Time Goes By

Top 10 amerikai gengszterfilm

2020. január 16. 11:25 - Time Goes By

gangsterfokep.jpegAz Amerikai Film Intézet definíciója szerint „a gengszterfilmek műfajának középpontjában vagy a szervezett bűnözés vagy szabadúszó bűnözők állnak, 20. századi környezetben.” A társadalmi, történelmi, politikai vagy akár a gazdasági környezet mindig is döntő befolyást gyakorolt a hollywoodi gengszterfilmekre, amelyek így jelentős átalakuláson mentek át az idők folyamán. A gengszterfilmek kezdetben még a krimik egyik alműfaját jelentették és a múlt század ’30-as éveinek kezdetén kis költségvetésű B filmek voltak. Idővel azonban egyre népszerűbb önálló műfajjá vált, és a ’70-es évektől kezdve egyre több óriási profitot termelő, nagy költségvetésű, sok Oscar és egyéb díjat vagy jelölést szerző, sokat tanulmányozott és divatot teremtő „A” filmekké váltak.

Az 1930-as évek elején vált a műfaj, illetve akkor még alműfaj egyre népszerűbbé, és két év alatt hirtelen három olyan film is megjelent, amelyek a későbbi, modern gengszterfilmek alapját, mintáját jelentették, jelentik a mai napig is és egyben megalkották az első ikonikus mozi gengszter karaktereket. Ez a három film pedig 1931-es A kis cézár (Little Caesar) Edward G. Robinsonnal, A közellenség (The Public Enemy) James Cagneyvel és az 1932-es A sebhelyesarcú (Scarface) volt Paul Munival a főszerepekben. Az erőszakosság, a brutalitás már kezdetben is műfaj fontos részét képezte, amelyek mellett több más, az akkori társadalomban még rizikósnak számító tabutémát jelenítettek meg, mint a szex, vagy akár szexuális perverziók, az alkohol és a drog. Ráadásul sokszor azt sugallták ezek a filmek, hogy a bűnöző karakterek egy része a társadalom nem megfelelő működése miatt vált gengszterré. Ez különösen felerősödött a Nagy Gazdasági Válság időszakában (hivatalosan 1929-1933, de valójában egészen a második világháborúig tartott) és amely időszak alatt amerikaiak millió elképesztő szegénységben és nyomorban élt. A válság egy része ráadásul egybeesett az alkoholtilalom (1920-1933) idejével, ami önmagában is az egekbe lőtte a bűnözés nagyságát és veszélyességét, mert ekkoriban erősödtek meg a különböző szervezett bűnözői csoportok olyannyira, hogy már a bűnüldözést és az igazságszolgáltatást is hatékonyan tudták akadályozni korrumpálóképességükkel. Mindezeknek együttesen pedig olyan extra hatása is volt, hogy az emberek egy jó nagy része a bűnöző karakterekkel azonosult és értük szorított a moziban, mert egyfajta modern Robin Hoodnak látta őket, így aztán ezek a filmek 86 évvel ezelőtt szinte kiprovokálták az akkor még sokkal szemérmesebb társadalom hipokritább tagjainak rosszallását, aminek eredményeképpen 1934-ben bevezették a hollywoodi cenzúrát.public3.jpgEz az ún. Hays-code nagyon szigorú erkölcsi alapú szabályokat állított fel, aminek eredményeképpen tilos volt a filmekben intenzív erőszakot, erotikát, homoszexualitást, bármilyen szexuális perverziót, alkohol és drog használatot, valamint bármilyen olyan jellegű témát bemutatni, amit az erkölcsre károsan hatónak minősítettek. Még a hetero csók sem lehetett hosszabb 3 msp-nél a filmvásznon. És nem utolsósorban kimondta, hogy „a filmekben elkövetett bármilyen jellegű bűn (erkölcsi vagy törvényellenes) nem maradhat megtorlatlanul”, azaz a gengsztereknek és egyéb alvilági alakoknak mindenképpen el kell bukniuk valamilyen formában a filmek végén. Ennek következményeként az 1934 és 1968 közötti időszakban megjelenő filmek sokkal ártatlanabbnak tűnnek, mint az 1934 előttiek, és nem utolsó sorban, mint amilyen a társadalom maga volt. Ez a cenzúra minden műfaj számára roppant kellemetlen volt, de a gengszterfilmek műfaját majdhogynem ellehetetlenítette, vagy legalábbis félig megbénította, így az 1934 és 1968 közötti időszakban kevesebb igazán jó gengszterfilm született, mint előtte vagy utána, de azért még ilyen körülmények között is a lehetőségekhez képest kiválónak nevezhető a korszak legjobb gengszterfilmje, Az alvilág alkonya (1939). Az ilyen típusú filmek a 30-as évek második felében jellemzően egyfajta átmenetet képviseltek a klasszikus gengszterfilmek és a noirok között, majd a 40-es évektől a noirok egyik alműfaját alkották, miközben James Cagneyhez és Edward G. Robinsonhoz csatlakozott még Humphrey Bogart, akiknek hármasa jelentette a gengszter karaktereket legjobban és leggyakrabban játszó színészek szentháromságát.

A gengszterfilmek műfajának aranykora azonban a cenzúra megszűnése után (1968) kezdődött, amikortól már hitelesen lehetett bemutatni az alvilág erőszakos és minden moralitástól mentes működését mindenfajta kötöttség nélkül. Pár éven belül meg is érkezett Francis Ford Coppola Keresztapája 1972-ben, ami azonnal a modern gengszterfilmek bibliája lett. A Keresztapa hatalmas közönség és kritikai sikerének olyan további hatása is volt, hogy innentől kezdve a gengszterfilm önálló műfajjá vált, amelynek legtöbb darabja „A’ kategóriás költségvetésből készült, mert már nem sajnálták rá a pénzt és a legnagyobb sztárokat. A modern gengszterfilmek második nagy hulláma a ’90-es években jött el Martin Scorsesenek köszönhetően, aki tovább növelte Robert de Niro ikonikus gengszterkaraktereinek számát. bonnie.JPGAz idők folyamán rengeteg különböző típusú gengszterfilm készült, amelyeket azonban be lehet sorolni három fő kategóriába:

A legnépszerűbb és műfajon belül legmeghatározóbbak azok a filmek, amelyekben valamilyen bevándorló hátterű, elsősorban olasz főszereplő felemelkedését és bukását követjük nyomon, amely történetekben általában bemutatásra kerül a szervezett bűnözés világa is. (Keresztapa 1,2,3, Once Upon a Time in America, Scarface 1932 / 1983 stb...)

