Time Goes By

Top 10 William Holden film

2020. szeptember 23. 14:37 - Time Goes By

holden13.jpgWilliam „Bill” Holden (szül. William Franklin Beedle Jr. 1918-1981) amerikai színész az ’50-es évek egyik legtöbb bevételt hozó sztárja volt, akit háromszor jelöltek Oscar-díjra a legjobb férfi főszereplő kategóriában (Sunset Blvd. 1951, Stalag 17 1953, Network 1976), és amelyek közül egyszer, a Stalag 17-ért meg is nyerte. Karrierje több, mint 4 évtizedet ölel fel, amely során számtalan műfajban kipróbálta magát, és mindegyikben hagyott maga után mára már klasszikussá vált filmet. Láthattuk noirokban, vígjátékokban, háborús filmekben, romantikus filmekben, westernekben, drámákban, amelyeket olyan filmek fémjeleznek, mint a Sabrina, a Híd a Kwai folyón, a Vad banda, Pokoli torony. Hatszor jelölték az év Top10 sztárja közé (1954-1958, 1961) és jelenleg a 25. helyen áll az Amerika Filmintézet által kiadott listán, ami a klasszikus Hollywood 25 legnagyobb férfi sztárját rangsorolja. És akinek sokkal előrébb kellene állnia ezen a listán.

fiatal_holden.jpgWilliam Holden az Illinois-i O’Fallonban született egy mélyen vallásos értelmiségi családban, ahol szigorú neveltetést kapott. Három éves volt a kis Billy, amikor családjával Los Angeles környékére, Pasadénába költöztek, ahol később a tanulmányait is végezte.

Filmes karrierje 1939-ben kezdődött a Paramountnál, ahol az első szerződését kapta, de pár filmre kölcsönadták más stúdiókhoz is, hogy minél több nagynevű sztárral játszhasson együtt az ifjú titán, ami által a gyors befutását remélték. Nagyon hamar megkapta első főszerepét az 1939-es Golden Boyban, ahol Barbara Stanwyck, a kor egyik legnagyobb és legnépszerűbb színésznője volt a partnere, és aki rögtön a szárnyai alá vette a valóságban is golden boynak bizonyuló fiatal színészt. Bátorította, tanítgatta a mindenféle színészi képzettség nélküli Holdent, aki annyira hálás volt neki, hogy baráti kapcsolatuk több évtizeden keresztül kitartott. Stanwyck egy évvel Holden halála után, 1982-ben kapta meg életmű Oscar-díját, ahol a díj átvételekor megemlékezett elhunyt kollégájáról és barátjáról: „Nagyon szerettem, és nagyon hiányzik. Mindig azt kívánta, hogy megnyerjem az Oscart. És ma este én aranyfiam (Golden Boy-om), a kívánságod valóra vált.”

Még ugyanebben az évben, 1939-ben egy Warner Bros filmben, az Invisible Stripes-ban is feltűnt, ahol Humphrey Bogarttal és George Rafttal játszhatott. Ezután még kilenc filmben játszott főszerepet a háború kitöréséig.

holden_soldier.jpgGyorsan felívelő karrierjét kicsit megtörte a 2. világháború, amikor is bevonult katonának, és mint a legtöbb hollywoodi ember, ő is a hadsereg propaganda osztályán dolgozott és propaganda filmek készítésében vett részt hadnagyi rangban.

1947-ben folytatódott filmes pályafutása, ami egy kicsit megzökkenni látszott a háború után, de ekkor is készített pár remek filmet, azok között is főleg a vígjátékai voltak jók, mint az például a Dear Ruth 1947, vagy az Appartment for Peggy 1948.

Majd lassan eljöttek azok az ’50-es évek, amelyek William Holden pályafutásának csúcsidőszakát jelentették. Hatalmas szerepe volt mindebben Billy Wilder rendezőnek, akivel három hatalmas sikert hozó filmet is készített ebben az időszakban, és amelyek Bill Holdent Hollywood legnagyobb sztárjai közé repítették. Az első ezek közül az Alkony sugárút egy velejéig sötét, ugyanakkor végtelenül szellemes és cinikus noir volt 1950-ben, amiért Holden meg is szerezte első Oscar-jelölését és ami meg is hozta számára a várva várt nagy áttörést. Az alkony sugárút nélkül William Holden nem lehetett volna az, akivé végül vált: az egyik legnagyobb hollywoodi sztár. (Még szerencse, hogy nem Montgomery Clift kapta Joe Gillis szerepét, akinek pedig eredetileg szánták.) Következő közös filmjük a Stalag 17 c. háborús noir dráma volt, amiért Holden már el is nyerte a díjat. Harmadik közös munkájuk az 1954-es Sabrina című rendkívül szellemes romantikus vígjáték volt, amiben Humphrey Bogarttal és Audrey Hepburnnel játszott együtt. Ez a film a magánéletére és jelentős hatással volt, ugyanis filmbeli partnerével, na nem Bogarttal, hanem a végtelenül bájos Audrey Hepburnnel egymásba szerettek, olyannyira, hogy az ekkor már régóta házas három gyerekes Holdennek még a válás is megfordult a fejében. A kapcsolatból azonban nem lett semmi hosszútávon, mivel kiderült, hogy a színésznek nem lehetett több gyereke a korábban végrehajtott vazektómia műtéte miatt. És mivel Audrey mindennél jobban vágyott saját gyerekekre, ezért szakított a színésszel, amikor ezt megtudta. Holden azonban ennek ellenére egész életében szerelmes volt a színésznőbe, akit egy interjúban élete szerelmének nevezett. Kettejük kapcsolatáról ebben a posztban lehet részletesebben olvasni. william-holden-and-audrey-hepburn-in-sabrina-1954--album.jpgA három Billy Wilder mozin kívül még számtalan hatalmas sikert elért filmben játszott ebben az évtizedben, többek között David Nivennel a The Moon Is Blue (1953) című remek dialógusokkal rendelkező vígjátékban, majd 1954-ben két filmben is látható volt Grace Kelly partnereként. Az egyik az a The Country Girl volt, amelyben a színésznő megnyerte élete egyetlen Oscarját, valamint a koreai háborúban játszódó The Bridges at Toko-Ri című háborús filmben. Nagy sikert aratott a szintén 1954-es Executive Suite c. MGM dráma, amiben egy all star színészcsapat tagjaként játszott együtt többek között Barbara Stanwyckkel és Fredric Marchal. Ezt követte a szintén jelentős figyelmet kiváltó 1955-ös Picnic c. romantikus vígjáték és dráma, ahol az ekkoriban felfutó Kim Nowak volt a partnernője. 1957-ben érkezett el pályafutása egyik legnagyobb sikeréhez, A híd a Kwai folyón című háborús eposzhoz, amit a műfaj egyik legnagyobb királya, az angol David Lean rendezett. De az ’50-es években lényegében nem tudott hibázni, hiszen szinte minden ebben az évtizedben készült filmje hatalmas siker lett. Ha nem Amerikában, akkor Angliában. Ilyen volt a kevésbé ismert, ugyanakkor nagyszerű The Key c. angol-amerikai háborús filmje, amiben az olasz Sophia Lorennel és a kiváló angol színésszel, Trevor Howarddal játszott. 

