Time Goes By

Egy magyar katona második világháborús naplója 4. rész

2020. április 30. 10:36 - Time Goes By

Két hónap bizonytalanság egy lengyelországi orosz hadifogolytáborban

tumpek_mihaly_25.JPGFolytatom egy magyar katona, Tumpek Mihály honvéd második világháborús naplóját, amit behívása napján, 1944. október 20.-án kezdett el írni, és amit később a hadifogságban és a Gulágban is folytatott. A naplóból kristálytisztán kiderül az ekkor már rég elvesztett háború folytatásának értelmetlensége, valamint a Gulágon való kényszermunka embertelen körülményei, amely helyzetekben csakis egyetlen egy célja lehetett az embernek: a túlélés. A háború és történelmi korszak, valamint a napló írójának családi hátteréről bővebben az első részben lehet olvasni.

1945. Szovjet hadifogság kezdete egy átmeneti internáló és fogolytáborban, Lengyelország 

tumpek_mihaly.jpgMájus 10. : Tegnap du. megérkezett utász szd-unk. Táborparancs. szerint magyarok munkára nem vehetők igénybe.

Május 11. : Legújabb hírek szerint cca 500 km-t utazunk kelet felé, Kelet-Poroszországba* (*ma Lengyelország.). Anyu édes, Kislányaim, remélem hogy aránylagosan hamar foglak Benneteket látni.

Május 12. : Utazásunk pár napra elmarad, hogy az utászokkal együtt mehessünk. Mária lányom, s öcsémet láttam, kiszórt párnákon túl a Zádorban. (?) Nagyon nehéz álom volt.

Május 13. : Ma behintáztuk a nyemszkiket repetával. Anyu édes, gyermekeim, nagyon nehezen várom, hogy újra lássalak Benneteket; olyan lassú az élet a táborban, anyu, már mintha évek óta elváltunk volna egymástól. Pedig végtelenül vágyom utánatok, lányaim megnőtök, sőt megszaporodtok.

Május 14. : Ma meghintáztak, mert felszereléssel sorakozó után csak a németek mentek, mi maradtunk. Hír szerint előző táborban magyarok vannak.

Május 15. : Az idő rettentő lassan múlik a táborban, s mégis már két hete vagyunk itt.

Május 16. : Reggel bewaggorúztak, remélem ez otthonomhoz közelebb visz, ötvenketten egy kocsiba, szerencsénkre nekünk nagy jutott.

Május 17. : Este érünk Neustettinbe (?), onnan az éjszaka folyamán utazunk tovább. Reggelre Schneidemühlbe* (*Pila, Lengyelország) érünk. Teljes civil ruhám elveszett, további út kevés.

Május 18. : Utunk ma szintén nagyon kevés, százszor többet állunk, mint utazunk. Hír szerint Bialisztokba* (*Bialystok, Lo) megyünk, de a svábok velünk együtt jönnek.

Május 19. : Reggel értünk Brombergbe* (*Bydgoszz, Lo), estig ott állás, este tovább Thorn* (*Torun, Lo) elővárosáig. Anyu édes, gyermekeim, nagyon-nagyon sokat gondolok Rátok. Pünkösd, s mégis itt.

Május 20. : További utunk ma Deutsch-Erlauba (?) vezetett. Este értünk ide, azonban nem rakodtunk ki. Ha tovább visznek, nagy baj fog lenni. Anyu, gyermekeim, segítsetek, hogy haza tudjak Hozzátok menni. Kétségbe fogok esni, ha hamarosan nem fog ez sikerülni.

Május 21. : Pünkösd. Reggel kirakodás, óriási tábor, ami csak körülkerített területből, pár nagyon kevés épülettel áll. Éjjel szabadban, állítólag 60 ezer ember van itt

Május 22. : Kemenceépítés, téglahordás sérült épületekből. Ma építettünk egy barakkot, építéshez fát egy telepről hordtuk. Elhelyezés hering módjára.

Május 23. : További barakképítkezés, összesen 10 barakkot építettünk szerencse, mert eső esett egész napon át. Hideg, sőt jég is volt. Csak már mehetnénk családunkhoz.

Május 24. : Ma délelőtt hullámpapír, délután korpa, hajdina korpa hordás. Ebből sütnek kenyeret. Csak – akármilyen lesz – több jutna belőle.

Május 25. : Még mindig semmi sorsunkról, csak itt vegetálunk, egyik napról a másikra. Alig várjuk, hogy haza, családunkhoz kerüljünk. Nagyon szeretném, ha anyu kritikus napjain otthon…

Május 26. : Ma álmomban otthon Apinak meséltem kalandjaimat. Bár csak igaz lenne, s már láthatnám őket. Anyu édes, gyermekeim, alig várom, hogy ez igaz legyen.

