A kor legnagyobb szexszimbólumát, Rita Hayworth-t láthatjuk Charles Vidor (Vidor Károly) noir melodrámájának főszerepében, amivel a színésznő elérte népszerűsége csúcsát. A film megjelenésének évében az amerikaiak atom kísérleteket folytattak a csendes-óceáni Marshall szigeteken, és az egyik bombára, a történelem során negyedikként felrobbantott atombombára, rátették  - az akkori legnagyobb szexbomba -, Rita Hayworth képét a Gildából, ami meg is jelent az egyik legnagyobb amerikai magazin címoldalán. Minden barakk falán lógott egy-egy poszter a színésznőről és minden katona Gildát és Rita Hayworth-t nézegetvén hm...merült álomba.  "Akkoriban minden férfi Gildával feküdt le, aztán velem ébredtek fel" - mondta egyszer Rita Hayworth. A Gilda egy sötét, furcsa, akár kissé betegesnek is nevezhető szerelmi történet, ami közvetlenül a háború után játszódik Buenos Airesben és felfogható a 2. vh utáni kor Elemi ösztönének is.

Nem véletlenül jelölték három fontos (rendezés, legjobb színésznő és forgatókönyv) kategóriában is Oscar-díjra ezt a brit romantikus drámát, ami a British Film Institute legjobb brit filmek listájának 2. helyén áll, és amit még manapság is a híres angol rendező, David Lean egyik legjobb és legkülönlegesebb munkájának tartanak, pedig olyan klasszikusokat készített a későbbiekben, mint a Híd a Kwai folyón vagy az Arábiai Lawrence. A Késői találkozás sem kerülhette el sorsát és a több remake-je is készült az idők folyamán, köztük az 1984-es Falling in Love Robert de Niroval és Meryl Streeppel a főszerepekben, azonban minden verzió közül messze ez a visszafogott és minden csillogástól mentes 1945-ös dráma a legjobb. A film középpontjában egy teljesen átlagos középosztálybeli családos nő és férfi áll, akik a véletlen megismerkedésük után egymásba szeretnek. Kialakuló szerelmük miatt életük egy csapásra roppant komplikálttá válik.

Humphrey DeForest Bogart (1899-1957), Hollywood valaha volt legnagyobb filmsztárja nem csak filmjeiről, szerepeiről, de az alkohol iránti örök és megbonthatatlan barátságáról is híres volt. Nem volt olyan életrajzírója, aki ne kereste volna a választ arra, hogy miért is ivott annyira, mondhatni már-már elkötelezetten, amit ő ráadásul meg is tudott ideologizálni. Valaki szerint belső bizonytalanságai ellen küzdött, valaki szerint a híres emberek stresszes élete, vagy akár a diszfunkcionális családja és gyerekkora volt ennek az oka, míg mások szerint egyszerűen csak szeretett piálni. Nagy valószínűséggel mindegyik faktor szerepet játszhatott alkoholizmusában, azonban az is valószínű, hogy mindennek a gyerekkora ágyazott meg.

Sharon Stone punci villantása. Azt hiszem mindenkinek ez jut legelőször eszébe erről a 2 Oscar-díjra (zene, vágás) jelölt neo-noir erotikus thrillerről, ami megjelenése óta nagyon megosztja a kritikusokat és a nézőket egyaránt. Nem csak meleg és feminista szervezetek tüntettek a film ellen, de nagyon sokan kritizálták a felszínességét, erőszakosságát, grafikus szexjeleneteit és forgatókönyvét is, ugyanakkor kétségtelenül a '90-es évek elejének legemlékezetesebb és legmeghatározóbb erotikus thrilleréről beszélünk, ami kora egyik legtöbb bevételét termelő filmje volt. Az Elemi ösztön azon neo-noirok közé tartozik, amelyek a klasszikus femme fatale - antihős formulára épülnek, és amelyek főszerepeiben Sharon Stone és Michael Douglas láthatóak.

Alfred Hitchcock ezt az 1 Oscar-díjra jelölt noir jellegű pszichológiai thrillerét nevezte meg a kedvenc saját filmjének, aminek főszereplője egy fiatal lány, akinek imádott nagybátyjáról kiderül, hogy egy kegyetlen sorozatgyilkos. A film főszerepeiben Joseph Cotten és Teresa Wright látható.

8 Oscar-díj jelölése és 3 győzelme mellett számos más dologról is ismert ez a biografikus musical, ami George M. Cohan életét dolgozza fel. Cohant nem véletlenül tartják az "amerikai musical komédiák atyának", akit az első világháború táján úgy is hívtak, hogy "az ember, akié a Broadway volt", hiszen ő az, aki dalaival, előadásaival megteremtette ezt a műfajt. A Yankee Doodle Dandy az AFI legjobb filmjeinek listáján a 98., a legjobb musicalekén pedig a 18. helyén áll jelenleg, és ami megjelenésekor a Warner Brothers filmstúdió addigi legnagyobb bevételét produkálta. De leginkább arról ismert, hogy James Cagney elnyerte élete egyetlen Oscar-díját a filmben látható alakításáért, amit számos filmkritikus a "filmtörténelem egyik legszenzációsabb alakításának" nevez, teljesen jogosan.

Számos díjra, köztük a legjobb idegen nyelvű Oscarra  jelölték ezt a francia nyelvű francia, orosz, ukrán, spanyol, bolgár koprodukcióban készült filmet, ami a 2. világháború után játszódik a Szovjetunióban és bemutatja a kommunizmus alatti élet rémálomszerű jellegét. A történetben egy orosz-francia házaspár kénytelen mindezt átélni, miután naivan visszatérnek a háború utáni Szovjetunióba, és a rájuk nehezedő hatalmas politikai nyomás a házasságukat sem kíméli.

Alexei Golovine orvos (Oleg Menchikov) francia feleségével, Marievel (Sandrine Bonnaire) és kisfiúkkal a 2. vh után hazatér a Szovjetunióba Sztalin hívó szavára, mivel elhiszi, hogy mindez azért történik, mert az országnak nagy szüksége van orvosokra. Mindjárt megérkezésük után rögtön rádöbbennek, hogy hazugság volt az egész, amikor a francia Mariet megvádolják és letartóztatják azzal, hogy imperialista kém, és mindannyiuk útlevelét bevonják. Bár Mariet elengedik, azonban a család ezzel csapdába esik a Szovjetunióban és lehetetlenné válik számukra a visszatérés Franciaországba. Golovinéknak ezután kijelölnek egy szobát egy lakásban, ahol rajtuk kívül más család is lakik, köztük az úszó Sascha (Sergei Bodrov), akit a nagyanyja nevel. A házaspár tagjai különbözőképpen reagálnak a kommunista rendszer esztelenségére és embertelenségére, aminek minden egyes vonását ők is érzik a bőrükön. Marie soha nem mondd le arról, hogy megszökjön a kommunizmus poklából, míg Alexei elkezd alkalmazkodni és azonosulni a rendszerrel. Ez természetesen kihat a házasságukra is, és mindketten máshol keresik a megértést. Marie összejön a fiatal úszóval, és együtt tervezik a szökést egy híres francia színésznő, Gabriella Develay (Catherine Deneuve) segítségével, aki éppen a Szovjetunióban lép fel. A kérdés, hogy titokban lehet-e egy szökési tervet tartani egy olyan országban, ahol mindent és mindenkit figyelnek, és persze a legnagyobb kérdés, hogy mindenki ugyanolyan elkötelezett-e a terv végrehajtásában, mint Marie?...

Ernest Hemingway To Have and Have Not című regényéből három film is készült az idők folyamán, amelyek között az elsőről, az azonos című, Howard Hawks rendezte 1944-es Humphrey Bogart-Lauren Bacall féle verzióról már esett szó ezen a blogon. Michael Curtiz The Breaking Point című noir adaptációja azért készült, hogy legyen egy olyan film, ami - az előzővel ellentétben -, hasonlít az eredeti regényhez. (A harmadik adaptáció 1958-ban készült The Gun Runners címmel, ami azonban már meg sem közelíti az első kettő színvonalát.)

Joan Crawford (született: Lucille Fay LeSueur 1904–1977) Hollywood ikonikus glamúr lánya és melodrámakirálynője jelenleg 10. a legnagyobb hollywoodi női sztárok listáján. 50 éves pályafutása során három film noir főszerepéért jelölték Oscar-díjra (1945 Mildred Pierce, 1948 Possessed és 1953 Sudden Fear), amelyek közül a Mildred Pierce-ért meg is kapta. Joan Crawford manapság a hollywoodi történetírók és filmesek egyik legfontosabb célpontja, hiszen traumákkal teli gyerekkora, karrierje indulása, személyisége, sztárallűrjei, Bette Davis-szel való viszálya, botrányok a gyereknevelése körül, számtalan szexuális hódítása, amelyekből a férfiak mellett a nők sem hiányozhattak, mind-mind érdekes témát jelentenek amellett, hogy egy nagyon komplex személyiség is kirajzolódik mindezek mögött.