A ’60-as években Bill Holden karrierje elkezdett lefelé ívelni, nem véletlenül ezt az időszakot emlegetik úgy, mint pályafutásának leggyengébb évtizedét. Egyre több filmje bukott meg a mozikban, és maga színész is elgondolkodott a visszavonuláson. Holden szerencsére ehelyett inkább kimozdult az amerikai filmipar berkeiből és egyre többször forgatott Ázsiában és Európában. Ebben az időszakban készült filmjei közül a hong kongi Suzie Wong világa (1960) és a Hamis áruló (1962) volt a legjobb és a legsikeresebb, ugyanakkor roppant mód alulértékelt filmjei, aminek a legfőbb oka az volt, hogy nem Amerikában készítette őket. Elérkezett azonban 1969, amikor egy újabb hatalmas löketett kapott karrierje a Vad banda című amerikai westernnel.

A képen feleségével, Brenda Marshallal, két közös fiúkkal, és felesége első házasságából származó lányával, akit örökbefogadott:holden_csalad.jpgA hollywood mérföldkőnek is nevezett A vad banda után a ’70-es években is készített jó néhány jelentős és hatalmas szakmai és/vagy közönségsikert aratott filmet. Az egyik ilyen volt az 1974-es Pokoli torony, ami a korszakban roppant népszerű katasztrófa filmek legnagyobb blockbusterének bizonyult, amiben egy all star színészcsapat tagjaként szerepelt többek között Paul Newmannal és Steve McQueennel. Majd eljött 1976, amikor is elkészítette karrierje második felének legfontosabb, legjobb és legjelentősebb filmjét, a roppant ütős Network c. szatirikus vígjátékot és drámát, ami a szenzációhajhász tévécsatornák működésébe ad bepillantást. Ezzel a filmmel szerezte meg harmadik és egyben utolsó Oscar-jelölését. Ezután még 7 filmet készített 1981-es haláláig, közülük a legjobb és legnépszerűbb az 1978-as Damien: Omen II volt. Ebben az évtizedben már a tévében is feltűnt, 1974-ben pedig Emmy-díjat vehetett át a The Blue Knight c. tévésorozatáért.

A képen Stefanie Powers színésznővel, utolsó fontos kapcsolatával:

holden6_2.jpgWilliam Holden egyszer volt nős a számtalan rövidebb-hosszabb kapcsolata mellett. 1941-ben házasodott össze Brenda Marshall színésznővel, akivel 30 évet töltött házasságban, 1971-be váltak el. Két fiúk született, Peter és Scott, valamint Holden adoptálta Marshall első házasságából született lányát, Virginiát. Utolsó gyerekük után Brenda Marshall számára már veszélyes lett volna még egy terhesség, ami miatt Holden elköttette magát. A színész meglehetősen promiszkuis életet élt, többek között viszonya volt Grace Kellyvel vagy éppen a francia színésznővel, Capucine-nel is, válásáig a házassága azonban a nők miatt csak egyszer forgott veszélyben, akkor, amikor a Sabrina forgatása alatt beleszeretett Audrey Hepburnbe. És ami miatt nagy valószínűséggel Holden megbánta azt a bizonyos műtétet. 1972-től kezdődött Stefanie Powersszel való kapcsolata, akinek a kezét többször is megkérte, azonban a színésznő mindig nemet mondott neki alkoholproblémái miatt, kapcsolatuk azonban ennek ellenére megmaradt Holden haláláig, bár nem éltek együtt. A színész már az 50-es években belevetette magát a pusztuló afrikai vadvilág megmentésébe, és még földet is vásárolt Kenyában ennek érdekében. Halála után Powers megalapította a non-profit „William Holden Wildlife Foundation-t”, aminek az Oktatási Központja a kenyai Nanyukiban található, és ami azóta is működik.

William Holden legközelebbi hollywoodi barátai republikánus körökből kerültek ki, mint Barbara Stanwyck, aki a karrierjére is nagy hatással volt, Ronald Reagan, valamint legjobb barátja, Glenn Ford, ezért valószínűleg egy kicsit az ő hatásukra is, politikailag a jobboldalhoz kötődött és regisztrált republikánus volt, bár nyilvánosan soha nem politizált.

A képen Ronald Reagan későbbi elnök második esküvőjén 1952-ben, amikor elvette a később first ladyvé váló Nancy Davist :holden3_3.jpgMint annyi más színész életére, úgy William Holdenére is jelentős hatással volt alkoholizmusa, aki már fiatal kora óta küzdött alkoholproblémáival. Élete folyamán többször is megpróbált leszokni a piáról - sikertelenül. Mindez egy idő után már az arcán is látható volt, ami miatt a férfi középkorúan már idősebbnek nézett ki valódi koránál, ami jelentősen rontott megjelenésén, pedig Audrey Hepburn 1954-ben még „a világ legjóképűbb férfijának” nevezte, aminek akkor még volt is valóságalapja. Az alkoholizmusa azonban ennél súlyosabb következményekkel is járt. 1966-ban Olaszországban részegen autóbalesetet okozott, amiben meghalt egy ember, Holdent pedig 8 hónap felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. Az alkohol ráadásul a halálába is közrejátszott. 1981. november 12-én Santa Monica-i otthonában Holden elesett és beverte a fejét, de annyira részeg volt, hogy nem tudott segítséget hívni, így elvérzett. Holttestét négy nappal később találták meg, hamvait végakaratának megfelelően a Csendes-Óceánba szórták.

holden1_3.jpgWilliam Holden ’50-es évekbeli hatalmas népszerűségének több összetevője is volt. Egyrészről klasszikus jóképűsége, izmos testalkata és férfias energiái nem csak a nők bálványává tették egy időre, akik még a „20. század legszexisebb színészének” is megszavazták, de természetes színészi játéka is frissítően hatott a közönségre. Játéka ugyanis jelentős átalakuláson ment át a háború után, amikor a korábban némi "túljátékra" hajlamos fiatal és képzetlen színészből egy visszafogottabb és végtelenül természetes játékú színésszé vált, aki szinte eggyé vált karaktereivel a filmjeiben.

Bár remekül játszott a romantikus és vígjáték jellegű szerepekben is, azonban ha lehet, még jobb alakítást nyújtott a szarkasztikus, cinikus karakterekben, amelyek talán még testhez állóbbak voltak számára, hiszen ezek álltak közelebb a saját személyiségéhez. Cinikus, ugyanakkor jó szívű karakterei többségére jellemző volt az erős individualizmus, és az, hogy mindig gyanakodva tekintett a közösségre. A cinikus, de mégis sármos kívülálló, aki azonban elég erős ahhoz, hogy ne takargassa magányosságát és bizonytalanságát. Mint William Holden. A legtöbb korabeli színész még középkorúan, sőt idősebb korában is ragaszkodott a „hős” és „kemény fickó” szerepekhez, akár hiúságból, akár gyengeségből. William Holden azonban nem ilyen volt. Karrierje második felében szívesen játszott olyan szerepekben, ahol megmutathatta egy középkorú férfi fájdalmait, problémáit, gyötrődéseit.