Május 27. : Beálltam pékinasnak, egész nap 14 órán át keményen dolgoztam. Tegnap egy lapot lehetett küldeni haza, de hír szerint előbb leszünk otthon, mint a lap. Istenem segíts, hogy ez így történjék. Pusztulásba visz, ha ez sokáig így folytatódik bizonytalanságban. Gyermekeim, Édes Kisanyám imádkozz értem.

Május 28. : Anyu édes, gyermekeim, hogy-mint vagytok. De sokára kapok erre felvilágosítást. pedig egyedül ez érdekel.

Május 29. : Gyomrom elrontottam, s meg is fáztam. Egyszerre két baj le is döntött, szédelegtem, mint ősszel a légy.

Május 30. : Ma még mindig beteg vagyok, a pékségben sem tudok segédkezni. Még mindig semmi a sorsunkról.

Május 31. : Ma reggelre apuval veszekedtem. Remélem, ennek éppen az ellenkezője lesz, mikor hazaérek.

A kép illusztráció, magyar hadifoglyok a második világháborúban:magyar_hadifoglyok.jpgJúnius 1. : Ma elvitték tisztjeinket, altisztek mindjárt összeröffentek, pedig sok közülük levágta rangját. Azt hiszem szomorú sors vár ránk ezek után.

Június 2. : Mindent újraszerveznek, pékinasságom megszűnt. Gh-t, konyhát és pékséget bizalmiakkal, ellenőrökkel rakták meg.

Június 3. : Nagyon sokat beszélnek, hogy pár napon belül eldől a sorsunk, állítólag lengyelek, csehek elmentek, utánuk osztrákok, azután magyarok kerülnek haza. Édes anyám, remélem, hogy ez valóra is válik s hamarosan szívemre ölelhetlek Benneteket. Alig várom, hogy ez megtörténjék, ez lesz életem legboldogabb perce.

Június 4. : Ma leborotváltam pontosan egy hónapos szakállam. Meg kell hagyni ronda voltam. Édes anyukám, mikor látlak Benneteket?

Június 5. Anyu édes, nagyon sok rossz hír, nem tudom mi lesz velünk. Szerencsére a rossz híreket hamarosan megcáfolják, az ember nem tudja mit higgyen.

Június 6. : Ma ½ 8 - 14-ig vártunk a fertőtlenítésre való kijutáshoz. Maga a fertőtlenítés aránylag hamar végbement. Állítólag már sokan eltávoztak a táborból.

Június 7. : Sok hír a táborral és nemzetiségekkel kapcsolatban. Sajnos azonban nem válnak valóra.

Június 8. : Ma újabb fertőtlenítés a tó mellett, egy jó szabadfürdéssel egybekötve. Fürdőruha nélkül.

Június 9. : Ma reggelre ismét apival álmodtam. Remélem nincs semmi baja és egészségesen él odahaza. Szeretném már látni családommal együtt.

Június 10. : Tegnap, Anyu édes, elolvastam ismételten, már nem tudom hányadszor, leveleidet. Olyan vágy fogott el utánad, mint még soha, szinte testi rosszullét. Ezt okozta az is, hogy tudom, nemsokára kell lenni nagy napodnak, s ettől félek. Mindennap kérem az Istent, segítsen meg, s baj nélkül folyik le.

Június 11. : Anyu édes, ismét írhattam haza (9-én), de remélem, hogy magam hamarabb hazaérkezem. Bár így járnék, s én vihetném a jó hírt: katona apu hazajött!

Június 12. : Ma ismét fertőtlenítés, reggel 4-től este 21-ig. Szerencsére nagy eső nem esett, s úgy valahogy – keservesen – letelt a nap. Csakhogy éhes lettem nagyon.

Június 13. : Komoly hírek, hogy a lengyelek utaznak, két kenyér, egy zsírkonzerv, valamint fél pakli dohány útravalóval. Ma teljes szőrtelenítés, bajuszom is áldozatául esett, hajról nem is szólva.

Június 14. : Egyesek teljesen a fejüket vesztik, már egymást jelentik fel az orosz táborparancsnokságnál, hogy németet rejtegetnek.

Június 15. : Sajnos a szerdai hírek nem valósulnak meg a legújabb hírek szerint. Senki nem tud semmit. Ma az osztrákokkal 8 tagú meccset játszottunk, 5:20-ra kikaptunk.

Június 16. : Édes anyukám, nagyon-nagyon szeretnélek látni gyermekeimmel, apiékkal egyetemben. Nagyon szeretnék legalább hírt kapni felőletek. Ma a 3. lapot küldtem.

Június 17. : Ma az osztrákverő németeket vertük meg 5:0 arányban. Hírek szerint 10 ezer német megy munkára s ebből már ténylegesen el is ment több. Mi lesz velünk? Egyáltalán nem szólnak a hírek. Édes anyukám, gyermekeim kérjétek az Urat, segítsen hozzátok. Ma felajánlottam, hogy egy éven belül Gyűdre* megyek, ha hazajutok. (*ma már Máriagyűdként Siklós egyik városrésze, régen híres Mária-kegyhely, katolikus zarándok búcsújáróhely volt, mert 1687-ben állítólag megjelent templomában Szűz Mária) 

Június 18. : Tegnap megkezdték a fertőtlenítést, ma folytatódott. Negyedszer megy végig már a magyar táboron. Állandóan rettenetesen nyomott hangulatom van; mi van Veletek?