10 Oscar-jelöléséből hármat megnyert Mark Rydell romantikus drámája, amelynek középpontjában nem fiatal, szerelemre éhes emberek, hanem egy hetvenen felüli házaspár áll. Nem véletlenül tartják ezt az egyik legjobb  idősebb emberek kapcsolatát bemutató filmnek, hiszen nemcsak végtelenül szívmelengető, humoros és egyben drámai, de olyan színészóriások tették fel pályafutásukra a koronát a filmbeli alakításukkal, mint Henry Fonda és Katharine Hepburn, akik mindketten elnyerték az Oscar-díjat.

Hollywood aranykorának titkolt meleg sztárjait bemutató második részben  a leszbikus vagy biszexuális színésznők láthatóak a meleg férfi sztárokról szóló eső rész után. A színésznők - és stúdióik - legalább annyira titkolták szexuális orientációjukat a nyilvánosság előtt, mint férfi társaik, és a legtöbbjéről esetükben is csak haláluk után tudta meg a széles közvélemény, hogy közülük is jó páran abba a bizonyos "varrókörbe" tartoztak, Marlene Dietrich szavaival élve. A filmstúdiók előszeretettel szerveztek látszatházasságokat meleg színészeik és színésznőik között, hogy eltereljék róluk a "gyanút". 

Alfred Hitchcock noir thrillerét egy Oscar-díjra jelölték a legjobb fekete-fehér fényképezés kategóriájában, ami mindezek mellett leginkább az alapötletéről ismert, amit a későbbiekben számtalanszor feldolgoztak különböző műfajú filmekben, többek között a nagy sikerű 2011-es komédiában, a Horrible Bosses-ban. Ez az alapszituáció pedig abból áll, hogy két egymás számára ismeretlen ember "gyilkosságot cserél", mindegyikük a másik által a pokolba kívánt embert öli meg. Ezzel megvalósítanák a tökéletes gyilkosságot, mivel motiváció híján szóba se jöhetnek elkövetőként a rendőrségi nyomozás során. 

A The Women szinte forradalmian új filmnek számított a maga idejében, aminek az volt a legfőbb oka, hogy kizárólag női karakterekkel dolgozik. Olyannyira vigyáztak a férfi nem kiszűrésére, hogy még a filmben látható állatok is nőstények. A nőkben több, mint 130 szöveggel is rendelkező karakter látható, hallható, lényegében az MGM stúdió összes színésznője megjelenik, a főszerepekben természetesen a kor legnépszerűbbjeivel. Az idők folyamán több remake is készült belőle, azonban sem az 1977-es Women in New York, sem az 2008-as azonos c. film nem keltett túl nagy feltűnést ellentétben ezzel az 1939-es verzióval, ami a hollywoodi filmtörténelem részévé vált mára.

A film noir műfaja mindig híres volt a karakterizáló, szellemes, cinikus és kemény dumáiról, amelyek legjobb sorait általában a műfaj két legfontosabb karakterének, a legtöbb esetben kívülálló és elidegenedett, társadalmi szabályokra nem sokat adó antihős férfi, vagy a maga körül mindent romba döntő szexis és manipulatív femme fatale szájából hallhatjuk.

Az első részben a legjobb egysorosokból válogattam, most szemezgessünk a legjobb dialógusok közül. Mivel ezernyi remek szöveg hallható a noirokban, ezért nagy valószínűséggel lesz ennek a posztnak még folytatása:

Gyilkos vagyok (Double Indemnity) 1944:

Phyllys (Barbara Stanwyck): Why don't you drop by tomorrow evening around 8:30? He'll be in than. / Ugorjon be holnap este fél 9 körül, akkor itt lesz.

Neff (Fred MacMurray): Who? /Ki?

Phillys: My husband. You were anxious to talk to him, weren't you? / A férjem. Vele akart annyira beszélni, nem?

Neff: Yes, I was, but now I'am sort of getting over the idea, if you know what I mean. / Igen, vele, de már nem vagyok annyira oda ezért az ötletért, ha érti mire gondolok.

Phyllis: There's a speed limit in this state, Mr. Neff. Forty-five miles an hour. / Érvényben van  egy sebességhatár ebben az államban, Mr. Neff. 45 mérföld/óra.

Neff: How fast was I going, officer? / Milyen gyorsan mentem, biztos úr?

Phyllis: I'd say around 90. / Azt mondanám, hogy olyan 90 körül.