A második csoport az olyan drámák vagy melodrámák, ahol egy gengszter karakter, vagy gengszterek egy csoportja összeütközésbe kerül a társadalom egyéb tagjaival valamilyen bűncselekmény pl. egy túszejtés, egy bankrablás során pl. Key Largo 1948, Pulp Fiction 1994 stb.

A harmadik típus pedig a szökésben lévő, de a bűnözést még ekkor is folytató gengszterekről szóló történetek, amelynek klasszikus példája Bonnie és Clyde története, amit többször is megfilmesítettek, de az 1967-es verzió az, ami óriási mérföldkőnek bizonyult, mivel bemutatott jó néhány addig tiltottnak számító témát, amivel jelentősen hozzájárult a hollywoodi cenzúra megszüntetéséhez.

Az amerikai gengszterfilmek többsége, főleg amelyeknek a története az 1920 és 1960 között zajlik, jellemzően olasz, azon belül is leginkább szicíliai bevándorló közegben játszódnak, hiszen történelmileg Olaszországból származik a világ leghíresebb szervezett bűnözői csoportja, a Maffia. Az olasz mellett azonban nem ritkák az ír származású gengszterek sem (pl. The Public Enemy 1931, The Departed 2006, Black Mass 2015 stb) mivel az olasz és az ír volt akkoriban a két legnagyobb és legszegényebb bevándorló náció Amerikában, és nem véletlenül közülük került ki a legtöbb gengszter. Mellettük elég népszerű volt még a zsidó gengszterábrázolás is Hollywoodban (Keresztapa 2 1974, Volt egyszer egy Amerika 1984 stb). Aztán a ’70-80-as években megjelennek a latino (kubai, kolumbiai, puerto ricoi, mexikóo stb) és a fekete gengszterek is a hollywoodi filmekben, amivel a filmgyár reagált a bevándorlók megváltozó összetételére és az átalakuló alvilágra. Ilyen típusú film volt pl. az 1983-as Scarface, ahol már kubaivá vált az a főszereplő, aki az eredeti 1932-es azonos című filmben még olasz volt.scar2.jpgAmerikai hatásra egy idő után más országok filmgyártásában is megjelentek a gengszterfilmek. Nem véletlenül Olaszországban készült belőlük a legtöbb Hollywood után, hiszen ez az az ország, ahonnan a Maffia származik, és ahol már több évszázados működés volt a háta mögött. Olaszországban készült gengszterfilmeket poliziotteschi filmeknek hívták és a ’70-es években készült belőlük a legtöbb a spagetti westernek és az euro kémfilmek műfajainak leáldozása után. Angliában a ’00-es években tetézett a gengszterfilm készítési láz, aminek az egyik legnépszerűbb képviselője Guy Ritchie rendező 2000-ben megjelent Snatch című filmje egy egészen emlékezetes Brat Pitt-tel.  

De a Távol-Keletiekről sem szabad megfeledkezni, hiszen Hongkongban a ’80-as években készítettek pár jelentős filmet, köszönhetően elsősorban John Woo rendezőnek. Aztán persze Japán sem maradhatott gengszterfilm nélkül, amit náluk ugye Yakuza filmnek hívnak hírhedt alvilági szervezetük után, ahol mindez már a háború körül megjelent, amely műfajt aztán a ’60-70-es években modernizálták a francia új hullám hatására. Bollywood sem létezhet gengszterfilmek nélkül. Az indiai filmgyártás leghíresebb gengszterfilmje a 2008-as Slumdog Millionaire, ami a Mumbai alvilágot mutatja be.

Függetlenül attól, hogy mostanra már rengeteg nem amerikai gengszterfilm készült, ez mégiscsak megmaradt nagyon amerikai műfajnak. A filmek többsége pedig a valósághoz hasonlóan valamilyen bevándorló hátterű közegben játszódik, akik a maguk kifacsart módján csak a nagybetűs Amerika Álmot akarták elérni. És nem utolsó sorban azért, mert nagyon közeli rokonságot mutat a két legamerikaibbnak tartott műfajjal, a westernnel és a noirokkal, ezért a lista összeállításánál csak amerikai filmeket vettem figyelembe.the-godfather-i-the-godfather-trilogy-2728397-1020-576.jpg1. A keresztapa (The Godfather) 1972:

Ugyan a 11 Oscar-jelöléséből csak hármat tudott megnyerni Francis Ford Coppola klasszikusa, azonban ettől függetlenül a világ egyik legismertebb filmjévé vált, amit jelenleg az Aranypolgár mögött a 2. legjobb amerikai filmként tartanak számon. De ezen kívül is számos lista előkelő helyezettje, legelsősorban is minden idők legjobb gengszterfilmje az AFI műfaji listáján, amiben számos klasszikussá vált mondat hallható, többek között a "Visszautasíthatatlan ajánlatot teszek neki", ami a 2. helyen áll a legjobb filmidézetek között. Nino Rota fülbemászó dallamának sincs túl sok szégyenkezni valója, hiszen az meg az 5. legjobb a filmzenék között. A filmet végül egy válogatott színészcsapat vitte sikerre, köztük Marlon Brando, Al Pacino, James Caan, Robert Duvall, John Cazale, Diane Keaton, a történet pedig az amerikai olasz maffia mindennapjaiba kalauzol minket a Corleone család történetén keresztül. 

Vito Corleone (Marlon Brando) öregedő Donnak, a Corleone maffia család vezetőjének három fia van: a hatalmas temperamentummal rendelkező Sonny (James Caan), a buta és gyenge Fredo (John Cazale) és az intelligens és fegyelmezett Michael (Al Pacino), valamint van egy lánya Connie (Talia Shire) és egy örökbefogadott fia, aki jelenleg a tanácsadója és ügyvédje, Tom Hagen (Robert Duvall). Lassan ideje lenne a stafétabotot átadnia valamelyiküknek, azonban a feladatra leginkább alkalmas háborús hős Michael nem kíván a család illegális tevékenységében részt venni. A helyzet azonban megváltozik, amikor Vito Corleone visszautasít egy hatalmas drogüzletet, amiért megpróbálják megölni. A merényletet túléli, de amíg ápolják Sonny veszi át a család irányítását és kitör a maffia családok közötti háború, aminek során Michael, hogy apját és családját megvédje, lelő egy korrupt rendőrfőnököt és Solozzot, a drogdílert. Michaelnek Szicíliáig kell menekülnie, közben a háborúnak minden családban rengeteg áldozata lesz. Ekkor Vito összehívja az öt családot egy békéltető tárgyalásra,... a film zárójelenete.