Június 19. : Hír: Hitlert Irlandban női ruhában elfogták. Kérdés: Na, és mit csináltak vele? Felelet: Fertőtlenítették. E hó 5-től a tábor fogolytábor és nem internálótábor. Családom, segítsetek.

A kép illusztráció. Magyar civilek összegyűjtése és elhurcolása a szovjet Gulágra:civilk_elhurcolasa.jpgJúnius 20. : Ma a 2. barakkból állítólag tífuszgyanú miatt elkülönítették az utász bajtársakat. Csak ne hosszabbítsák miatta az egész tábor ittlétét pár héttel. Végre süt a nap.

Június 21. : Ma hír, hogy mindenki munkára megy, az eddig elutazott osztrák és cseh is. Ma du. misén vettem részt, abszolutioval áldoztam, felajánlottam hazautazásomért ill. családomért.

Június 22. : Ma ismét fertőtlenítés, egész beletanulunk, nem sok várakozás után, 2 órára végeztünk. Egy szerelvény német, cseh osztrákkal találkoztunk. Anyu?

Június 23. : Anyu édes, a héten láttalak két kislányunkkal terhesen, álmomban. Talán jelenti ez már a szülést? Nagyon-nagyon sokat aggódom. Érted, s nagyon türelmetlenül várom a viszontlátást.

Június 24. :  Egy év előtti bűnömért Anyu édes – Api – nagyon megbűnhődtem. De megbűnhődtetek ti is, a ti vétkeitekért. Azonban a vezeklés mégis tovább tart. Nem tudom, mikor ér véget, azonban máris félek miből tartod ily állapotban el magad és családod. Te is bebizonyíthatod mit éve mondtál, én már nagyrészt végigmentem utamon, s mégsem mehetek Hozzátok.

Június 25. : Anyu édes, nap, mint nap többet gondolok Rád, s nehezen várom az előttem ismeretlen napot. Ez pedig csak nehezíti helyzetem, mert nyugodt percem sincs.

Június 26. : Megjelent a „Hajnalodik” c. fali tábori újság, László Imre felelős szerkesztésében. Istenem segíts, kicsi lányaim imádkozzatok azért, nehogy kétségbe essek.

tumpek_mihaly_8.pngJúnius 27. : Állandó rettentő depresszióban élek, nem tudom miért, ill. családomért rettegve, ki tartja el őket. Hír, hogy 60 éven felülieket kiválasztva, összeraknak bennünket, s Kievbe utazunk dolgozni.

Június 28. : Du. riadó, összeírás, óriási esőben, átázva teljesen, ilyen napot nem értem még eddig katonaidőm alatt, szerencsére éjjelre újra a barakkba kerültünk.

Június 29. : De. álmomból ébredve Apit láttam végtelen szomorú arccal ülni, nagyon-nagyon élethűen. Megsirattam! Miért kellett úgy elválnunk? Miért kellett széthúzást szítani feleségem között…és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk.

Június 30. : Bialisztóktól* (*Byalistok, Lo) Nr. Oetvaun (?) keresztül Odesszáig szól a hír, hogy megyünk, innen haza. Hinta-hinta-palinta, szépen szól a pacsirta. Nagy hinta. El kell készülnünk a legrosszabbra, hiába nem utazunk keletre.

Július 1. : Anyu édes, most különösen szeretnék Veled lenni, a nagy napon. Kérem az Istent már régen, hogy segítsen minden baj és komplikáció nélkül történjék meg. Sajnos, ilyen messze Tőled nem tehetek mást, s ez végtelenül bánt engem. Számításon szerint most kell megtörténni, s így bizonytalanságban vagyok nap mint nap. Egy éjjel nagyon láttam egy kis öreg újszülöttet, talán máris megvan? Sajnos nem tudom kiszámítani pontosan.

Július 2. : Anyu édes, hogy vagy? Szeretnélek látni, remélem a mai vagonba rakás ezt fogja eredményezni. Még akkor is, ha esetleg még most más felé megyünk is. Isten, segíts családomhoz.

Július 3. : Anyu? Remélem szerencsésen túl vagy mindenen, s egészséges vagy kicsinnyel együtt. Egész napot a vagonban töltöttük, szerencsére jobb helyet sikerült Magaival csinálni.

Július 4. : Anyu? Minden napot Veled kezdem, minden nap többet és többet gondolok Rád ezekben a kritikus napokban. Ma még mindig vagonban, egész nap az állomáson.

1. rész

2. rész

3. rész

Folyt. köv.

5. rész

6. rész

7. rész

Szólj hozzá!
Címkék: egyeb háborús

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr8715619918

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása