A hollywoodi cenzúra, az ún. Hays-code (1934-1968) miatt a korszak filmjeiben minden és mindenki sokkal ártatlanabbnak tűnik, mint a modern társaikban. Emiatt aztán a mai közönség fejében kialakulhat az a téveszme, hogy régen az emberek és az őket körülvevő társadalom sokkal tisztább, ártatlanabb és erkölcsösebb volt, mint manapság. A cenzúra azonban - ami egy roppant hipokrita társadalmi igényt elégetett ki -, csak az erkölcsösség látszatát teremtette meg a filmekben, ami mellett nem csak Hollywood zárt világának, de az egész társadalom valósága is roppant mód különbözött.
Egy olyan korban járunk, amikor a házasságon kívüli szex - nem is beszélve egy gyerekről - mélyen elítélendő volt, és aminek eredményeképpen az egyedülálló nők inkább vállalták a roppant veszélyes és illegális abortuszokat jó hírük fenntartása érdekében, ami mind érzelmileg, mind pszichésen, de adott esetben akár fizikailag is nagyon megviselte őket, és ami miatt számos abortuszon átesett nőnek a későbbiekben nem lehetett gyereke. Hollywoodra ez még inkább igaz volt. Az abortusz elterjedt használatának három fő oka volt a társadalom általános hipokritasága mellett: egyrészről a Hollywoodban élő és dolgozó nők, elsősorban színésznők sokkal függetlenebbek és önállóbbak voltak az átlagnál, amit legfőképpen jól jövedelmező foglalkozásuknak köszönhettek, ezért sokkal promiszkuisabb életet éltek/élhettek Hollywood szimbolikus értelemben vett zárt falai között, mint a kor átlag nője. Másrészről viszont egy ilyen botrány tönkretehette volna a színésznők további karrierjét, amivel együtt minden mást, többek között a viszonylag függetlenebb életüket is elveszthették volna. Harmadrészről pedig a stúdiók embertelenségéből, hatalmi erejéből és pénzéhségéből is fakadt, akik nem akarták veszni hagyni a már befutott, sok-sok pénzt hozó sztárjaikat. Howard Strickling, az MGM PR főnöke mondta azt egyszer, hogy "az abortusz volt a mi születésszabályozó védekező eszközünk", amiből már sejthető, hogy ez egy gyakori, sőt, akár mindennaposnak nevezhető módszer volt a filmgyár aranykorában, amikor a filmstúdiók férfi vezetői akár erőszakkal vagy zsarolással is abortuszra kényszeríthették színésznőiket.
Egy egyedülálló terhes színésznő nemcsak magára, de a stúdiójára is szégyent hozott volna, amivel egészen biztosan romba döntötte volna a karrierjét. Kevésbé köztudott, de még a férjezett színésznőknek is tilos volt a terhesség és gyerekvállalás karrierjük legfontosabb első szakaszában a stúdiók, főleg az MGM szabályai szerint. Ők azt mondták, hogy egy első vonalbeli fiatal színésznő népszerűsége azonnal nagyságrendekkel kisebb lesz, amikor gyereket vállal, és amivel elveszti sztár státuszát. Volt is ebben némi igazság abban a korban, amikor a színésznők csak fiatalon, 20-30 évesen lehettek sztárok, mert 40 körül már öregnek számítottak mind a közönség, mind a stúdióvezetők szemében. Hollywood mindig is a (női) fiatalságot istenítette, amibe nem csak 40 év felett, de fiatalabbon sem tartozhattak nők, ha már volt gyerekük. A színésznők pedig akár ambícióik, akár kényszerhelyzetükből kifolyólag, de elfogadták ezt a szabályt, és esetenként még akkor is alávetették magukat az egyébként akkor illegális abortusznak, ha házasok voltak. A színésznők kiszolgáltatottságát tovább fokozta, hogy akkoriban a nem kívánt terhesség kizárólag a nő "sara" és problémája volt, amivel férfi partnerük támogatása nélkül kellett megküzdeniük, egy olyan korban, mikor még nem álltak fogamzásgátló tabletták rendelkezésre.
Az alábbi lista a Hollywood aranykorában abortuszon átesett színésznőkről korántsem teljes, sőt, inkább csak a jéghegy csúcsa, amelyben megpróbáltam a legismertebb vagy valamilyen szempontból legérdekesebb eseteket összegyűjteni. 