A Keresztapa egy teljesen zárt világban játszódik, amiben nem is annyira a cselekmény, mintsem inkább az elképesztően atmoszférikus közege a legérdekesebb, amiben a történet játszódik. A film nagyban hozzájárult a gengszter világot körbevevő mítosz megteremtéséhez, olyannyira, ha egy maffiáról szóló hírt olvasunk, akkor elsőre egészen biztosan a Corleone család ugrik be mindenkinek, ami egyszerre funkcionál gengszterfilmként és egy családi drámaként is, számos más meghúzódó téma mellett.volt_egy.png2. Volt egyszer egy Amerika (Once upon a Time in America) 1984:

Sergio Leone 1984-es olasz epikus gengszter drámája a kevésbé ismert gengszterfilmek közé tartozik, ugyanakkor felveszi a versenyt műfajának legjobbjaival. Anyagilag nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, aminek legfőbb oka az amerikai forgalmazása körüli hercehurca volt. A film közel négy órás, azonban az USA-ban két órásra rövidített verzióját kezdték el forgalmazni az abból fakadó félelem miatt, hogy az amerikai közönség nem tud végigülni egy ennyire hosszú filmet. Ráadásul a film nagyon fontos és kiváló struktúráját is tönkretették, lineáris történetvezetést alakítottak ki azáltal, hogy a visszapillantásos jeleneteket időrendi sorrendben mutatták be, flashbackek nélkül. Ennek azonban az lett az eredménye, hogy a szó szerint megcsonkított és tönkretett film elbukott az USA-ban. A film főszereplői a new yorki zsidó gettó szegénységéből való kitörés és felemelkedés útját a szervezett bűnözésben vélik megtalálni a '20-30-as években. Az ő életüket követhetjük nyomon tinédzser koruktól az öregségükig. Már amelyikük megéli azt.

A film közel 50 évet ölel fel, amely három idősíkban játszódik, amelyek között nem lineárisan ugrál, és amit a főszereplő David "Noodles" Aaronson (Robert De Niro) szemszögéből láthatunk, az ő flashbackjein keresztül. A történet főszereplői egy csapat utcagyerek NoodlesPatsy (James Hayden), Cockeye (William Forsythe) és Dominic (Noah Moazezi), akik Noodles vezetésével már tinédzser korukban kisebb bűncselekményeket hajtanak végre. Hozzájuk csatlakozik Max (James Woods) és a banda külső tagja Fat Moe (Larry Rapp). Noodles Fat Moe ambiciózus testvérébe, Deborába (Elizabeth McGovern) szerelmes. (A főszereplőket gyerekkorukban természetesen nem ezek a színészek játsszák). A srácok, mire felnőnek (25-30 év körüliek) New York egyik kemény környékének, az alsó-keleti oldal zsidónegyedének vezető és könyörtelen gengszterei lesznek az alkoholtilalom idején. Ez lesz a második idősík. A harmadikban pedig a 60 év körüli Noodlest láthatjuk, aki visszaemlékezik az életére, az előző idősíkokban történt eseményekre. Noodles, akinek egy rosszul sikerült akció után nemcsak a hatóságok, de a maffia elöl is el kell menekülnie, évtizedekig magányosan és rejtőzködve él, amikor váratlanul egy levelet kap, ami hirtelen visszahúzza a lezáratlan múltjába, nemcsak az emlékeiben, de a valóságban is. Nem tudja, hogy ki és mi okból lépett vele kapcsolatba...A film cselekménye rendkívül összetett, számtalan nagyszerű jelenettel (nem véletlenül 4 órás a film), ami azonban jóval több egy "felemelkedés majd szükségszerű bukás" típusú történetnél. Max és Noodles megismerkedése.

Amiben a Volt egyszer egy Amerikai hasonlít a többi gengszterfilmekre, például a Keresztapára vagy a Nagymenőkre, az annak a mítosznak az ábrázolása, ami a gengsztervilágot körbeveszi a mai napig. Amiben viszont különbözik, az Sergio Leonenak az a vágya, hogy az egészet egy bűntudattól szenvedő ember szempontjából mutassa be, aki azt hiszi, hogy elárulta a társait, valamint különleges és egészen kiváló három idősíkos flashbackes szerkezete. A filmnek mindemellett van egy olyan szomorú üzenete is, hogy bármit teszel, bármilyen utat is választasz magadnak az életben, mindenképpen vesztes leszel.god2.jpg3. A keresztapa 2 1974:

A keresztapa 1972-es óriási sikere után nyilvánvaló volt, hogy hatalmas igény lenne a folytatásra, ami el is készült két éven belül. A keresztapa 2-t sokan még az első résznél is jobbnak tartják, amivel én nem értek ugyan egyet, de tény, hogy nagyon ott van a nyomában és teljes joggal nevezik a valaha elkészült legjobb mozi folytatásnak. Az első rész stábjának nagy részét sikerült egyben tartani, akikhez további remek filmesek és színészek csatlakoztak, többek között Robert de Niro. A végeredmény pedig egy olyan film lett, amit jelenleg a 32. legjobb amerikai filmként és a 3. legjobb gengszterfilmként tartanak számon az AFI listáin. A film azt a különlegességet is elmondhatja magáról az első résszel karonfogva, hogy a két filmben ugyanannak a karakternek (Vito Corleone) az eljátszásáért két különböző színész (Marlon Brando és Robert de Niro) is elnyerte az Oscar-díjat.

A filmben két párhuzamosan futó, de különböző idősíkban játszódó történetet láthatunk, ami végül majd összekapcsolódik. Az egyik történet nem is annyira az első rész folytatása, mintsem inkább az előzménye, hiszen Vito Corleone (Robert de Niro) sorsát követhetjük nyomon 1917-től és azt láthatjuk, hogy soványka árva kisfiúból hogyan válik Amerika leghatalmasabb maffia családjának vezetőjévé. A másikban pedig a már az előző részben a maffiacsalád fejévé váló Michael Corleonet (Al PAcino) követjük nyomon 1958-ben és leszünk tanúi további erkölcsi mélységekbe zuhanásának. Vito és Michael útja mintha egymás ellentéte lenne. Vito éppen kétféle családot alapít: a személyeset feleségével, akivel négy gyerekük születik, akiket a család fontosságára és elsődlegességére nevel, valamint a maffiacsaládját a két bűnözővel, a még fiatal Clemenzával és Tessioval. Michael New Yorkból Nevadába költözik családostul, közben azonban minden erejét és eszét össze kell szednie hogy ne essen szét se a saját személyes családja feleségével, Kayjel (Diana Keaton) és két gyerekével, miközben még a húgával, Connieval is gondok vannak és Fredo (John Cazale) butasága miatt is fáj a feje, de még inkább a szíve, miközben a maffián belül is folyamatos árulásokkal és ármánykodással kell megküzdenie. Vajon egyben tudja-e tartani a családját vagy még inkább családjait?

A második rész témái lényegében ugyanazok, mint amelyeket már az első részben is láthatóak voltak, de itt egy kicsit kitágított formában jelennek meg. Az olasz maffia családokban a gengszterek mindig a családjuk érdekeire hivatkoznak, valójában mindig a család és azon belül is elsősorban a feleség és a gyerekek azok, akik leginkább megszenvedik a bűnözést. És azt is láthatjuk, hogy a 20. század első felében magasra ívelő szervezett bűnözésről az abban résztvevők csak a nagybetűs Amerikai Álom alternatív megvalósulásának lehetőségét látták.goodfellas-wallpapers-29586-6590031.jpg4. Nagymenők (Goodfellas) 1990:

Martin Scorsese egyik legjobb alkotása ez a gengszterfilm, ami nem kis szó ismervén filmográfiáját, és attól függetlenül, hogy 6 Oscar-jelöléséből csak egy díjat tudott megnyerni Joe Pescinek köszönhetően a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. A film egy tipikusnak nevezhető gengszter sztori, ami, Henry Hill felemelkedéséről és bukásáról szól, miközben betekintést láthatunk a new yorki olasz-amerikai alvilág életébe, működésébe az 1955 és 1980 közötti időszakban. A Nagymenőket jelenleg a 92. legjobb amerikai és 2. legjobb gengszterfilmnek tartják A keresztapa mögött, a főszerepeket pedig Ray Liotta, Robert De Niro és Joe Pesci játszák.

A biografikus elemekkel rendelkező film a félig olasz, félig ír származású, már fiatal korában gengszterré váló Henry Hill (Ray Liotta) életét követi nyomon a szervezethez csatlakozásától az elkerülhetetlen bukásáig. A kamasz Henry New York egyik olyan munkásosztálybeli környékén nő fel, ahol az olasz maffia az úr. Már gyerekkorában lenyűgözi a gengszterek hatalma, pénze, élete, és nagyon hamar csatlakozik is hozzájuk, először, mint parkoló fiú. Henry végigjárja a maffia által kínált ösvényt és egyre komolyabb bűnözővé válik, majd középkorúan drogfüggő kokain dílerré avanzsál. Már „karrierje” elején összebarátkozik a legnagyobb volumenű rablások végrehajtójával, a nagypályás, de paranoiára hajlamos ír származású Jimmy Conwayjel (Robert de Niro), valamint a brutális és félelmetes olasz Tommy DeVitoval (Joe Pesci), akikkel számos közös balhét hajt végre. Természetesen nem úszhatja meg a börtönt sem, miközben problémás és veszekedésekkel tarkított magánéletébe, és feleségével, Karennel (Lorraine Bracco) való kapcsolatába is beleláthatunk. Henry a börtönben a maffiafőnök, Paulie Cicero (Paul Sorvino) háta mögött, majd később határozott tiltása ellenére drogdílerkedni kezd, amibe szinte minden családtagját bevonja úgy, hogy közben az FBI minden lépését nyomon követi. Az események egyenes úton haladnak a mindegyikük számára mást jelentő, de elkerülhetetlen vég felé, addig a pontig, ahol már nem számít a barátság, mivel mindenki csak túlélni akar. Joe Pesci egyik őrült jelenete.

A Goodfellas célja kimondottan a szervezett bűnözés működésének bemutatása volt valóságos alvilági alakok életén keresztül. A film ennek a marginalizált társadalmi csoportnak az életét meséli el, megjelenítve hátterüket, motivációikat, hatalom és pénzéhségüket. A film története számtalan szálon fut, lényegében ahány szereplő, annyi szálról beszélhetünk, úgy, hogy közben ezek összessége az egymásra gyakorolt hatásuk révén egy kerek egészet alkot, amiben mindenki élete, cselekedetei valamilyen módon kihatással vannak a többiek életére és szükségszerűen bekövetkező végzetükre.pulp-fiction2_1.jpeg5. Ponyvaregény (Pulp Fiction) 1996:

Ez a hét Oscar-díjra jelölt neo-noir gengszterfilm és black comedy nem véletlenül a modern klasszikusok egyike, az AFI legjobb filmek listájának 94. helyezettje, a legjobb gengszterfilmekek 7. helyezettje, amely számos későbbi alkotást inspirált. Quentin Tarantino második filmje nem csak a mozipénztáraknál volt hatalmas siker, de már szinte megjelenésekor kultfilm státuszt ért el, ami köszönhető a rendező stíluselemeinek, azon belül is elsősorban a ikonikus és eklektikus dialógusainak, az ironikus humorának, az erőszaknak, popkulturális utalásainak, és nem utolsósorban furcsa, ugyanakkor kiváló színészválasztásainak. A film története több szálon szövődik, amelyek főszereplői los angeles-i alvilági alakok, piti bűnözők és egyéb kívülálló figurák.

A film alapvetően három történetből áll, amelyek aztán a szereplőiken keresztül összefonódnak. Az egyik történet két bérgyilkos körül forog, Vincent Vega (John Travolta) és Jules Winnfield (Samuel L. Jackson) napi munkájába, interakcióiba enged betekintést. A  második fő történetszálban Vincent Vega és főnöke, Marsellus Wallace (Ving Rhames) felesége, Mia Wallace (Uma Thurman) egy estéjét mutatja be, amely azért történik, mert a gengszterfőnök megkéri Vincentet, hogy szórakoztassa feleségét, amikor ő nincs a városban. A harmadik történet főszereplője pedig Butch Coolidge (Bruce Willis) bokszoló története, aki Marsellus utasítása ellenére megnyer egy olyan meccset, ahol a gengszterfőnök a vereségére fogadott. A három fő történeten kívül számos más szál is szerepel a filmben, amelyekben nagy jelentősége lesz egy bőröndnyi pénznek és egy aranyórának is...Vincent és Jules dialógusa a lábmasszázsról.