Több szempontból is nagyon különleges ez az innovatívnak számító MGM film noir. A film egy Raymond Chandler regény filmadaptációja, aminek mind a regényekből, mind a filmekből már jól ismert Phillip Marlowe magándetektív a főszereplője. Ami viszont speciálissá teszi ezt a feldolgozást, az az első személyű fényképezése, ami által az egész filmet a főszereplő szemszögéből látjuk, hasonlóan egy First Person Shooter számítógépes játékhoz. Ennek megfelelően a főszereplő arcát csak ritkán (háromszor), rövid időre felvillanva láthatjuk tükrökben, valamint a film elején egy rövid bevezetőben.

Sidney Lumet rendezte ezt a neo-noir krimi drámát, aminek egyik főszereplője a három éve drog túladagolás miatt elhunyt nagyszerű színész, Philip Seymour Hoffman. A film címe a "Légy a mennyben fél órával azelőtt, hogy az ördög megtudja, hogy meghaltál" ír szólásból jön és egy olyan testvérpárról szól, akik elhatározzák, hogy kirabolják a családi ékszerboltot. Természetesen a végrehajtása közben nem várt események történnek, amelyek miatt aztán a tökéletesnek tűnő terv apró darabjaira hullik. Mindehhez pedig nem csak a sors keze, de a családon belüli problémás kapcsolatok is nagyban hozzájárulnak.

Több szempontból is különleges helyet foglal el a filmtörténelemben ez a Pre-Code (cenzúra előtti) MGM dráma . A Grand Hotel volt az első olyan film, aminek fókuszában olyan szereplők állnak, akik a történet kezdete előtt ismeretlenek voltak egymás számára, de életük egy bizonyos helyen keresztezi egymás, amelyek hosszabb-rövidebb ideig összefonódnak, majd kilépnek egymás életéből. Mindemellett a Grand Hotel az egyetlen olyan film, amelyik elnyerte a legjobb filmnek járó Oscar-díjat, anélkül, hogy akárcsak jelölték volna bármilyen más kategóriában, valamint ez volt az első un. "all-star" színészcsapattal - közte Greta Garbo, John Barrymore, Lionel Barrymore, Joan Crawford - készült nagy költségvetésű film, ami megjelenésének időpontjáig a legdrágábbnak hatott a gazdag és előkelő környezetnek, díszleteinek és az elegáns kosztümöknek köszönhetően.

A Galaxy Quest egy olyan sci-fi komédia, amely a Star Trek c. (illetve az ehhez hasonló) filmsorozato(ka)t és az ezekhez köthető  "fandom" jelenséget parodizálja. Fandom olyan szubkulturákat jelent, amelyeknek tagjait egy-egy film vagy karakter iránti fanatikus rajongás köt össze. A film főszereplői egy Star Trekhez hasonló tévé filmsorozat, a Galaxy Quest színészei, akik némi félreértés miatt valódi galaktikus kalandokban találják magukat földönkívüliekkel körülvéve. A film all-star színész csapatában megtalálhatjuk Tim Allent, Sigourney Weavert, Alan Rickmant, Tony Shalhoubot és Sam Rockwellt is, akik egytől-egyig rendkívül viccesek ebben a paródiában.

The Damned don't Cry egy női dráma és egy gengszterfilm keresztezéséből létrejött noir krimi, ami egy felfelé törekvő nő részvételéről szól a szervezett bűnözésben, amelynek állomásai és karakterének átalakulásai különböző férfipartnereken keresztül láthatóak a filmben. A forgatókönyv nagyon gyengén Bugsy Siegel maffia főnök és szeretője, Virginia Hill kapcsolatán alapul, azzal a különbséggel, hogy a szokásos gengszterfilmekkel ellentétben itt nem a maffia főnök a főszereplő, hanem a nő életét követhetjük nyomon, Joan Crawforddal a főszerepben.

A 10 Oscar jelöléséből hetet megnyerő történelmi drámát, az Arábiai Lawrence-t tartják minden idők 7. legjobb amerikai filmjének, ami ráadásul vezeti a legjobb epikus filmjeinek listáját, de a legjobb filmzenék között is a harmadik legjobbnak számít jelenleg. A film az első világháború idején a Közel-Keleten játszódik, és valós történelmi eseményeket dolgoz fel. A történet főszereplője T.E.Lawrence angol tiszt, akit felettesei azzal bíznak meg, hogy szervezze meg az arab felkelést a Török Birodalom ellen, amely ekkoriban a Közel-Keletre is kiterjesztette fennhatóságát.