Február 25. a kommunizmus áldozatainak emléknapja. Különböző kutatások 100 millió főre teszik a kommunista diktatúrák halálos áldozatainak számát, akik kivégzés, kínzás, éhínség vagy a kényszermunkatáborok kegyetlen körülményei miatt vesztették életüket. Közülük is a legtöbben Ázsiában haltak meg (Kína 60 millió, Vietnam 1 millió, Észak-Korea 2 millió, Kambodzsa 2 millió), ahol, ha lehet, még az európai elvtársaiknál (Szovjetunió 20 millió, Kelet-Európa 1 millió) is kegyetlenebbek voltak a kommunisták. De mindenhol hullahegyeket hagytak maguk után, ahova csak betették a lábukat, Afrikában 1,7 milliót, Latin-Amerikában 150 ezret, Afganisztánban 1,5 milliót. A kommunizmus áldozatai közé azonban nem csak a halálos áldozatok tartoznak, hanem mindenki, akit ideológiai, politikai okok miatt börtönbe zártak, vallattak, testileg és/vagy lelkileg megnyomorítottak, akiket társadalmi réteg vagy osztály hovatartozásuk miatt megbélyegeztek, üldöztek, tulajdonukat elkommunizálták, és lényegében mindenki, akit szabad cselekvés és választás lehetőségétől megfosztottak, tanulásban, munkában vagy az élet bármilyen területén. Ezek száma lényegében felbecsülhetetlen, de mindenképpen a 100 millió halálos áldozat sokszorosát teszi ki. Ennek ellenére - 30 évvel az európai kommunizmus bukása után - jelenleg úgy néz ki, hogy az USÁ-ban az egyik elnökjelölt egy vérkomcsi lesz....De hát tudjuk, hogy az emberiség soha nem tanul semmiből. Vagy csak simán megérett a pusztulásra.
Mindenesetre addig is, a kínai kommunizmus áldozatainak emlékére Martin Scorsese 4 Oscar-díjra jelölt epikus biografikus filmjéről, a Kundunról írok, ami Tenzin Gyatso, azaz a 14. Dalai Láma, Tibet jelenleg száműzetésben élő spirituális és politikai vezetőjének fiatalkorát mutatja be addig, amíg menekülnie nem kellett a kínai kommunista megszállás miatt. Őt a történelem azzal a lehetetlen küldetéssel bízta meg, hogy békés eszközökkel védje meg Tibetet és annak kultúráját a Mao vezette brutális kínai kommunista hatalom ellen.