russo), aki Rick legfontosabb üzleti partnere lesz. Lou nagyon gyorsan tanul, egyre jobb lesz abban, amit csinál és ezzel párhuzamosan egyre brutálisabb felvételeket készít, amiket egyre magasabb áron tud eladni, miközben egyre alacsonyabb erkölcsi szintre süllyed. Ahogy felfut az üzlet, úgy lesz egyre jobb a felszerelése, és új, bivalyerős autójával már sokszor hamarabb kiér egy-egy helyszínre, mint a rendőrség. Lou bármire képes a sikerért és a pénzért, egy idő után már attól sem riad vissza, hogy maga kreáljon baleseteket, vagy akár gyilkosságot…Dan Gilroy forgatókönyvíró első rendezése volt az Éjjeli féreg, ami, mint a legtöbb modern film, több műfaj keveréke. Bár a thriller elemek dominálnak a noir keretben, de ezek mellett rendelkezik dráma, dark comedy és akár horror elemekkel is. A film Billy Wilder 1951-es film noirja, az Ace in the Hole és Sidney Lumet 1976-os Network c. szatirikus drámájának nyomában jár témáját illetően, és a modern média világáról, valamint a fogyasztói társadalomról mondja el véleményét műfajának megfelelően nagyon pesszimistán, kiábrándítóan és cinikusan. Bár a Nightcrawler ebben a témában nem ad igazán többet, mint a már említett két korábbi film, de remekül modernizálja azt mind tartalmában, mint látványvilágában. Ebben a kegyetlen és cinikus noir világban éjszaka keselyűk és férgek cirkálnak a nagyváros utcáin, hogy szenzációhajhász módon tudósítsanak egy-egy balesetről, bűnesetről.

Manapság már az újszülött is tisztában van azzal, hogy hogyan is működik a modern média skrupulusok nélküli, manipulatív, gátlástalan és erkölcstelen világa és talán azzal is, hogy olyan, mint független és minőségi újságírás vagy médium ma már nem létezik. Vagy ahogy Billy Wilder filmjéből kiderül, már 1951-ben sem létezett. Sőt, valószínűleg sose létezett, ez csak egyfajta városi legenda, amit az újságírók terjesztenek a mai napig is. Csak ma már a kutya nem hiszi el ezt, hiszen mindenki számára nyilvánvaló, hogy egyetlenegy újság vagy tévécsatorna sem független. Sehol a világon. És most itt nem is feltétlenül a politikai elköteleződés és elfogultság a lényeg, ami egyébként szintén minden újság esetén fennáll. A film ugyanis nem a média és a politika kapcsolatára, hanem sokkal inkább a média és fogyasztói társadalom kapcsolatára koncentrál, ugyanis ez a kettő mindig kéz a kézben együtt jár és egymástól függenek. Nem létezne szenzáció hajhászós bulvármédia a fogyasztói társadalom diktálta kereslet nélkül és vica versa. Az emberek szeretnek megvetően beszélni a média aljasságairól, hazugságairól, és arról, hogy milyen módon akarják őket manipulálni, befolyásolni, de valójában ők éltetik, etetik ezt a világot, amivel kölcsönös szimbiózisban élnek, vagy még inkább parazitaként telepednek meg egymáson. A média és a társadalom kapcsolatában az a fura helyzet áll elő, hogy a gazdatest is parazita, és a képletet úgy is meg lehet közelíteni, hogy esetleg létezhetne minőségi újságírás, ha éppen nem az ellenkezőjére lenne igény és kereslet.

Az Éjjeli féreg, azaz a film főszereplője szimbolizálja a bulvármédia és a fogyasztói társadalom szimbiózisát, hiszen ennek a fogyasztói keresletnek köszönhetően csinál karriert a modern média világában ez a végtelenül gátlástalan alak.

Lou Bloom talán a legsötétebb és legvisszataszítóbb noir antihős, aki csak megjelent a filmvásznon. Nem sok olyan antihős létezik, aki a hibái ellenére valamilyen szinten ne tudná elnyerni a néző szimpátiáját. Talán csak Lou Bloom az egyetlen kivétel ez alól. Tanulatlansága és tapasztalatlansága ellenére a jó kommunikációs készséggel rendelkező férfi nagyon gyorsan beletanul a szakmába, beilleszkedik a média világába, ahol hamarosan már sikeres emberként gondolhat magára ez a korábbi piti tolvaj. Nem véletlen az, hogy miért sikerül pont a média területén karriert csinálnia: Lou ugyanis nem rendelkezik semmilyen moralitással, etikával, lelkiismerettel, érzékenységgel, vagy lényegében bármilyen olyan tulajdonsággal, ami egy kicsit is emberivé tenné. De ezek nem is hiányoznak neki ebben a világában, mert ezek a tulajdonságok itt kifejezetten károsak lennének számára, hiszen ebben az esetben előfordulhatna, hogy az első gondolata nem az lenne, hogy a kamerát a szenvedő áldozatok arcába tolja, hanem az, hogy segítsen nekik. Lounak azonban nincsenek erkölcsi aggályai, vagy akár bármilyen érzései, empátiája, ezért csak az ambíciója vezérli és folyamatosan azt figyeli, hogy mit és kit manipulálhat és fordíthat a saját hasznára, ami alatt ő a hírnevet és a pénzt érti.Pedig kezdetben még azzal sincs tisztában, hogy mi is számít fontos hírnek, miért fizetnek a legtöbbet a tévécsatornák – azaz mi érdekli a legjobban a nézőket, tehát minket. Aztán a tanult és intelligens Nina, az egyik tévécsatorna tapasztalt hírszerkesztője eligazítja:

Nina: „A nézőinket az érdekli a legjobban, amikor a városi bűnözés bekúszik a zöldövezeti házak közé. Ez azt jelenti, hogy az áldozat vagy áldozatok olyan jómódú középosztálybeli fehérek, akiket szegények vagy egy valamelyik kisebbséghez tartozó ember sebesített meg.”

Bár az intelligens, jómódú fehér Nina első ránézésre messze vonzóbb ember, mint a visszataszító Lou, akit kezdetben le is néz magában alacsony társadalmi státusza, kinézete miatt, azonban idővel kiderül, hogy semmivel sem áll magasabb erkölcsi szinten, mint a férfi. Lou azon kérdésére, hogy mennyire legyen véres a híranyag, a nő válasza mindent elmond a modern médiáról és hírszerkesztési gyakorlatról:

Nina: „Minél véresebb legyen. A legjobban úgy tudnám megfogalmazni neked a sugárzott híreink szellemiségét, hogy olyanok, mint amikor egy elvágott nyakú nő sikoltozva rohan az utcán.”

Lou pedig a lehető legjobb tanítvány. Bármilyen eszközt felhasznál annak érdekében, hogy az éjszakai szabadúszó „riporterek” legjobbja és legsikeresebbje legyen, és lehagyja a konkurenciát, amely folyamat során minden létező  erkölcsi szabályt, törvényt átlép, megsért. Na de pont ezért válhat ő a „legjobbá” ebben a szakmában.

Lou: „Ha engem látsz, akkor éppen életed legrosszabb napját éled.”Minél alacsonyabb erkölcsi szintre jut – pedig eleve nem indult túl magasról a korábbi piti tolvaj -, annál sikeresebb lesz a média világában és ezzel párhuzamosan a videói is egyre véresebbek, egyre vulgárisabbak és egyre nézettebbek lesznek. A kérdés, hogy hová vezet mindez?

Nos, Lou és Nina esetében is azt látjuk, hogy nincs alsó határ.

Jake Gyllenhaal Lou Bloom szerepében a film számos erős eleme közül a legerősebb. Lou a történet elején egy lecsúszott hajléktalan tolvaj, abszolút kívülálló mindenféle emberi vagy társadalmi kapcsolat nélkül. Aztán Lou később - az erkölcsi mélyrepüléssel párhuzamosan - a média világának és ezzel együtt az egész fogyasztói társadalomnak is része lesz, ami azonban nem jelenti azt, hogy emberi kapcsolatok terén jobban állna, vagy jobban akarna állni. Bár szexuálisan megzsarolja a szintén nagyon ambiciózus Ninat, ez azonban nem valódi vonzalomról vagy emberi kapcsolatról szól, hanem egyszerűen élvezi a hatalmát az őt korábban lenéző nő felett. Lou sovány és beesett arcú kinézete, valamint Gyllenhaal kiváló arcjátéka és testbeszéde remekül adja vissza karaktere nem emberi, minden empátiát nélkülöző szinte kísérteties jellegét, miközben majd szétrobban az ambíciója, sikeréhsége és hatalomvágya hajtotta szenvedélytől és a lelkesedéstől. Ahogy Lou a munkája során egyre sikeresebb lesz, úgy válik ezzel párhuzamosan egyre magabiztosabbá is, és a végén már a néző sem kételkedik benne, hogy minden úgy alakul majd, ahogy eltervezi, hiszen ekkorra már tudjuk, hogy bármire képes a „siker” érdekében. Jake Gyllenhaal azon végtelenül tehetséges színészek közé tartozik, akik egyszerűen nem tudnak rosszul játszani, de itt nyújtotta élete egyik legjobb alakítását, én hiányoltam is egy kicsit az Oscar-jelölést.  