Tarantinot és legjobb filmjeit leginkább eredetisége és stílusa miatt szokták dicsérni, azonban mint minden eredetinek gondolt alkotásnak és alkotónak, ennek is meg vannak a gyökerei és előzményei, amelyek között egy nagyon fontos elem a klasszikus noir műfaja. A Ponyveregénynek Tarantino legtöbb filmjéhez hasonlónak nincs igazából mély üzenete, vagy komolyabb mondanivalója. Ha mindenáron keresni akarunk ilyet, akkor megemlíthető a noirok bűn, bűnhődés és megváltás illetve nem megváltás hármasa. De ez a filmben sokkal inkább a noir gyökerek felé való kacsintás, semmint igazi üzenet vagy mondanivaló.dep.jpg6. A tégla (The Departed) 2006:

Öt Oscar-díjra jelölték Martin Scorsese neo-noir gengszterfilmjét, amiből négyet, a legjobb film, rendezés, forgatókönyv és vágás kategóriáját meg is tudta nyerni, így egyedül ez a film mondhatja el magáról, hogy Martin Scorsese rendezői díjat nyert vele. A tégla a régi klasszikus gengszterfilmek és noirok nyomában jár, ezért nem véletlen, hogy Martin Scorsese thrillere legfőképpen olyan műfaji témákkal foglalkozik, mint amelyek ezek a régi filmek is foglalkoztak, ugyanakkor az identitás, a lojalitás, a bizalmatlanság és a megtévesztés témáit már egy modern társadalmon keresztül mutatja be. 

Egy fiatal rendőrt, Billy Costigant (Leonardo DiCaprio) választják ki arra a roppant veszélyes munkára, hogy beépüljön a bostoni ír maffiába. Megbízatásáról biztonsági okok miatt csak két ember tud, Queenan kapitány (Martin Sheen) és Dignam őrmester (Mark Whalberg). Az alvilági csoport vezetője, Frank Costello (Jack Nicholson) pdig már gyerekkorában pártfogásába veszi Colin Sullivant (Matt Damon) azzal a szándékkal, hogy a rá apafiguraként tekintő gyerek felnővén rendőri pályára lépjen és neki dolgozzon. A fedett zsaru Billy el is nyeri Costello bizalmát, míg Sullivan egyre feljebb lépked a rendőrségi hierarchián, miközben mindkettejüket hatalmas feszültség alatt tartja és egyre inkább megviseli a kettős életük. Tovább fokozódik rajtuk a nyomás, amikor mindketten tudomást szereznek egymás létezéséről anélkül, hogy tisztában lennének a másikuk személyazonosságával. Innentől kezdve megpróbálják megelőzni egymást egy lépéssel, hogy leleplezhessék az ellenséges informátort, miközben védekezésre is kényszerülnek, mivel életbevágó, hogy meg tudják őrizni saját fedettségüket. A végső leszámolás azonban elkerülhetetlennek látszik…a film nyitójelenete.

A Tégla története leginkább egy régi, a noir műfaját alapvetően meghatározó egzisztencialista jellegű téma, az identitás kérdése körül forog, és mutatja meg, hogy mindez hogyan hat az emberek személyiségére, és hogyan befolyásolja a viselkedésüket, érzelmeiket, egyszóval az emberi lét minden aspektusát. A téma filmbeli nagyon összetett bemutatása azt eredményezte, hogy A tégla nem csak egy izgalmas és feszült thrillernek, de egy összetett és érdekes karaktertanulmánynak is felfogható, amiben senki sem az, mint aminek mutatja magát. A karakterizálás egyik legfontosabb eszköze az ellentétpárok létrehozása és a karakterek kettősségének megteremtése volt. Egyrészről mindegyik szereplőre jellemző egyfajta kettőség a személyiségükben, vagy viselkedésükben, valamint az, hogy két egymással szemben álló karakter látszólag mindenben egymás ellentettjei, miközben valójában nagyon is hasonlítanak egymásra és számos közös tulajdonsággal rendelkeznek.casino_1.jpg7. Casino 1995:

Martin Scorsese Casinoja a műfajának megfelelően véres és brutális történet a maffia által működtetett szerencsejáték világáról és az ezzel szoros összefüggésben álló kapzsiság és egyéb emberi gyarlóság destruktív erejéről, aminek a végén mindenki elveszít valamit. A Casino egy „felemelkedés és bukás” jellegű epikus gengszterfilm, a főszereplői pedig olyan színészek, akik már ezelőtt is megmutatták képességeiket különböző, mára már ikonikussá vált gengszterszerepekben, mint Robert De Niro és Joe Pesci, valamint női főszereplőként csatlakozik hozzájuk Sharon Stone, akit Oscar-díjra jelöltek ezért az alakításáért.

A szerencsejáték világában jártas és végtelenül profi mentalitással rendelkező Sam „Ace” Rothsteint (Robert De Niro) a chicagói maffia Las Vegasba küldi, hogy átvegye az egyik kaszinójuk, a Tangiers irányítását. Sam remek munkát végez, és milliós profitot termel az alvilág vezetőinek. A problémák akkor kezdődnek, amikor munkája közben megismerkedik egy nagyon szexis luxus prostival, Ginger McKennával (Sharon Stone), akit nagyon gyorsan feleségül is vesz, valamint amikor gyerekkori barátját, az erőszakos szociopatát, Nicky Santorot (Joe Pesci) bízza meg a maffia azzal, hogy Ace testőre és a kaszinó behajtója, "biztonsági" embere legyen. Nicky azonban a saját szakállára is tevékenykedni kezd, amit sem a hivatalos hatóságok, sem a maffia nem néz jó szemmel, mivel rossz fényt vet a kaszinó legális működésére is. Sam szerencsejáték engedélye lejárófélben van, azonban bukméker múltja, Nicky tevékenysége és Sam munkája során szerzett személyes ellenségei miatt úgy néz ki, hogy nem tudja megújítani és nem lehet a kaszinó vezetője. A problémákat csak fokozza Ginger alkoholizmusa és drogfüggősége, akit korábbi stricije, Lester Diamond (James Woods) könnyűszerrel manipulál annak érdekében, hogy pénzt húzzon ki az aranytojást tojó tyúktól. Tönkremenő kapcsolatuk során Ginger attól sem riad vissza, hogy a brutális Nickyt Sam ellen uszítsa…