William Holden nagyon ellentmondásos figura volt, ami ellentmondásosság idővel egyre csak nőtt. A korábbi Golden Boy, az évszázad legszexisebb fickója a tökéletes hangjával rendelkezett belül egy olyan mély magányossággal, szomorúsággal, ami átütött a legtöbb filmjében is, főleg persze az olyanokban, ahol önmagához hasonló karaktereket játszott.

"Az öregedés elkerülhetetlen folyamat. Én biztosan nem szeretnék fiatalabb lenni. Ahogy öregszel, úgy tudsz egyre többet, és így lesznek az ismereteid egyre gazdagabbak.":holden4_3.jpgWilliam Holden Top 10-es listáját nem könnyű dolog összeállítani, hiszen jóval több, mint tíz jó filmben játszott, és 4 filmje is szerepel az Amerikai Filmintézet top 100 amerikai filmjének listáján (Alkony Sugárút 16. , A híd a Kwai folyón 36. , a Network 64. , A Vad banda a 79. helyen állt 2007-ben.) És néha az ő esetében is választani kell a különböző szempontok között: filmtörténetileg jelentős-e, vagy szubjektív szempontok alapján minősíthető „jónak” a film, esetleg az alapján, hogy ő nyújtott-e remek alakítást, függetlenül a film minőségétől, vagy esetleg mert egyszerűen a karrierjében volt nagyon fontos állomás valamilyen szempontból az adott alkotás. Ilyen megfontolások után számos sikeres filmje most lemaradt, mint pl. a Vidéki lány (1954), ami inkább Grace Kelly filmje, a Dear Ruth (1947) bár egy remek kis vígjáték, vicces dialógusokkal – hasonlóan a The Blue Moonhoz -, még sem igazán jelentős filmek, a Vezetői lakosztály (1954) vagy a Picnic (1955) fontosabb filmek Holden karrierjében, de nekem nem tetszettek annyira, függetlenül az elismertségüktől, a Born Yesterday –jel (1950) az volt a bajom, hogy rettenetesen idegesített a főszereplőnő hangja, olyannyira, hogy számomra tönkretette az egyébként jó filmet, a Suzie Wong világa 1960 majdnem felkerült, azonban végül inkább a karrierjében oly fontos Golden Boyt tettem fel helyette. Mint ahogy a Pokoli torony, a katasztrófafilmek legsikeresebbje és Holden egyetlen elnyert Oscar-díját jelentő Stalag 17 sem maradhatott ki, függetlenül attól, hogy mára már mindkettő egy kicsit megkopott. holden_sunset_1.jpg1. Alkony sugárút (Sunset Blvd.) 1950:

Billy Wilder rendező 11 Oscarra jelölt és jelenleg a 16. legjobb amerikai filmnek tartott Sunset Boulevardja egy nagyon erőteljes, ütős és velejéig cinikus film a tehetséges, de sikertelen hollywoodi író és az elfeledett, már középkorú némafilm sztár végzetes kapcsolatáról, ami egyben egy nagyon erőteljes kritika Hollywood világáról is, ahol az önutálat és a mentális problémák az élet természetes velejárójának számítanak. A film, ami sztárrá tette William Holdent.

A történet az '50-es évek Hollywoodjában játszódik. Joe Gillis (William Holden) munkanélküli és adósságokban úszó hollywoodi forgatókönyvíró már azt fontolgatná, hogy hazamegy szülővárosába, amikor a behajtók elől menekülve véletlenül egy elhagyatottnak látszó villa garázsába keveredik a Sunset Boulevardon. A ház azonban nem lakatlan, hanem hajdan volt némafilm sztár Norma Desmond (Gloria Swanson) él benne a külvilágtól elzárkózottan inasával, Max-szel (Erich von Stroheim). Norma mentálisan kissé zavart középkorú nő, aki saját álomvilágában él, miközben a nagy visszatérésről álmodozik. Amikor megtudja, hogy Joe író, megbízza a hosszú, magányos évek alatt írt kusza kéziratának a szerkesztésével, abban a reményben, hogy ezzel a forgatókönyvvel vissza tud térni a rivaldafénybe. A közös munka során Norma beleszeret Joe-ba, akit először anyagi eszközök segítségével tart magánál. Joe büszkesége kezdetben tiltakozik a kitartottság ellen, de aztán beletörődik az új helyzetébe kényelemből, kiszolgáltatottságból, és Norma dzsigolója lesz. A cinikus írónak már nincsenek illúziói. Ez az állapot addig tart, amíg Joe és Betty Schaefer (Nancy Olson), akivel egy közös forgatókönyvön dolgozik titokban Norma tudta nélkül, egymásba nem szeretnek. Egyre többször jár el éjszakánként Bettyhez dolgozni, és Norma érzékeli a veszélyt. Ekkor már nemcsak anyagi eszközöket, de az érzelmi zsarolást is beveti annak érdekében, hogy megtartsa a férfit... 

Az alkony sugárút nem csak témájában, annak tálalásában, de eszközeiben is őszinte, végtelenül cinikus és ironikus, ugyanis a rendező odáig ment, hogy sokszor valódi neveket emlegetnek ebben a Hollywoodról szóló filmben, és a történetbe valódi eseményeket is beleszőtt, ami miatt néha nehéz eldönteni, hogy hol kezdődik és hol végződik a film és a valóság. Erre az is ráerősített, hogy a mellékszereplők egy része saját magát alakítja. Három (na jó, négy) remekül megírt, összetett és pszichológiai mélységgel rendelkező érdekes karakter, valamint ezek kapcsolatrendszere adják a film gerincét (Norma, Joe, Max és Betty), ráadásul tömve van jobbnál-jobb, és cinikusabbnál-cinikusabb Billy Wilder sorokkal, dialógusokkal.  network.jpg2. Hálózat (Network) 1976:

A Network jelenleg a legjobb 100 amerikai film listájának 64. helyén áll, ami 10 Oscar-jelöléséből négyet megnyert megjelenésekor. A szatirikus dráma egyike a szenzációhajhász médiáról készült filmek legjobbjainak - ha nem éppen a legjobbja -, ami a ’70-es évek amerikai televíziózásáról rántja le a leplet végtelenül sötét, szatirikus humorával és kiélezett karaktereivel. A filmet válogatott színészcsapat vitte sikerre, amiben olyan nevek tűnnek fel, mint William Holden, Faye Dunaway, Peter Finch, Robert Duvall és még sokan mások. Az egyik nagy tévécsatorna kiöregedő hírbemondója élő adásban jelenti be öngyilkosságát, mert kirúgták a csökkenő nézettsége miatt. Sidney Lumet rendező filmjének témái aktuálisabbak és igazabbak, mint valaha, olyannyira, hogy már-már félelmetessé válik egy 2020-as néző számára.