A főszereplő karaktere mellett a mellékszereplők már nem olyan jól megírtak, de a színészi játékot illetően ezek esetében sem panaszkodhatunk, ugyanakkor Jake Gyllenhaal annyira jó volt, hogy egy kicsit mindenki mást elhalványított.A középosztálybeli, szakmájában sikeres, intelligens és tanult Nina kezdetben (látszólag) a lecsúszott aljaproli tolvaj Lou totális ellentettje. Aztán idővel egy szintre jutnak. Első ránézésre azt gondolhatnánk, hogy Lou emelkedik fel hozzá szakmailag és emberileg, valójában a férfi sokkal inkább lecsúszik morálisan a nőhöz, akitől a szakmát tanulja. A tanítvány hamarosan át is veszi a hatalmat mestere felett, mivel a nő karrierje egyre inkább attól függ, hogy ő kapja-e meg Lou „riportjait”, amivel egyben zsarolhatóvá is válik. A film egy neo-noirhoz képest meglehetősen szemérmes Lou és NIna közötti szex témájában és nem mutatja be az együttlétüket, ezt inkább csak sejtjük. Ugyanakkor megtörténte nem kétséges, mivel Nina esetén is tisztában vagyunk eddigre már, hogy a karrierjéért ő is bármire képes. És ezzel Lou is tisztában van. A szexjelenet hiányának egyébként nem annyira szakmai, mintsem inkább emberi okai voltak, ugyanis Nina karakterét alakító Rene Russo, a rendező, forgatókönyvíró Dan Gilroy felesége. Valószínűleg kényelmetlen lett volna mindenki számára egy szaftosabb szexjelenet.

Lou asszisztensét, Ricket Riz Ahmed játssza, aki az átlagembert szimbolizálja a filmben, mivel általában úgy reagál különböző helyzetekben, ahogy a nézők többsége reagálna. Ő nem akar mindenáron hatalmas karriert elérni, inkább csak egy érdekes melót szeretne, amit szívesen csinál, és amiből úgy, ahogy meg tud élni. Mivel őt nem az ambíció hajtja, ezért nem is hajlandó mindenre, és erkölcsileg sem csúszik le Lou szintjére. Mindez azonban egy noir környezetben nem jelent túl sok jót a számára, aki a film a legemberibb karaktere.A nemrégen meghalt Bill Paxton alakította Lou konkurenciáját, Joe Lodert. Ez a karakter valahol Lou és Rick szintje között áll erkölcsileg. Rosszabb az átlagember Ricknél, mert ő is csak egy éjszakai hiéna, de Lounál azért egy fokkal mégiscsak emberibbnek tűnik, és eszébe se jut mindent megtenni a sikerért. Bár az is lehet, hogy ez inkább csak a fantáziájának hiányát mutatja, és nem az erkölcsi szintjét.

Az a James Newton Howard szerezte a Nigthcrawler zenéjét, aki a Pretty Womanét, a The Fugitive-ét, a Batmanét is, szóval biztosak lehetünk benne, hogy itt is remek munkát végzett, ami nagyban hozzájárult a film noiros amoszférájának megteremtéséhez. Az előzőekkel ellentétben Itt most azonban nem Howardra jellemző grandiózus nagymozi hatást keltő háttérzene szól, hanem főleg szintetizátoros hangzáson alapuló elektronikus zene hallható. A filmet több, mint 80 helyszínen forgatták, ami elég nagy kihívás elé állította Robert Elswit operatőrt. A fényképezés két legfontosabb szempontja az volt, hogy egyrészről megmutassák az éjszakai Los Angeles vad és fenyegető oldalát, másrészről pedig a noiros látványvilág megteremtése. Elswit egyikben sem okozott csalódást, már csak azért sem, mert a Nightcrawler egyike a legszebb neo-noiroknak. A vágó, a rendező Dan ikertestvére, John Gilroy is remek munkát végzett, amivel megalapozva a film éppen megfelelően élénk ütemét, sebességét.

A Nightcrawlert akár a Gilroy família családi vállalkozásnak is tekinthetjük, hiszen az író és rendező Dan filmjében a felesége, Rene Russo játssza a női főszerepet, ikertestvére, John Gilroy a vágó, másik testvére Tony Gilroy a producer, de még a vágó, John Gilroy lánya, Carolyn Gilroy is játszik egy rövidke mellékszerepben. Bárcsak minden családi vállalkozás olyan jól sikerülne, mint Gilroyék Éjjeli férge, amely a feszültséget folyamatosan fenntartván remek ütemben képes a történet kibontására, miközben magas színvonalú párbeszédek hangoznak el a kiválóan eljátszott karakterek szájából, és még az akciójelenetek is stílusosak és remekül megkoreografáltak, emlékeztetve a tévéhíradók tudósításaira. Az intelligens, feszültséggel teli és helyenként humoros forgatókönyve mellett a másik két legjobb eleme Jake Gyllenhaal emlékezetesen kísérteties alakítása és a látványos neo-noiros fényképezése és színei. Az Éjjeli féreg az egyik legsötétebb és legcinikusabb neo-noir, ami valaha készült, kár, hogy a témájában nem ad túl sok újdonságot, ami már ne szerepelt volna olyan korábbi, a média világáról szóló filmekben, mint az Ace in the Hole vagy a Network.

Értékelés: 8,5/10