Tíz Oscar-jelöléséből ötöt megnyert Billy Wilder romantikus drámája és komédiája, ami az utolsó fekete-fehér film volt, ami el tudta nyerni a legjobb film Oscar-díját 1960-ban, amikorra a színes film már általánosan elterjedté vált. A Legénylakás nemcsak hatalmas szakmai, de óriási közönség sikerré is vált, ami a 3 millió dolláros költségvetéséből 24 milliót csinált rövid idő leforgása alatt. A Legénylakást jelenleg a 80. legjobb amerikai filmként tartják számon, aminek főszereplői Shirley MacLaine és Jack Lemmon. A történet pedig egy olyan egyedülálló férfiról szól, aki gyors munkahelyi előremenetele érdekében megengedi főnökeinek, hogy lakását szerelmi, vagy még inkább szexuális légyottokra használják, amiből aztán számos bonyodalom és félreértés keletkezik.

5 Oscar-díjra jelölték ezt a karácsonyi fantasy drámát és komédiát, amit a méltán világhírű Frank Capra rendezett. És ahogy ez már számtalan esetben előfordult, ez a film sem megjelenésekor, hanem később vált roppant népszerűvé, aminek köszönhetően manapság már az Amerikai Film Intézet számos legjobb listáján is szerepel. Az élet csodaszépet tartják minden idők leginspirálóbb filmjének, aminek főszereplője George Bailey a 9. a legnagyobb hősök, míg villain karaktere, Mr. Potter 6. a "legjobb" legrosszabb fickók rangsorában. És nem utolsósorban 2007-ben a 20. legjobb amerikai filmként tartották számon, amit manapság is szinte minden karácsonykor lead valamelyik amerikai tévécsatorna. A film kiáll a hagyományos emberi és családi értékek mellett, és ami a csodálatos élet alatt nem a gazdagságot vagy a hatalmat érti, hanem azt, ha valaki jobbá tudja tenni a környezetében élő emberek életét.

Mivel közeledik a karácsony, ezért - átmenetileg - lágyítom a blog sötét jellegét, és egy kicsit romantikusabb, szentimentálisabb filmekről írok, olyanokról, amiben az emberiségnek a jobbik oldala is megmutatkozik, és akár spirituálisnak is nevezhetőek bizonyos mértékben. Hollywood nem csak elmúlt húsz évének, de minden idők egyik legnagyobb sikerét, a Titanicot ugyanannyi - 14 - Oscar-díjra jelölték, mint a Mindent Éváról c. 1950-es filmet, amiből aztán 11-t meg is nyert, pont annyit, mint Willian Wyler klasszikusa, a Ben-Hur. A szakmai siker mellett minden idők egyik legnagyobb közönségsikere is lett, és amit jelenleg a 83. legjobb amerikai filmként tartanak számon. A Titanic története az 1912-ben elsüllyedt utasszállító tragédiájáról és a szerelem, a szeretet erejéről szól Leonardo DiCarioval és Kate Winslettel a főszerepekben, akik filmbeli kapcsolata egyben a keresztény megváltás történetnek egy romantikus allegóriája is. 

A fogd a pénzt és fuss az első "igazi" Woody Allen film, amit ő írt, rendezett és a főszerepet játssza. Ez volt az első alkalom karrierje során, amikor egy project felett teljes kreatív hatalommal rendelkezett és ami annyira jól sikerült, hogy végül az áttörést is meghozta számára. A fogd a  pénzt is fuss egy mockumentary, azaz ál-dokumentum film, ami egy kitalált történetet megtörtént eseményként prezentál dokumentumfilm stílusban, ami által a film paródiává és szatírává válik. A történet egy szánalmasan béna bűnöző életét követi nyomon, miközben számtalan abszurd és vicces jelentenek lehetünk a szemtanúi.

Az idei év egyik legtöbb vitát kiváltó vagy állóvizet felkavaró eseménye a színház és film világában történő szexuális zaklatások nyilvánosságra hozása, felvállalása, tagadások és beismerések sorozata volt, ami nem csak Hollywoodban, de annak hatására nálunk is végigsöpört. Aki azt gondolja, hogy ez a modernebb társadalmak velejárója, azon belül is elsősorban a feminizmus pozitív vagy negatív hozadéka, az téved. A "hozadék" alatt nem a szexuális zaklatást értem, hanem annak nyilvánosság elé tárását, mivel szexuális zaklatás sajnos azóta létezik ezen a földön, amióta ember él rajta. De bátor nők sem csak a 21. század termékei, hiszen jóval Harvey Weinstein ügyei előtt is számtalan eset nyilvánosságra került már Hollywoodban - minden gátló erő ellenére. Ez a poszt Patricia Douglasről szól, a legelső színésznőről, aki 1937-ben nyilvánosság elé mert állni az őt Hollywoodban ért nagyon súlyos zaklatás miatt és feljelentette azt a férfit, aki megerőszakolta a Metro-Goldwyn-Mayer (MGM) filmstúdió egyik nagyszabású rendezvényén. A poszt David Stern Vanity Fair 2003-as cikke alapján íródott, akinek sikerült megszólaltatnia az akkor még élő 85 éves áldozatot és amiről 2007-ben Girl 27 címmel dokumentumfilmet is készített. 

A hihetetlenül zsugorodó ember az '50-es évek egyik legjobb és egyben legfurább fekete-fehér sci-fije, ami nem csak egy egzisztencialista és filozófiai kérdéseket feszegető film, de egyben egy izgalmas thriller is. Jack Arnold, az '50-es évek sci-fijeinek egyik vezető rendezője számos mára már klasszikussá és kultfilmmé vált darabot rendezett, mint pl. az It Came from Outer Space (1953), azonban ezek közül is kiemelkedik a hihetetlenül zsugorodó ember, ami műfajának egy kis fura gyöngyszeme. A film egy méreteiben zsugorodó emberről szól, akinek ez természetszerűleg felborítja addigi átlagos életét.

Orson Welles kultikus film noir krimi thrillerét tartják általában az Aranypolgár után a második legjobb filmjének, ami bejárta azt a pályát, amit a híres rendező filmjei általában bejártak az Citizen Kane után. Az ígéretesnek induló project és forgatás után az első vágással elégedetlen stúdió továbbvágta, új jeleneteket forgatott hozzá Welles nélkül, majd végül egy olyan filmet mutattak be, aminek már nem sok köze volt ahhoz, ahogy azt a rendező eredetileg elképzelte. Ezért aztán (vagy ennek ellenére) a Touch of Evil - mint szinte minden Orson Welles film - megbukott bemutatásakor, idővel azonban az egyre nagyobb tiszteletet kiérdemlő filmről ma már szuperlatívuszokban beszélnek, és az egyik legjobb klasszikus noirnak nevezik. A film bukása ellenére nagy hatásúnak bizonyult, nem csak számtalan rendezőt inspirált a későbbiekben, de ezt tartják a film noir műfajának méltó befejező darabjának is. Kiváló színészgárda látható ebben a furcsa és nagyon sötét, szinte embergyűlölő és kissé bizarr filmben: Orson Welles, Charlton Heston és Janet Leigh főszereplése mellett kisebb szerepekben többek között megjelenik Marlene Dietrich vagy éppen Gábor Zsa Zsa is.

A Spierig ikrek, Peter és Michael Spierig írták és rendezték ezt az ausztrál időutazásos neo-noir mystery sci-fit, ami azok közé a filmek közé tartozik, amelynél az a legjobb, ha szinte semmit sem tudunk előzetesen a történetről. Ez a poszt, hasonlóan a filmhez, meglehetősen rejtélyesnek tűnhet majd, de mindez a spoilermentesség érdekében történik.

Stairway to Heaven címmel jelent meg az USÁban ez az angol romantikus fantasy film, amit a híres Michael Powell-Emeric Pressburger (alias Pressburger Imre József) páros írt, rendezett és producelt. A Diadalmas szerelem jelenleg a legjobb brit filmek listájának 20. helyén áll, aminek főszereplői David Niven, Raymond Massey és Kim Hunter. Nem kisebb kérdésekre keresi a választ ez a bájos és humoros film, mint hogy mi van a halál után, és mi a legnagyobb erő a földi létben? A film arról is híres, hogy megfordította az Óz, a nagy varázsló látványvilágát, és itt a földi jelenetek a színesek, a másik világban játszódóak pedig a fekete-fehérek.

Jean Harlow (1911-1937) a '30-as évek egyik legnépszerűbb hollywoodi színésznője és szexszimbóluma volt, akit a Szőke Bombázó vagy a Platina Szőke becenevekkel illettek. Legnagyobb filmsikerei közé tartozott például a Vérvörös homok Clark Gable-el vagy a Közellenség James Cagneyvel. Jean Harlow azonban nem csak filmjeiről vált híressé, hanem második férje rejtélyes haláláról is. Paul Bernnel egy fejlövés végzett 1932-ben, ami után felmerült egyesekben az a gyanú, hogy a színésznőnek köze lehetett a hivatalos szervek által öngyilkosságnak minősített halálesethez.

Három Oscar-díjra jelölték ezt a rendkívül autentikus amerikai drámát és karaktertanulmányt, aminek fókuszában a pornóipar és annak aranykora, a '70-80-as évek állnak. A filmet olyan színészek vitték sikerre, mint Burt Reynolds, Julianne Moore vagy éppen Phillip Seymour Hoffman, a főszereplője pedig Mark Wahlberg, aki ezzel a filmmel lett "nagykorú színész" a zenei pályafutása után.

A Frenzy Alfred Hitchcock pályafutásának utolsó előtti filmje, amit már Angliába való visszatérése után rendezett. Húsz éves angliai munka után 1940-ben költözött Hollywoodba, ahol első filmje az 1940-es Rebecca, az utolsó pedig az 1969-es Topaz volt, és amerikai karrierje alatt csak két kevésbé sikeres filmet rendezett mindeközben Nagy-Britanniában (Under Capricorn 1949 és Stage Fright 1950) a Frenzyig. Pályafutásának késői szakaszának egyértelműen és kimagaslóan legjobb filmje ez a modern thriller, aminek története egy sorozatgyilkosság körül forog Londonban.

Humphrey Bogart utolsó klasszikus gengszter szerepében látható a Warnernél ebben a film noir krimi drámában, ami két legnagyobb sikere, A máltai sólyom és a Casablanca között jelent meg. Az 1941-42-es évek vízválasztónak bizonyultak a pályafutásában, amikor kitört a rossz fiús gengszter mellékszerepekből és vált Hollywood legnagyobb sztárjává. Bogart számára visszalépésnek tűnhet A máltai sólyom után ez a gengszter karakter ebben a meglehetősen ismeretlen B filmben, ugyanakkor ezen a szerepén keresztül jól látható az, hogy honnan indult és hova jutott. A film egy gengszterről szól, aki jó útra akar térni, ám a körülmények összjátéka, na és persze az rosszindulatú emberi természet ebben megakadályozzák.

9 Oscar-jelöléséből hatot meg is nyert ez a film noir dráma, aminek középpontjában egy feltörekvő szegény, de ambiciózus fiatalember áll, akinek nem csak két, eltérő osztálybeli nő közül kell választania, de a moralitása is tesztelődni fog ebben a sötét és drámai történetben. A film főszereplői Montgomery Clift és a még nagyon fiatal és nem mellesleg gyönyörű 19 éves Elizabeth Taylor, akit ez a szerep indított el a sztárság útján.

James Francis "Jimmy" Cagney Jr. (1899 –1986) ír származású amerikai színész híres volt mindig nagyon energikus játékáról, sajátos énekhangjáról és táncstílusáról különféle musicalekben, végtelenül vicces pléhpofás és remekül időzített reakcióiról komédiákban, de legelsősorban gengszter filmek és noirok pszichológiailag összetett kemény fickós gengszter karaktereiről, amelyekért mind a kritika, mind a közönség imádta. Nem véletlenül mondta róla Orson Welles, hogy "talán ő volt a legnagyobb színész, aki valaha feltűnt a kamerák előtt", amivel Stanley Kubrick is egyetértett. Háromszor jelölték Oscar-díjra (Mocskos arcú angyalok 1938, Yankee Doodley Dandy 1942 és a Love me or Leave me 1956), amelyek közül a Yankee Doodley Dandyért el is nyerte. Az Amerikai Filmintézet jelenleg Hollywood 8.legnagyobb férfisztárjaként rangsorolja Clark Gable mögött és Spencer Tracy előtt.