Jean Harlow (1911-1937) a '30-as évek elejének egyik legnépszerűbb hollywoodi színésznője és szexszimbóluma volt, akit a Szőke Bombázó vagy a Platina Szőke becenevekkel illettek. Amikor terhes lett William Powell színésztől, stúdiója, az MGM "beutalta" a Good Shepherd Kórházba egy kis pihenésre Mrs. Jean Carpenter név. Jean Harlow és Powell egyébként szívesen összeházasodtak volna és megtartották volna a gyereket, azonban a fiatal színésznőnek, - aki ekkor 18 éves volt -, a stúdió megtiltotta a házasságot. Harlow édesanyja is egyetértett a stúdióval, mivel megijedt attól, hogy a sok pénzt kereső lánya karrierje tönkremegy, ezért személyesen vitte el terhes lányát a kórházba.
Joan Crawford Oscar-díjas színésznő szegényes családi háttere és traumákkal teli gyerekkora elől menekülve érkezett Hollywoodba egy jobb és szebb élet reményében. Nagyon megdolgozott a sikeréért, és bármit megtett volna, hogy azt meg is tartsa. 1931-ben hivatalosan még Douglas Fairbanks felesége volt, miközben összejött élete egyik nagy szerelmével, a '30-as évek egyik legnagyobb szívtiprójával, és az MGM stúdió nem sokkal későbbi legnagyobb sztárjával, Clark Gablelel, akitől 1932-ben terhes is lett. Crawfordnak is Howard Strickling szervezte meg az abortuszt, miközben a színésznő azt hazudta férjének, hogy elvesztette a gyereket, amikor a Rain c. filmje Catalina-szigeti forgatása közben megcsúszott. 
Tallulah Bankhead, Hollywood egyik legpromiszkuisabb színésznője, híres-hírhedt volt számtalan szexuális kapcsolatáról, amibe nők és férfiak egyaránt beletartoztak. Ő egyik életrajzírója szerint olyan gyakran járt abortuszon, mint ahányszor más nő hőhullámot kap.
Amikor a híres énekes színésznő Jeanette McDonald 1935-ben terhes lett, az MGM vezetője, Louis B. Mayer utasította Stricklinget a probléma megoldására. Mcdonaldot akarata ellenére kórházba küldték, ahol "fülgyulladással" kezelték és orvosolták problémáját.
Bette Davis, Hollywood minden idők második legnagyobb női sztárja sem úszta meg karrierje első felében az abortuszt. Ő a nagyon ambiciózus színésznők közé tartozott, aki a stúdiója, a Warner Bros nyomása nélkül is az abortuszt választotta volna induló és ígéretes karrierje érdekében, amiben az egész családja - beleértve első férjét is - támogatta, hiszen mindannyian Davis pénzéből éltek. Sőt, az anyja folyamatosan azt mondogatta neki, hogy egy nőnek nem lehet gyereke is és karrierje is, és neki, mint tehetséges színésznőnek a karriert kell választania. A színésznő már 39 kilenc éves volt, amikor 1947-ben megszületett egyetlen vér szerinti gyereke. Később azt nyilatkozta, hogy "ilyen módon nem késtem le se a saját karrieremet, se a saját családot", amire nagyon büszke volt, és amit az anyja orra alá is dörgölt párszor. 
Ava Gardnernek akkoriban volt abortusza, amikor Frank Sinatra felesége volt, és amit nem is árult el férjének. Később azt mondta erről, hogy "az MGM-mel való szerződésben mindenféle büntető szabályzatok volt arra az esetre, ha gyerekem születne. Ha gyereket szülök, akkor a fizetésemet megvágták volna. Frank akkoriban nagyon rosszul állt anyagilag, miből éltünk volna...Nem vállalhattam gyereket ilyen körülmények között. Az MGM megszervezte nekem, hogy Londonba repüljek, miközben mindig velem volt valaki a stúdiótól. Az abortusz nagyon gyorsan és diszkréten lezajlott."
Judy Garland, az Óz a nagy varázsló főszereplőnője már gyerek és tinédzser korában is rengeteg pénzt hozott az MGM-nek musicaljeivel. A színésznő már nagyon fiatal kora óta állandó küzdelemben állt súlyával és gyógyszer függőségével, amikre egyébként a stúdiója szoktatta rá annak érdekében, hogy minél többet tudjon dolgozni. 1941-ben, két évvel legnagyobb sikere az Óz után még mindig csak 19 éves volt, amikor terhes lett első férjétől David Rose zeneszerzőtől. A házasságot egyébként titokban, a stúdió beleegyezése nélkül kötötték, ami miatt Louis B. Mayer nagyon kiakadt rá. De akár férjes volt, akár nem, az MGM-es fiatal színésznőknek fenn kellett tartaniuk a szűzies képet magukról a nyilvánosság előtt, amit a stúdió nagy hatalmú vezetője minden körülmények között megkövetelt tőlük. Főleg a még félig gyerek, félig felnőtt Judy Garlandtől, akit a közönség Mayer szerint lányként szeretett, és nem nőként. Legfőképpen nem anyaként. Garland édesanyja is - mint általában a gyereksztárok szülei - mindig együttműködtek a stúdiókkal annak érdekében, hogy ne záródjon el a pénzcsap. Judy Garland ráadásul kétszer esett át abortuszon, másodjára két évvel később 1943-ban, amikor Tyrone Powertől lett terhes, miközben még Rose felesége volt. Tyrone Power azon szexuálisan nagy étvágyú férfisztárok közé tartozott, mint pl. Errol Flyn, Clark Gable vagy Charlie Chaplin, akik aztán ott is hagyták a bajban és nagy ívben fütyültek a teherbe esett nőre, sőt adott esetben még meg is haragudtak rájuk.