A UBS tévécsatorna öregedő, korábban végtelenül népszerű tévés hírbemondójával, Howard Beale-el (Peter Finch) főnöke és barátja, a hír szekció igazgatója, Max Schumacher (William Holden) közli, hogy a csatorna két hetes felmondási idővel megválik tőle a műsora egyre csökkenő nézettsége miatt. Beale az ezt következő élő adásában bejelenti, hogy a kamerák előtt fogja megölni magát és közben kifejti végtelenül pesszimista véleményét is a modern televíziózásról. Kifakadása után a nézettsége megnő, és egyfajta „őrült, de igazmondó profétává” válik a nagyközönség szemében. Diana Christensen (Faye Dunaway), a UBS karrierista és munkaallkoholista programigazgatója meglátja benne a lehetőséget és Max-szel közösen egy új tévé showt kreálnak Howard számára, amiben a „próféta” elmondja a kendőzetlen igazságot a médiáról és általában az amerikai társadalomról, amit egyébként mindenki tud, csak eddig nem mondta ki senki a tévében. Howard olyan sikeres lesz, hogy már maga is hinni kezd abban, hogy kinyilatkoztatásai isteni eredetűek, ami miatt Max és Diana is őrültnek gondolják, de mindez senkit sem érdekel, amíg szállítja nézettséget. Közös munkájuk során Max beleszeret Dianába, aki miatt elhagyja feleségét, Louiset (Beatrice Straight), aki már 25 éve volt hűséges társa. A tévécsatorna és Diana azonban egy idő után már veszélyesnek ítélik meg Howardot, aki műsorában elkezd arról a háttrében folyó üzleti megállapodásról beszélni, aminek értelmében a tévétársaságot egy gazdag arab cég vásárolná fel…

Minden olyan filmnek, amelyik a szenzációhajhász médiával foglalkozik, függetlenül annak típusától, ugyanaz a lényege, mivel a média jellege, szerepe, működése a társadalomban alapvetően nem változott az idők folyamán. A médiában dolgozók a munkaadóik nyomására és/vagy saját ambícióik, esetleg személyiségüktől vezérelve bármit megtennének - és meg is tesznek – a nagyobb olvasottság, hallgatottság és nézettség érdekében, ami végső soron minden médium esetében elbulvárosodással, hazugsággal, erkölcstelenséggel, és embertelenséggel jár együtt. A Network azonban túllép a média működésén és sokkal inkább az amerikai társadalomra gyakorolt hatását mutatja be a maga nagyon pesszimista módján, amelyen keresztül számos egyéb témát is felölel, mint a globalizáció, a profitéhes multicégek hatalma, miközben kifacsart módon a tévécsatornák felkarolják az ultrabalos ideológiákat is. Mindezek mellett többféle emberi kapcsolatot is megjelenít, amelyek érintik a generációs ellentét és a kapuzárási pánik témáit is. Mindezt pedig egy olyan színészcsapat vitte sikerre, akik együtt 3 Oscar-díjat meg is nyertek az öt színészi jelölés közül. william-holden-as-cmdr-shears-in-the-bridge-on-the-river-kwai.jpg3. Híd a Kwai-folyón (The Bridge on the River Kwai) 1957:

Nemcsak hét Oscar-díjat sikerült megnyernie ennek az amerikai-angol koprodukcióban készült, fogolytáborból szökős háborús filmnek, amit jelenleg a 36. legjobb amerikai filmként tartanak számon, de nem mellesleg az év legtöbb bevételét termelő filmjeként hatalmas közönségsikert is aratott. A háborús filmek egyik fontos összetevője, a látványos csatajelenetek kevésbé jellemzőek David Lean rendező filmjére, mivel itt az ütközetek nagy része pszichológiai jellegű összecsapás az őrök és a foglyok között, amelyek összecsapások célja, hogy a hadifoglyok megőrizhessék mentális egészségüket, büszkeségüket, egyszóval emberek tudjanak maradni.

A második világháborúban Nicholson brit ezredes (Alec Guinness) egysége megadja magát a japánoknak valahol Indokínában, miután bekerítették őket. A japánok egy hadifogoly és munkatáborba viszik őket, amely Saito ezredes (Sessue Hayakawa) irányítása alatt áll, akit felettesei azzal bíznak meg, hogy építtessen egy, a japán hadsereg számára stratégiai fontosságú hidat a Kwai folyón, aminek határidőre el kell készülnie. Saito minden hadifoglyot kétkezi munkára utasít, beleértve a brit tiszteket is, amit ők Nicholson ezredes vezetésével megtagadnak a genfi konvencióra hivatkozva. Nicholson és Saito közötti büszkeségi háborút végül a birt tiszt nyeri meg, amellyel kivívja az emberi tiszteletét és lojalitását. Saito azért enged végül Nicholsonnak, mert erősen közeledik a híd befejezésének határideje, amit az angolok mérnöki tudása nélkül nem tud megépíteni. Nicholson annak érdekében, hogy emberei megint büszkék lehessenek és hasznosnak érezhessék magukat, valamint saját egójának is engedelmeskedve belemegy abba, hogy segít a hidat felépíteni. Azt a hidat, ami ha elkészül, a brit és szövetséges csapatok vereségét is okozhatja Ázsiában. Nicholson a híd felépítésének megszállottja lesz, aki emiatt összetűzésbe kerül az amerikai Shears őrnaggyal (William Holden), akinek végül sikerül megszöknie a táborból és elérnie az szövetségesek egyik bázisát. Shearset egy kis csapattal visszaküldik azzal a paranccsal, hogy rombolják le a szövetségesek számára oly veszélyes épülő hidat bármi áron...

A film három főszereplője Saito, a japán táborparancsnok, a vele szemben álló Nicholson ezredes, az angol hadifoglyok parancsnoka, valamint mindkettejükkel szembenálló amerikai hadifogoly Shears, akiket egymással szöges ellentétben álló motivációk mozgatnak, ugyanakkor rendelkeznek két közös tulajdonsággal: mindegyikük a maga módján próbálja meg túlélni a háborút, valamint az, hogy a híd önmagában egyiküket sem érdekli, ahhoz csakis a saját túlélési és egyéb önzőbb szempontjaik alapján viszonyulnak. Ez a háromszög a történet legfontosabb eleme, hármójuk szembenállása és folyamatosan változó kapcsolatai mozgatják a filmet, na és persze a néző lojalitását is, aki egy idő után tényleg összezavarodik, és nem biztos abban, hogy kinek és minek is szurkoljon.holden_sabrina_1.jpg4. Sabrina 1954:

A Sabrina Billy Wilder rendező 6 Oscar-díjra jelölt romantikus komédiája némi társadalmi szatírával keverve, Humphrey Bogarttal, Audrey Hepburnnel és William Holdennel a főszerepekben. A Sabrina egy igazi hollywoodi tündérmese, olyan, ami miatt az emberek anno moziba jártak, hogy két órára megfeledkezzenek a valóságról. A film a forgatás alatti problémákról, összetűzésekről és pletykákról is híres volt, azonban ennek ellenére - az amúgy nagyon erős 1954-es év egyik legnagyobb sikere lett.  

Linus (Humphrey Bogart) és David Larrabee (William Holden) egy gazdag család sarjai. A középkorú, racionális, mindig a földön járó Linus életét teljes egészében a családi vállalat irányítása tölti ki, míg fiatalabb öccse David ennek pont az ellenkezője, már háromszor volt nős és háromszor vált el, akit a munka soha nem érdekelt, ő a figyelmét mindig is a partiknak és a csinos a nőknek szentelte. Sabrina Fairchild (Audrey Hepburn) a család sofőrének szégyenlős, esetlen lánya, aki amióta a fejét tudja szerelmes Davidbe. A nagyvilági férfi azonban észre sem veszi, és Sabrina édesapja, hogy lányát megkímélje a szenvedéstől, Párizsba küldi, hogy séfnek tanuljon és végre elfelejtse Davidet. Pár év múlva Sabrina már egy kifinomult, csinos nőként tér vissza, és így már azonnal megakad rajta David szeme. Idősebb Larrabee (Walter Hampden) aggódik, hogy bolondos és megbízhatatlan fia esetleg megint felelőtlenül megnősül, ráadásul a sofőr lányával, ezért idősebb fiával úgy döntenek, hogy a lányt el kell távolítani David közeléből. A feladat Linusra vár, akivel azonban az események alatt váratlan dolog történik: szerelmes lesz Sabrinába. Közben a lány is azon kapja magát, hogy egyre inkább Linus társaságára vágyik Davidé helyett...

A Sabrina egy igazi old school romantikus komédia, éppen megfelelő mennyiségű drámával és társadalmi mondanivalóval. A film alapsztorija nem nevezhető egyedinek vagy különlegesnek, azonban műfajának egyik legstílusosabb, legjobb szövegű és legbájosabb darabja. A történet számos klasszikus romantikus elemet tartalmaz: a rút kiskacsából fehér hattyú lesz, aminek hatására a férfi, aki addig tudomást sem vett róla, hirtelen felfigyel rá. Később pedig kialakul egy érdekes szerelmi háromszög, miközben egy darabig a nő vacillál a két férfi között, majd a végén természetesen boldog happy endet láthatunk. holden_counterfeit.jpg5. A hamis áruló (The Counterfeit Traitor) 1962

George Seaton rendező filmje egy olyan, a második világháborúban játszódó kémfilm, ami témáit realisztikusan és modern megközelítésben mutatja be, köztük jó néhány olyat is, amit addig nem láthatott a közönség a hasonló műfajú filmekben. De A hamis áruló legnagyobb meglepetése a korabeli nézők számára az ellenség, a nácik és általában véve az átlag németek naturális, realisztikus ábrázolása, amire addig nem nagyon volt példa amerikai filmek esetén. A filmet európai helyszíneken nemzetközi színészcsapattal forgatták, aminek főszerepeiben William Holden, Lilli Palmer és Hugh Griffith látható. A megtörtént eseményeken alapuló történet pedig egy amerikai születésű svéd üzletember tevékenységét követi nyomon, aki a szövetségeseknek kémkedik Németországban, kihasználva üzleti tevékenységét és kapcsolatait.

Eric Erickson (William Holden) egy amerikai születésű, de házassága révén már svéd állampolgárságú olajjal kereskedő üzletember, aki mindkét háborús féllel üzleti kapcsolatban áll. Mivel Svédország semleges volt hivatalosan, ezért Erickson tevékenysége teljesen legális, azonban a szövetségesek mégis feketelistára teszik és náci  kollaboránsnak nevezik, ami mögött az a szándék húzódott, hogy zsarolással rávegyék arra, hogy nekik kémkedjen. Egy Collins (Hugh Griffith) nevű brit ügynök szervezi be a megzsarolt Ericksont, aki kényszerből igent mondd, annak érdekében, hogy lekerülhessen a listáról és vállalkozása ne menjen tönkre. A férfi nem túl nagy lelkesedéssel ugyan, de kénytelen elkezdeni munkáját, hogy információkat szolgáltasson a német olajiparról. Álcája érdekében elkezdi magát náci szimpatizánsként feltüntetni az ismerősei, üzlettársai előtt, amivel elveszti addigi barátait, házassága felbomlik. Kezdeti cinizmusa és negatív attitűdje azonban idővel megváltozik. A folyamat már akkor elkezdődik, amikor találkozik a németországi kém kapcsolatával, Frau Marianne Möllendorffal (Lilli Palmer), egy magasrangú német katonatiszt feleségével, aki önként, keresztényi lelkiismerete által vezérelve dolgozik a nácik ellen és vállalja a hatalmas rizikót, és akinek személyisége, moralitása nagy hatással van rá. De teljesen elkötelezetté akkor válik az ügy iránt, amikor személyesen is szemtanúja lesz egy nácik által végrehajtott akasztásnak. Tevékenysége során jó néhány németet is be kell szerveznie ahhoz, hogy feladatát teljesíthesse, amit ő nagyon hasonló módon old meg, mint ahogy vele is tették: megzsarolja őket…

Rejtély, hogy miért nem lehet többet hallani erről filmről, és miért olyan ismeretlen, amennyire sajnos az. A hamis áruló ugyanis nem csak karakterizálásában, valamint témáinak bemutatásában volt újszerű és modern - ami a mai napig is megállja a helyét -, de remekül kapta el a náci Németország mindennapjainak hangulatát is. A film alkotói, élen a rendezővel végül egy tucatsztoriból egy olyan modern, realiszikus és a maga korában egyedi filmet alkottak, számos kiválóan megkoreografált és kifejezően hatásos jelenettel, ami rendkívül hatékonyan adja át üzenetét.holden_wild_bunch_1.jpg6. A vad banda (The Wild Bunch) 1969:

1968-1969 több szempontból is meghatározó volt az USA történelmében, ami kihatással volt a filmkészítésre is. A vietnami háború teljes erejével zajlott, amely során Amerika úgymond „elvesztette az ártatlanságát”, ekkoriban szűnt meg a Hollywoodot 1934 óta sújtó cenzúra is, és ekkor élte virágkorát a minden addigival szembemenő, társadalmilag új határokat feszegető hippi mozgalom is. Ezen összetevők mindegyike valamilyen szinten visszaköszön ebben a 2 Oscar-díjra jelölt westernben is. Nem véletlenül, hiszen a modern filmgyártás egyik első mérföldkövének is neveznek, mivel nem csak a western eddigre már megkopott műfaját, de az egész hollywoodi filmkészítést is megújította. A filmben minden főszereplő rabló, akik erőszakosak, káromkodnak és bármire képesek, ráadásul a szexuális témákról is nyíltan beszélnek. És ezek ugye  a "jó" fiúk... A film ezen tulajdonságában egyértelműen visszaköszön a korábbi erkölcsi alapú cenzúra megszűnése. A Vad banda látványvilágára, sebességére, atmoszférájára pedig jelentős hatással voltak az olyan technikai jellegű összetevők, mint az itt nagyon tudatosan használt gyors vágások és lassított felvételek. Jelenleg a 6. legjobb amerikai westernként és a 79. legjobb amerikai filmként rangsorolják.