Ebben a filmben is jól látható az, hogy alvilági körökben megvetik azokat, akik a megélhetésükért dolgoznak, mert ezeket tartják a világ legnagyobb lúzereinek (hogy aztán a filmek végén kiderüljön, hogy azok a legnagyobb vesztesek, akik ezt gondolják). A Casino története a maffia vezetőségére összpontosít, azokra, akik lefölözik az alvilág „melósai” munkájának gyümölcsét. Más gengszterfilmekkel ellentétben, itt az alaptevékenységnek tekinthető szerencsejáték, ami ez esetben a maffia legnagyobb bevételét jelenti, teljesen legális, amihez még engedélyük is van. Mindezek ellenére a morál vagy a törvény itt sem jelent semmit, hiszen a csillogó külsőt, azaz a legális tevékenységet ugyanolyan elszánt brutalitással tartják fenn, mint amilyennel az utcai rablások működnek. Mint minden gengszterfilm, úgy a Casino is megjeleníti az alvilágban megszokott, ahhoz szorosan kapcsolódó erőszakot, kapzsiságot, bizalmatlanságot, csalást és árulást, amelyek együttesen végül minden fontosabb szereplő végzetét elhozza majd.scarface.jpg8. A sebhelyesarcú (Scarface) 1932:

Minden kétséget kizáróan Howard Hawks rendezte Scarface volt a pre-code periódus legerőszakosabb gengszterfilmekje. A mintapéldája azoknak, amelyek miatt behozták a cenzúrát. Jól hangzik, nem igaz? Nem csak azért, mert ebben a filmben gyűlnek a holttestek a leggyorsabban a legmagasabbra és a leglátványosabban, hanem főszereplőjének végtelenül, már-már pszichopatán agresszív karaktere miatt is, nem beszélve a húga iránti perverz érzelmeiről. A Sebhelyesarcú kimondva-kimondatlanul Al Capone életén alapul, aki annyira kedvelte a filmet, hogy volt egy eredeti tekercse otthon.

Tony Camonte (Paul Muni) nagyon agresszív és ambiciózus gengszter a chicagói alvilágban, aki miután megöli a főnökét, Big Louist, és így a város déli oldalának maffiafőnökének, Johnny Lovo (Osgood Perkins) jobbkezévé válik. Ő figyelmezteti Tonyt, hogy tartsa távol magát az északi oldaltól, amit a város másik nagy maffiacsaládja irányít. Tony azonban nem hallgat rá, leszámol az északi bandával, és átveszi a területüket. Johnny amikor érzékeli, hogy Tony már az ő pozíciójára is veszélyes, elhatározza, hogy leszámol vele, de Tonynak sikerül meglépnie, majd barátja, Guino (George Raft) segítségével megöli Johnnyt. A hatalom mellett Johnny barátnőjét, Poppyt is "átveszi". A csúcsra jutása azonban már a vég kezdete. Tonynak ugyanis van egy gyengéje, ami végül a bukását okozza, és ez nem más, mint Cesca (Ann Dvorak) a húga, aki iránt már-már természetellenes érzelmek fűzik, és aki barátjának, Guinonak is tetszik…Tony és húga két jelenete.

A történet egy tipikus "felemelkedés majd szükséges bukás' jellegű maffiasztori, azonban rendelkezik egy nagyon speciális elemmel, ami a főhős szexuális problémájából fakad. Tony perverz módon vonzódik húgához, Cestához. A film egyik jelenetében, miután csókolózáson kapja Cestát egy férfivel, azt mondja neki, hogy "Nem akarom, hogy bárki is rád tegye a kezét" majd később még erőszakosabban letépi róla a ruhát. Cesta, aki érzékeli és tisztában van Tony nem teljesen természetes "testvéri" szeretetének okával, próbál menekülni ugyan a domináns férfi elöl azáltal is, hogy férjhez megy, a film végén azonban realizálnia kell, hogy nem is olyan sokban különbözik Tonytól-alvilag_alkonya.jpg9. Az alvilág alkonya (The Roaring Twenties) 1939:

Az alvilág alkonya Raoul Walsh rendező epikus gengszterfilmje James Cagneyvel és Humphrey Bogarttal a főszerepekben. A film 1919 és 1933 közötti időszakban játszódik, amikor hatalmas társadalmi, gazdasági, kulturális változások, átalakulások zajlottak a világban és Amerikában egyaránt. Az alvilág alkonya több a szokásos “felemelkedés és bukás” jellegű gengszterfilmeknél, ugyanis ál-dokumentum jellegű újsághírein keresztül ezeket a változásokat és az emberek életére gyakorolt hatásukat nagyon realisztikusan mutatja be. Az alvilág alkonya egyfajta átmenetet képvisel a klasszikus ’30-as évekbeli gengszterfilmek, és a ’40-es években kezdődő társadalmi és morális témákról szóló noirok között, megfűszerezve némi ál-dokumentum film stílussal. A történet három barát életét követi nyomon ezalatt az időszak alatt, aminek egyik legfontosabb szakasza a '20-a évek alkoholtilalma volt, ami meghatározta főszereplőink sorsát.

1919-ben az első világháború után három amerikai katona, Eddie Bartlett (James Cagney), George Hally (Humphrey Bogart) és Lloyd Hart (Jeffrey Lynn) hazatérnek Amerikába, azonban azzal kell szembesülniük, hogy időközben az USA jelentős átalakulásokon ment/megy át. Eddie, aki korábban autószerelőként dolgozott, nem kapja vissza munkáját, és a nőről, Jean Shermanról (Priscilla Lane), akibe beleszeretett a háború alatti levelezésük közben, kiderül, hogy csak egy középiskolás lány. 1920-ban, az amerikai társadalmat felforgató alkoholtilalom kezdetén a társadalom szinte minden rétegéből beszállnak az alkoholcsempészetbe, és megkezdődik a különböző gengszter csoportok felemelkedése. Eddiet, aki taxisofőrként próbál megélni, egy félreértés miatt letartóztatják, és pár hónap börtönbüntetés fenyegeti, mert nem tudja kifizetni a büntetést. Eközben összeismerkedik egy kocsma tulajdonosával, Panama Smith-szel (Gladys George), aki bevonja az alkoholcsempészetbe. Eddie pillanatok alatt gazdag lesz, ráadásul újra találkozik az időközben tényleg nővé érett Jean-nel, és ezúttal beleszeret. Eddie volt bajtársaival is kapcsolatba kerül, George-dzsal mindkettejük számára jól jövedelmező illegális üzletet bonyolítanak, míg Lloyd az ügyvédje lesz. A húszas évek közepére az alkoholcsempészet a kisebb vállalkozásokból már egy szinte mindent behálózó szervezett bűnözéssé alakul, ami egybeforr az erőszakkal, korrupcióval és gyilkosságokkal. Közben Eddie segít Janenek elindulni az életben, miközben a lány beleszeret Lloydba. A nagy gazdasági válság hatására és az alkoholtilalom megszűnésekor Eddie elveszti vagyonát. 13 év erőszak és bűnözés után nincs más választása, mint hogy visszatérjen a taxizáshoz. Egy éjjel nem más, mint Jean ül be a taxijába…a végső leszámolás jelenete.