Lana Turner is titokban házasodott meg először 19 évesen, elég kalandos körülmények között. Artie Shaw, egy nagyon népszerű zenekar vezetője megszöktette az első randijuk után, akitől rögtön terhes is lett, azonban pár hónap múlva el is vált a férfi erőszakossága miatt. Lana Turnernek is Howard Strickling szervezte meg az abortuszt 1941-ben, amire borzalmas körülmények között került sor egy hotel szobában altatás és érzéstelenítés nélkül. Turner anyja egyik kezével lefogta, a másikkal meg eltakarta lányát száját, hogy ne hallatsszon ki a szobából a sikoltozása. Az orvosnak kifizetett 500 dollárt később a színésznő fizetéséből levonták. Lana Turner egy héttel később már a stúdió következő filmjén, a Ziegfeld Girl c. musicaljén dolgozott. Lana Turnernek egyébként nem volt szerencséje a férfiakkal, mindig "sikerült" valami erőszakos seggfejet választania. Olyannyira, hogy az egyiküket, egy Johnny Stompanato nevű gengsztert a színésznő lánya, Cheryl ölte meg, mert nem bírta már elviselni, ahogy terrorizálja anyját. (Erről az esetről bővebben itt.)
Dorothy Dandrigde, a "fekete Marylin Monroe", Otto Preminger rendezőtől lett terhes az 1954-es Carmen Jones c. filmjük forgatásán, amely film után rögtön sztárstátuszba emelkedett a színésznő. Nem volt kérdéses, hogy nála is valamit kezdeni kell ezzel a terhességgel, ráadásul Preminger családos ember volt, és nem akart elválni feleségétől. A stúdió Dandridge-t is abortuszra kényszerítette, már csak azért is, mert a szokásos problémát tovább növelte az, hogy egyikük fehér, a másik pedig fekete volt. (Kaliforniában 1948-ban eltörölték ugyan az ún. fajgyalázási törvényt, ami megtiltotta különböző fajtájú emberek házasságát, de 1954-ben az USA legtöbb államában még érvényben volt.)
A kényszerített abortuszok és a társadalom hipokritasága ellen kissé ironikus módon a mélyen vallásos, elsősorban katolikus színésznők lázadtak fel, akik halálos bűnként gondoltak az abortuszra.
Ilyen volt Loretta Young, aki egy randierőszak következtében teherbe esett Clark Gabletől 1935-ben, az egyik közös filmjük, a Call of the Wind forgatása után. Gable ekkor nős volt és nem akart válni, a mélyen vallásos egyedülálló színésznő pedig nagyon nehéz helyzetben találta magát. Ha elmondja a terhességet a stúdiójának, a 20th Century Foxnak, akkor nagy valószínűséggel neki is azonnal megszervezik az abortuszt, amit mindenképpen el akart kerülni. Ezért kigondolt egy tervet, aminek végrehajtásában a családja segítette, és aminek eredményeképpen titokban megszülte Gable gyerekét, akit egy rövid időre állami gondozásba adott, majd onnan „örökbe fogadta” és felnevelte. Erről az esetről bővebben itt.
Aztán volt, aki inkább a halált választotta, semmint akár a házasságon kívüli gyerek szégyenét, akár az abortusz bűnét. A szintén mélyen katolikus Lupe Velez, mexikói származású színésznő 1944-ben vallásával nem éppen összhangban, végső kétségbeesésében öngyilkosságot követett el, amiről bővebben ebben a posztban lehet olvasni.
Az abortusz kérdése manapság is legalább annyi indulatot és adott esetben szenvedést vált ki, mint 80 éve, függetlenül attól, hogy megítélése erősen függ az egyént körbevevő társadalomtól vagy akár mikrokörnyezettől és az adott korszaktól. Egy dolog biztos csak: a listán látható nők minden pszichés, érzelmi és esetenként fizikai szenvedését eltüntette vagy legalábbis minimálisra csökkentette volna, ha az abortusz mellett vagy ellen szabadon dönthettek volna. Ők, és nem mások.