A történet 1913-ban játszódik, amikor az ún. vadnyugat már kihaló félben van, a civilizáció már a legnyugatibb területeket is elérte. Ebben a haldokló vadnyugati miliőben tevékenykedik egy rablóbanda, akiket a Wild Bunch, azaz a Vad Banda néven ismernek. Pike Bishop (William Holden) bandavezér embereivel megtámad egy vasúti irodát, azonban a támadás rosszul sül el, mivel Pike korábbi partnere, Deke Thornton (Robert Ryan) fejvadász csapatával megakadályozza a rablást. Pike megmaradt embereivel Dutch-csal (Ernest Borgnine), a Gorch fivérekkel, Lylelal (Warren Oates) és Tectorral (Ben Johnson), valamint a hozzájuk csatlakozó Freddie Sykesszal (Edmond O’Brien) Mexikóba megy, hogy még egy utolsó rablást végrehajtson egy kegyetlen mexikói tábornok, General Mapache (Emilio Fernandez) megbízásából…

Nem csak a film hatalmas sikere, de az a tény, hogy William Holden remek alakítást nyújtott az öregedő bandavezér szerepében, sikerrel újította meg karrierjét. Alakításában tökéletesen elkapja egy olyan kívülálló ember lelkivilágát, aki a saját szabályai szerint él, miközben tisztában van azzal, hogy a világa az utolsókat rúgja.holden_the_key_1.jpg7. The Key 1958:

Carol Reed angol rendező háborús környezetben játszódó angol-amerikai koprodukcióban készült fekete-fehér filmje William Holden filmográfiájának egyik méltatlanul alábecsült és viszonylag ismeretlen filmje. A történet 1941-ben játszódik, amikor a német tengeralattjárók uralták az Atlanti-óceánt, megnehezítve a szövetségesek utánpótlását szállító angol és amerikai teherhajók munkáját, amelyek így rendkívül nagy anyagi és emberi veszteséget szenvednek el. A The Key ennek ellenére mégsem klasszikus háborús film, hanem sokkal inkább egy háborús időszakban és környezetben játszódó melodráma, ami egyrészről betekintést ad a vontatóhajósok nehéz és veszélyes munkájába, miközben egy nagyon egyedi és sajátos romantikus filmként is jól működik.

1941-ben a 2. világháborús Angliában nagyon gyengén felfegyverzett vontatóhajók feladata, hogy a német tengeralattjárók által megtámadott, vagy csak simán sérült, de el nem süllyedt hajókat megpróbálják bevontatni, így megmentve a szállítmányt és nem utolsó sorban a legénység életét. Munkájuk azonban nagyon veszélyes, hiszen a német tengeralattjárók gyakran még a környéken kóborolnak, így ők is könnyen ez utóbbiak áldozatává válhatnak. Ekkor érkezik Angliába az amerikai David Ross (William Holden) kapitány, a kanadai hadsereg korábbi vontatóhajó kapitánya, hogy a Royal Navynek dolgozzon. Összetalálkozik régi barátjával, Chris Ford (Trevor Howard) kapitánnyal, aki bemutatja neki barátnőjét, Stellát (Sophia Loren). David megtudja, hogy Stella korábban egy másik vontatóhajó kapitány menyasszonya volt, aki éppen az esküvőjük előtt halt meg, és aki halála előtt odaadta Stella lakásának kulcsát Chrisnek arra az esetre, ha a küldetéséből nem jönne vissza. Chris ezek után jött össze Stellával és vette át elődje helyét nem csak a lakásban, de a nő oldalán is. Egyik éjjel kétszer is megtámadják Chris és David hajóját, ami után Chris odaadja Stella lakásának kulcsát Davidnek azzal, hogy törődjön Stellával, ha vele bármi történne…

A film egyik legerősebb eleme a három főszerepet játszó színész alakítása, akik nagyszerű hármast alkottak. William Holden optimista amerikai karakterét megfelelően sármosnak és erősnek játszotta, míg Trevor Howard némi humort csempészett bátor, de mégis rettegő karakterével és játékával a filmbe, Sophia Loren kissé levert és cinikus karaktere pedig háborús traumáitól és veszteségeitől szenved...holden_towering.jpg8. Pokoli torony (The Towering Inferno) 1974:

8 Oscar jelöléséből hármat nyert meg John Guillermin rendező látványos katasztrófa filmje, ami egyben a ’70-es évek közepének legnagyobb bevételét termelő blockbustere lett. A film all star színészcsapatában pedig a korszak legnagyobb sztárjai, többek között Paul Newman, Steve McQueen, Faye Dunaway, valamint olyan régi nagy nevek is szerepelnek, mint Fred Astair – és nem utolsó sorban William Holden, és még sokan mások: nem megfeledkezve a későbbiekben kettős gyilkosság miatt elítélt korábbi amerikai futballsztárról, O.J. Simpsonról sem.

San Francisco legnagyobb felhőkarcolójának, az újonnan épült 138 emeletes Üvegtorony hatalmas átadó partijára készül egy csomó VIP vendéggel az épület fejlesztője, James Duncan (William Holden). Az átadásra a városba érkezik az épületet tervező mérnök, Doug Roberts (Paul Newman) is, hogy figyelmeztesse a befektetőt arra, hogy Duncan veje, Roger Simmons (Richard Chamberlain) a nagyobb profit érdekében nem megfelelő anyagot használt fel a toronyház elektromos rendszerének kiépítéséhez. Az elektromos rendszer tesztelése közben tűz üt ki a 81. emeleten, ezért a Tűzoltóság kiérkező főnöke, Michael O’Hallorhan (Steve McQueen) felszólítja Duncant, hogy evakuálja a 135. emeleten, a partin részt vevő 300 fős vendégsereget, akik többsége azonban csapdába esik az épület tetején a nagyon gyorsan terjedő tűz miatt…

A maga korában nagyon látványosnak számító és remek speciális effekteket tartalmazó film a hatalmas közönségsiker ellenére kapott néhány kritikát, amelyek többsége a forgatókönyvet érintették. A kritikák leginkább arra vonatkoztak, hogy túl sok, ezért egyik sem igazán kibontott karakter szerepel a történetben, így egyikőjükkel sem töltünk el annyi időt, hogy a néző érzelmileg igazán összekapcsolódhasson velük, ugyanakkor a sok szereplő ellenére sincs túl nagy története. Minden kritikától függetlenül a Pokoli torony a hollywoodi filmtörténelem egyik több szempontból is fontos darabja, hiszen hosszú időre kijelölte a hatalmas bevételű, all star csapattal működő végtelenül látványos blockbusterek útját. holden_stalag.png9. A 17-es fogolytábor (Stalag 17) 1953:

Billy Wilder rendezte ezt a 3 Oscar-díjra jelölt háborús, hadifogolytáborból szökős film noir drámát és komédiát, vagy még inkább camp moviet (a camp-et műfaji értelemben értve), ami nem egy szokványos 2. világháborúban játszódó láger film. Ennek központjában ugyanis nem a látványos akció és/vagy drámai és szentimentális jelenetek állnak, hanem a karakterek, azok kapcsolatai és motivációk. A film nem fókuszál annyira az őrök és a hadifoglyok kapcsolatára, mint a hasonló témájú filmek, hanem sokkal inkább a barakk lakóinak tábori élete érdekli. Ráadásul Billy Wilder megkockáztatta azt, ami 1953-ban, 8 évvel a 2. vh után még nagyon szokatlannak tűnt, vagy akár lehetetlennek: humort csempészett ebbe a témába.