Ez a gengszterfilm a cenzúra bevezetése után készült, ezért a film főszereplője szinte szűzies életet él a három neves elődjének, a Little Caesar, a The Public Enemy és a Scarface főszereplőihez képest, akiknek mindegyikőjüknek volt valamilyen szexuális frusztráltsága, valamint általában véve erőszakosabbak is voltak. Eddie sokkal inkább hasonlít a noirok antihőseihez, semmint a klasszikus gengszterfilmekek szimpla villain karaktereihez. Jóval összetettebb és szürkébb karakter jó és rossz tulajdonságokkal egyaránt, aki egyáltalán nem egy született bűnöző, de emberi és morális gyengesége miatt a könnyen és gyorsan szerzett pénznek nem tud ellenállni. Mindemellett azonban nem csak a saját gyengesége az oka erkölcsi lesüllyedésének, majd későbbi szükségszerű bukásának, hanem a szerencsétlen véletlenek összjátékának, na és persze a társadalmi átalakulások negatív hatásainak is az eredménye.bronx.png.10. Bronxi mese (A Bronx Tale) 1993:

Robert de Niro rendezte ezt a kevésbé ismert gengszter drámát, ami a ’60-es évek viharos változásai közepette játszódik, és egy olasz-amerikai fiú férfivá válását követi nyomon. A film főszereplője két apafigura, az édesapa és a helyi gengszterfőnök között őrlődik, akik mindketten azt szeretnék, ha a fiú az ő életfilozófiájukat tenné magáévá, miközben a maguk módján mindketten jót akarnak neki. A Bonxi mese nem egy tradicionális gengszterfilmek, ami a maffiózók életstílusát dicsőíti, hanem szokatlan módon a fókuszt egy gyerekre/tinédzserre helyezi, akit két férfi eltérő személyisége, gondolkodásmódja és tanításai befolyásolnak. 

A 9 éves Calogero „C” Anello (Francis Capra/Lillo Brancanato) Bronx olasz negyedében él szüleivel, ahol minden napos az erőszak, köszönhetően a környéket uraló gengsztereknek. Apja, Lorenzo Anello (Robert de Niro) keményen dolgozik, hogy el tudja tartani családját, míg a környék urának, Sonny LoSpecchionak (Chazz Palminteri), a helyi gengszter főnöknek mindene meg van, amit egy ilyen szegényebb környéken csak kívánhat az ember. Calogero szemtanúja lesz egy gyilkosságnak, amit Sony követ el fényes nappal a nyílt utcán, azonban a rendőrségi szembesítéskor nem árulja el a gengszter főnököt. Sonny figyelmét felkelti a fiú, és a szárnyai alá veszi annak ellenére, hogy az apjának ez nem tetszik, amit a gengszter tudtára is ad. Calogerot azonban lenyűgözi Sonny hatalma, utcai vagánysága és bölcsessége. A gengszter pedig elkezdi tanítgatni a fiút, akit nagyon megszeret annak ellenére, hogy mindenre elszánt bűnöző, és általában véve nem bízik senkiben. Próbálja elmagyarázni C-nek, hogy a gengszter életforma mennyire veszélyes, a fiú azonban félreérti Sonny tanításait, és olyanná akar válni, mint ő. A dolgok még komplikáltabbakká válnak, amikor 17 évesen beleszeret egy fekete lányba, Janebe (Taral Hicks) miközben a legjobb haverjai végtelenül rasszisták, mint ahogy Jane testvére is…

Robert de Niro jó érzékkel találta meg az arányokat a filmben, ugyanis nem engedi, hogy a gengszter rész elnyomja a történet fő szálát, a felnőtté válás folyamatát, és a tinédzser őrlődését a két, számára fontos és életét meghatározó ember között. A gengszter vonalban pedig nem enged a kísértésnek, hogy túlzottan dicsőítse a maffiózokat, és nem jellemző az olyan öncélú erőszakos jelenetek sem erre a filmre, amit pedig sokan a műfaj kötelező elemének tartanak. Mindez pedig lehetővé teszi azt, hogy úgy követhessük nyomon Calogero utazását, hogy közben nem kell lemondani sem a történet időszakának, sem a környezetének hangulatáról, és ennek köszönhetően a Bronxi mese végig nagyon természetes és hiteles marad.

A gyilkossági jelenet a Bronxi meséből:

26 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr7015401686

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

airsheep 2020.01.16. 13:38:47

Nagyon jó lista, bár a Volt egyszer egy Amerikát alig bírtam végignézni, az sajnos nagyon nem az én stílusom. Scorsese, Coppola jöhet bármilyen mennyiségben.

Papp Sanyi 2020.01.16. 14:04:47

A Tégla nem amerikai gengszterfilm, hanem koreai.

ZON 2020.01.16. 14:04:51

Szerintem a Ponyvaregény nem gengszterfilm, hanem a szerző által is említett black comedy. A két pribék teszi a dolgát (több-kevesebb profizmussal), de a film nem mutatja meg a bűn működését, a pénzkeresést,a szervezetet...