A (dél-)koreai filmgyártás nagy hagyományokra tekinthet vissza, amin mindig is jól érzékelhető volt a japán filmművészet nagyon erőteljes befolyása is. A csúcskorszakát az 50-60-as években élte, majd egy nagyon erős minőségi zuhanás következett be a '70-es évektől kezdve. Szerencsére a 2000 évektől mintha kezdene feltámadni a koreai film régi dicsősége, aminek egyik legfontosabb bizonyítéka ez a 2003-as neo-noir mystery thriller, az Oldboy. Ez a film sem kerülhette el sorsát és 2013-ban elkészült amerikai remake-je, ami azonban az eredeti nyomába sem érhet. A film egy tévesen és rejtélyes okok miatt bebörtönzött emberről szól, aki szabadulása után bosszút akar állni, nem tudván, hogy az is a "játék" része. Spoilermentes.

A legjobb fekete-fehér fényképezés kategóriájában jelölték Oscar-díjra Joseph L. Mankiewicz romantikus, fantasztikus filmjét, aminek a gyönyörű Gene Tierney és Rex Harrison a főszereplője. A film akkora sikert aratott, hogy a későbbiekben egy tévé sorozat keretében is feldolgozták. A kísértet és Mrs. Muir középpontjában egy nagyon speciális, szó szerint és átvitt értelemben is spirituális szerelmi történet áll, aminek főszereplői egy szellem és egy még mindig csinos özvegyasszony. Mi másról is szólhatna kettejük fizikai kapcsolat nélküli története, ha nem az igaz szerelemről?

Fritz Lang gótikus pszichológiai thriller noirja a Kékszakáll történetének egy modern (1947-ben) freudi feldolgozásának is tekinthető, amiben ugyanaz a Joan Bennett játssza a főszereplőnőt, mint két leghíresebb noirjában, a Scarlet Streetben és a The Woman in the Windowban. A történet középpontjában pedig egy olyan frissen házasodott nő áll, akinek gyanakvása folyamatosan nő férje iránt, mert attól fél, hogy az meg akarja ölni. A Titok az ajtón túl a noir műfaján belül a "ne bízz a férjedben típusú filmek közé tartozik. 

Ez volt az idei év második olyan filmje, amit nagyon vártam, sőt talán még jobban, mint a Szárnyas fejvadász folytatását, mivel pár nézhetetlen művészfilmtől eltekintve (pl. Szenvedély 1997) a film noir (1941-1958), mint műfaj a magyar filmgyártásban eddig nem létezett (kivéve néhány háború előtti elfeledett darabot). Mint ahogy a magyar irodalomban is ismeretlen volt a film alapjául szolgáló, Kondor Vilmos 2008-ban megjelent azonos c. regénye előtt az ún. hardboiled (nem véletlenül nincs is rá igazán megfelelő magyar szó) detektív ponyva műfaja, amely filmes feldolgozásától remélte mindenki, hogy kis hazánkban is gyökeret ereszthet ez a nagyon amerikai műfaj.

Hét Oscar-díjra jelölték ezt a brit biografikus politikai, háborús drámát, ami két újságíró, az amerikai Sydney Schanberg és a kambodzsai Dith Pran a vörös khmerek rémuralma alatt megélt tapasztalatait filmesítette meg.  A nagyon autentikus epikus film a barátságukról, az általuk átélt szörnyűségekről és nem utolsósorban a túlélésükről szól, amivel párhuzamosan megjelennek Pol Pot vezette kambodzsai kommunista vörös khmerek által elkövetett rémtettek és emberiség ellen elkövetett bűnök is. A film igaz történeten alapul, ami nagyon sok tanulsággal szolgál a mai napig is. Talán még többel is, mint amennyinek bemutatása a film készítőinek szándékában állt.