A történet egy német hadifogoly táborban, a Stalag 17-ben játszódik valahol a Duna mellett, ahol amerikai repülősöket tartanak fogva, és ahonnan még soha senki nem szökött meg. A 4-es számú barakkban szökést tervez két hadifogoly, ám az őrök már várnak rájuk, és lelövik őket. Nagyon úgy tűnik, mintha a németek tudtak volna a szökési tervről, így a barakk lakói nem alaptalanul gyanakodni kezdenek, hogy besúgó van közöttük. A főszereplő Sefton őrmester (William Holden) cinikus és önző fickó, de egyben szórakoztató alak is, aki mindenféle fogadásokat talál ki, seftel, és ebből a körülményekhez képest kényelmes életet biztosít magának a táborban. Mivel azonban német őrökkel is üzletel, és azt is hangoztatja, hogy felesleges szökéssel próbálkozni, a barakkbeli társai gyanakodni kezdenek rá, és egyre többen gondolják őt a besúgónak. Amikor az újonnan érkező Dunbar hadnagy elmondja a barakkban, hogy repülőjével ő lőtt ki egy német hadianyagot szállító vonatot, akkor a tábor parancsnoka von Scherbach ezredes (Otto Preminger) elviteti. Seftont, aki korábban kifejezésre juttatta, hogy nem kedveli Dunbart, a többiek megverik és kiközösítik, mert most már mindenki meg van győződve a bűnösségében. Az őrmester elhatározza, hogy megszökik, de előbb kideríti, hogy ki az áruló...

A film egyik legfontosabb üzenete Sefton karakterén keresztül, hogy a kívülálló mindig sokkal nagyobb eséllyel "pályázik" a bűnbak szerepére, mint egy olyan, aki a csoport belső tagjának számít. Sefton egy nagyon individualista alak, aki a saját morális kódja szerint él, és nem hajlandó a csoport sokszor szűklátókörű szabályait átvenni. Ezt viszont a többiek veszélyesnek tartják. A Stalag 17 a maga idejében mindenképpen figyelemreméltó volt, nemcsak bátor és újító törekvései miatt, de a film nagy részének minősége miatt is, ami egyszerre volt drámai és tragikomikus. holden_golden_boy_1.jpg10. Golden Boy 1939:

Rouben Mamoulian rendező 1 Oscarra-jelölt filmjében William Holden, azaz a "Golden Boy" látható első főszerepében, ami egyben el is indította négy évtizedes karrierjét. A Golden Boy pedig egy olyan tehetséges fiatalemberről szól, aki feladja művészi álmait, amikor abbahagyja a hegedülést a profi boksz kedvéért, azért, hogy kitörhessen a new yorki gettóból. Bár a Golden Boy nagy kérdése a boksz vagy a hegedű közötti választás körül forog, és magán hordozza a bokszfilmek számos jellemzőjét, valójában nem sok boksz van benne, kivéve egy jelenetet a film végén. A történet ugyanis sokkal inkább egy fiatalember útkereséséről szóló romantikus dráma, semmint egy klasszikus sportfilm.  

A fiatal és tehetséges hegedűs, Joe Bonaparte (William Holden) anyagi nehézségekkel küzd, ezért úgy dönt, hogy kipróbálja magát profi bokszolóként, még azt is megkockáztatva, hogy ezzel esetleg egy olyan kézsérülést is összeszedhet, ami véget vethet későbbi művészkarrierjének. Apja, az olasz bevándorló Mr. Bonaparte (Lee J. Cobb) ezt nem nézi jó szemmel, és minden szegénységük ellenére egy nagyon drága hegedűt vesz a fiának. Joe azonban összeáll egy csőd szélén álló sport managerrel, Tom Moodyval (Adolph Menjou), aki elindítja bokszkarrierjét. Bár egyik meccset nyeri a másik után, Joe egy idő után elbizonytalanodik döntésében, azonban Tom barátnője, Lorna Moon (Barbara Stanwyck) a további pénzbevételek reményében meggyőzi arról, hogy továbbra is bokszoljon csak. Joe egyre nagyobb sikerei után megjelenik a képben Eddie Fuseli gengszter (Joseph Calleia) is, aki szintén szeretne egy szeletet Joe tortájából, és rábeszéli a fiút, hogy inkább neki dolgozzon. Joe mindenáron bajnok szeretne lenni, ezért belemegy a dologba, amely döntésével együtt az addigi jószívű srácból egy keményszívű profivá válik. Az elődöntőben azonban egy kemény ellenfelet kap a fekete Chocolate Drop (James Cannonball Green) személyében…

Joe nem csak azért hozott rossz döntést, amikor a profi bokszot választotta, mert az jelképezi több szempontból is az erkölcstelen választást, hanem leginkább azért, mert ő valójában arra született, hogy hegedűművész legyen. A lelkét pedig nem is amiatt adja el, mert a pénzt és az azonnali dicsőséget választja, hanem azért, mert feladja azt, amire isten vagy a sors akaratából született. A film egyes elemei, legfőképpen a moralizálása ma már kissé öregnek és kiszámíthatónak tűnik, azonban a Golden Boy a maga korában egy jelentős és végtelenül komoly filmnek számított, ami személyes szinten a mai napig is jól működik, köszönhetően erős atmoszférájának, érdekes történetének, stílusos fényképezésének és a mindig kiváló Barbara Stanwycknek. És nem utolsósorban rendelkezik azzal a filmtörténeti jelentőséggel, hogy elindította pályáján az 50-es évek Golden Boy-át, William Holdent.

Képek forrása: IMDB.com, wikipedia.com

Részlet az Alkony sugárút s. filmjéből:

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr3716203672

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

JcWh 2020.09.23. 22:50:09

Szuper William Holden Top10-es listád lett! Ha racionális alapon kéne dönteni, nálam is valahogy így nézne ki a lista. Viszont érzelmi alapon és Holden óriási alakításai révén nálam a Picnic, a The Blue Knight (remélem ezt sikerült megnézned :) ), a The Country Girl, a The Earthling és a Boots Malone is bekerülne a Top10-be. De leginkább nem tudnék egy szilárd Top10-et összerakni, mert olyan sok, más-más miatt zseniális filmje van. Nagyon jó emlékeim vannak a filmográfiájának a végignézéséről, szinte egy filmje sem volt (ahol főszerepben játszott), ami úgy igazán ne tetszett volna.

Holden életrajza is jól sikerült, viszont pár hibát találtam benne:
- Habár Holden részegen és józanul is megkérte Stefanie Powers kezét, de a színésznő nem mondott egyszer sem igent neki, elsősorban Holden alkoholproblémája miatt. Sőt Holden orvosai hatására Powers szakított is vele és leginkább csak együtt utazgattak és néha összefutottak. Powersnek már lakáskulcsa sem volt a Santa Monicai lakáshoz, ahol Bill meghalt. Kétségbeesve próbálta elintézni, hogy lássa még Holden holttestét a hamvasztás előtt, de nem engedték meg neki.
- Holden már az 50-es évek végén vett egy hatalmas birtokot Kenyában és utána egyből elkezdte megvalósítani rezervátumát. Épphogy Holden tette Powerst érdekelté az ügyben és ezért vitte tovább Holden álmát a halála után.
A vazektómiát nem Holden akarta, hanem a felesége, ugyanis kiderült, hogy Marshall már nem tudott volna több gyereket kihordani és ha Holden teherbe ejtette volna, azzal az életet kockáztatták volna.