Eugene Horse 2020.01.16. 14:04:54

A Tégla szerintem egyszerűen rossz film, és illene azért megemlíteni, hogy eredetiség terén erősen hiányos, merthogy remake. Az eredeti egyébként sokkal jobb.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2020.01.16. 14:07:41

@Papp Sanyi: @Eugene Horse: ha rákattintotok a linkre, amit a címek alá tettem azon filmek esetében, amiről született már részletesebb írás is, akkor eljuttok oda, ahol erről írtam. Tudjátok: link - > majd kattintás.
Ez csak egy toplista, itt csak minimális terjedelem áll rendelkezésre egy-egy filmre

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2020.01.16. 14:09:45

@ZON: A Ponyvaregény a gengszterfilmek közé tartozik, ami nem zárja ki azt, hogy egyben black comedy is legyen, minthogy a modern filmekben több műfaj keveredhet.Gengszterfilmek azon csoportjába tartozik, amikor egy gengszterek egy csoportja, átlagemberekkel kerül összetűzésbe, lásd a posztban azt a részt, ahol a csoportosításról írok.

krumplee 2020.01.16. 14:10:17

A tégla esetében illett volna megemlíteni hogy a Szigorúan piszkos ügyek c. zseniális hong-kongi mestermű koppintása, mielőtt arról beszélünk, hogy mit, és hogyan akar bemutatni a film.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2020.01.16. 14:11:40

@krumplee: lásd korábbi válaszomat, amit papsanyinak és Eugene Horsenak írtam.

arncht 2020.01.16. 14:47:07

nekem is fura, hogy meg csak emlitesre se kerul, hogy a tegla remake (no meg jellemzest irni rola, hogy mik hatottak ra)... foleg ugy, hogy elobb latta a hongkongi eredetit, annak max olcso utanzata a tegla. az egesz film porgossege, atmoszferaja ki lett olve. plane, hogy tobb filmet gyurtak egybe, pedig az elso resz zsenialisan jo, es nem lett amerikai modra szetcseszve. nem is az volt a bun, hogy remaket csinaltak belole, hanem az, hogy egy rosszabb filmet sztaroltak agyon.

radolaci 2020.01.16. 15:15:32

Nagyon tetszett a lista, szerintem mindegyik ül.
Talán az Al Pacino-féle Sebhelyesarcút hiányoltam (ha már a kezdő képmontázsban szerepel...).
:-)
De nehezen tudnám megmondani, hogy melyik helyett. Esetleg a többek által kifogásolt Tégla helyére beférne.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2020.01.16. 15:21:02

@radolaci: A tégla egy jó film, függetlenül attól, hogy remake. Ha remakek nem érhetnék el a klasszikus státuszt, akkor az utóbbi 40 évben nem sok klasszikus született volna. Szóval ez nem kizáró ok :)
És legfőképpen sokkal jobb film sztm, mint a Pacino-féle Scarface, ami a vége felé már-már nevetségesbe megy át. A képet azért tettem be róla, mert jól érzékelteti a gengszterfilmek változásait az időben, összehasonlítva a '32-es eredetijével.
Na de, látod, a Pacino-féle Scarface is remake. (De mondjuk az tényleg elég szar is lett. :)

Lobo Marunga 2020.01.16. 15:25:09

És azt tudtátok, hogy A tégla amúgy egy rimék? :)
Azt meg egészen kevesen tudják (az előző két másodperccel ezelőttig én se tudtam), hogy tervbe van véva a folytatása "A bontott tégla" címmel, sőt négy éven belül várható a romantikus anime-verzió a "Téglapor".
Korábban sorozatot is terveztek csinálni belőle, ez lett volna a "Kőművesek", de a pilot után elkaszálták.

radolaci 2020.01.16. 15:45:52

@Time Goes By: Nekem tetszett. De ez - nyilván - szubjektív. Mint minden ilyen lista. ;-)

paráznabillegető 2020.01.16. 15:46:09

szerintem top10 a new york bandái is.
teljesen másik kor, talán még a gengszter kategória is remeg, de ha a ponyvaregény itt van, akkor miért ne?
bár mondjuk ennyi erővel az első négy steven seagal film is megemlítendő...

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2020.01.16. 15:50:44

@paráznabillegető: A ponyvaregényt az Amerikai FilmIntézet is a gengszterfilmek közé sorolja, és ahogy az egyik előző kommentben is írtam, olvasd el a gengszterfilmek csoportosításáról szóló részt a posztban, és akkor ez számodra is világossá válik, hogy miért is.

ArriMédesz 2020.01.16. 15:53:08

Idővel azonban egyre népszerűbb önálló műfajjá vált, és a ’70-es évektől kezdve egyre több óriási profitot termelő, nagy költségvetésű, sok Oscar és egyéb díjat vagy jelölést szerző, sokat tanulmányozott és divatot teremtő „A” filmekké váltak."

ez egy nagyon szomorú fejlemény, jobb lenne a világ ha nem így történt volna

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2020.01.16. 15:57:59

@ArriMédesz: Én meg azt kívánom, bárcsak még minidg ilyen minőségű filmeket készítene Hollywood, mint a listán lévők és nem veszne el az ostobábbnál ostobább, unalmasabbnál unalmasabb szuperhero filmekben, és nem az egyoldalúbbnál egyoldalúbb, sok esetben szög egyszerű politikai korrekt szaroknak osztogatná a díjakat, hanem olyan típusú klasszikusoknak, mint pl. A keresztapa.

Csono 2020.01.16. 17:05:35

Nagyszerű filmek, a Keresztapa utániak közül mind olyan, ha elkezdem nézni, nem bírom otthagyni, végig kell néznem. Nem a hiányérzet íratja, csak jó, ha megjelenik még egy cím ebben a kategóriában: Fedőneve: Donnie Brasco.

Könyveslány 2020.01.16. 17:33:13

@Time Goes By: Listázgatunk, listázgatunk? :)

A napokban láttam a Virtual.Revolution (2016.) című filmet. Beleférne a te noir kategóriádba. Sötét tónusok, magányos és kiégett főhős, elgondolkodtató tartalom és még az először gagyinak tűnő, logikátlag cselekvés is értelmet nyer benne.
És kérlek lassúnak, B-kategóriásnak ítélte pár hozzászól, IMDB sem kiemelkedő. Talán azért, mert nem teljesítette az elvárást, hogy kívül hordott alsógatyában egy transznemű néger fasisztákat gyilkoljon.
Javaslom megtekinteni.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2020.01.16. 17:33:58

@Könyveslány: rendben, megnézendő filmek listájára felvéve :)

victor vacendak 2020.01.16. 19:13:53

A halál keresztútján (Miller's Crossing)?

Burgermeister 2020.01.16. 20:54:33

Ir, volt nemreg egy gengszteres, travolta jatszott benne

theveryguest 2020.01.16. 21:36:35

Road to Perdition (A kárhozat útja)

klebit 2020.01.16. 22:33:52

Nem Írnek való vidék

Anti portás 2020.01.17. 01:21:51

Jó írás, de az angliai kitekintést nem hagyhatom szó nélkül:
Az egyik legjobb gengszterfilm evör: The Long Good Friday (1980)