Ahelyett, hogy hosszasan méltatnám Holdent, inkább idéznék Billy Wilder-től, aki nagyon közeli barátja volt Holdennek és szerintem ő írta legjobban körül a színész jellemét (Forrás: Nobody's Perfect: A Personal Biography of Billy Wilder):

"Bill nagyon alulértékelt színész volt. Olyannyira természetesen színészkedett, hogy az emberek észre sem vették mennyire jó színész. Annyira jó volt, hogy eggyé vált a szerepeivel."
"Bill mindig próbára tette önmagát, mindig jobb akart lenni. Mindenkinek örömet tudott szerezni, kivéve önmagának."
"Bizonytalan volt önmagában, de nem kellett neki más bátorítása. Néha boldognak tűnt, de annyira jó színész volt, hogy nem tudhatta az ember, hogy éppen nem játssza-e meg a boldog embert. Ha valóban boldog lett volna, nem lett volna alkoholista, nem? Mindig kutatott valami után. Nem hinném, hogy megtalálta, mert akkor nem így halt volna meg."
"Nem engedte másnak, hogy segítsen neki. Nagyon büszke ember volt. Amikor ott feküdt haldokolva túl büszke volt ahhoz, hogy telefonon segítséget hívjon."
"William Holden nem szeretett interjúkat adni. Ő csak a vásznon volt színész. A filmekben a személyiségének a különböző oldalait játszotta el. Bill összetett személyiség és nagyon megbízható barát volt."

Holden a nagy ellentétek embere volt személyiségét tekintve:
Egyszerre volt visszahúzódó, szégyellős és néha a hajmeresztő mutatványaival (pl. kézen állva is tudott motorozni) a figyelmet magára felhívó ember.
Utált sztár lenni és nem szerette a rajongók hadát maga körül, ugyanakkor a legjelentéktelenebb stábtagokkal is szívesen elbeszélgetett és ismeretlen, de szimpatikus emberekkel is szívesen megivott egy-egy sört és levelezett velük.

Utolsó fun fact: William Holden fodrásza, akihez élete végéig járt és mindig ugyanolyan frizurát kért tőle, egy magyar származású férfi volt. :)

Én írtam teljes egészében William Holden magyar nyelvű szócikkét a Wikipédián több forrás alapján, ahol még pár érdekességet lehet olvasni róla:
hu.wikipedia.org/wiki/William_Holden

A listád fényében remélem előbb-utóbb születnek írások a kimaradt három filmről is. (Főleg a Key-nek örülnék, ami a Hamis áruló mellett a másik legalulértékeltebb filmje.) :)

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2020.09.23. 23:08:34

@JcWh: Na, akkor ezek szerint a magyar wikit kellett volna kivételesen olvasnom, és nem az angolt. :) De kijavítom a hibákat, Powerst elnéztem.
Persze, írok majd még Holden filmekről, ezzel nem került le a térképről. A listán lévők közül a The Keyről mindenképpen, meg inkább még olyanokról terveztem, amelyek nem kerültek végül fel, a The Country Girl pl. de majd egy kicsit később. A The Blue Knightot még nem láttam, de sor kerül rá valamikor, viszont most nagyon meghoztad a kedvem Billy Wilder könyvéhez. Hol lehet ezt gyorsabban megszerezni, mint amazon?

JcWh 2020.09.24. 00:10:45

@Time Goes By: Én az archive.org oldalon találtam rá. Regisztrálni kell és bizonyos időtartamokra "ki lehet kölcsönözni" könyveket ingyenesen, vagyis online lapozgathatod őket. Mondjuk én úgy találtam rá ezekre jó kis Holdenes idézetekre, hogy a keresőbe Holden nevét írtam be és Wilder mellett még vagy egy tucat másik színész, rendező életrajzát kidobta a rendszer, amiben szó van róla.

Wilder Bogarttal kapcsolatban is csomó érdekességet írt, pl. a Sabrina kapcsán Holdennel is ütköztette:
"Bogart korán a fejébe vette, hogy jobban kedvelem Bill Holdent. Nos, igen, így volt. Bill Holden volt az egyik kedvenc barátom az egész földön." :)

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2020.09.24. 00:16:56

@JcWh: Szóval Bogartnak igaza volt :) érzékeny lélek volt, na. Valószínűleg attól félt, hogy Holdennek kedvez majd a rendezéssel.
Kösz az infót, kipróbálom majd ezt az archiveot.

zord íjász · zordidok.blog.hu 2020.09.24. 09:52:57

1. A poszt mint mindig: pazar.
2. A vad banda egészen megrendítően jó és címéhez méltóan brutálisan vad film, a végső csatajelenet -túl azon, hogy az amerikai filmtörténet legnaturálisabb mészárszéke 5 percen át, pillanatnyi lankadás nélkül- koreográfiáját, feszültségteremtését a mai napig másolják, mert felülmúlhatatlan. A film egy Western Noir, az első perctől kézben tartott rendezés, a történet nyílegyenesen halad az elkerülhetetlen vég felé, a zord idők fellegei alatt, egy kimúló világban.

Rontóc, spoiler!!! Ne nézd meg, ha az egész filmet látni akarod ! A végső csatajelenet:

www.youtube.com/watch?v=_ysVoV3x5Zo

3. Micsoda gyönyörű, ápolt, csodálatos németjuhász! Imádom, egy tündér!

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2020.09.24. 10:08:59

@zord íjász: A vad banda egy fontos film mind Holden, mind Hollywood történetében, nekem az egyetlen problémám az volt vele, hogy western. Nem annyira vagyok oda a ezért műfajért, de persze ez mit sem von le a film értékéből. :)

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2020.09.26. 16:41:15

@JcWh: Megnéztem a The Blue Knightot, tényleg remek, lehet, hogy majd a későbbiekben írok is róla, főleg, ha ez a Black Lives Matter nevezetű anarchista komcsi őrület tovább folytatódik. Ha mozifilm lett volna, akkor valószínűleg felkerült volna a listára.

JcWh 2020.09.26. 18:39:17

@Time Goes By: Tudtam, hogy tetszeni fog! :) Ja, amikor kirobbant ez az egész csomó nemzetközi blog felelevenítette a klasszikus zsarus filmeket és sorozatokat, hogy azok mennyire tökéletes hősöknek ábrázolják a rendőröket. Persze a Blue Knight-ról sehol sem volt szó, pedig az legalább egy rendőr által írt regény adaptációja és elég realisztikusan és összetett személynek ábrázolja a főszereplő zsarut, akit Holdennél jobban más nem is tudott volna eljátszani. Ez is egy érdemtelenül alulértékelt és elfeledett alkotás Holden életművéből.
Remélem egyszer tényleg lesz belőle cikk, én nagyon örülnék neki! :)