Haladjunk tovább a járványfilmek útján, és jöjjön egy végtelenül megosztó, provokatív thriller dráma és üzenetfilm, amelyik az emberiség sötétebbik oldalára koncentrál egy járvány sújtotta, apokaliptikus helyzetben. Egy vakságot okozó vírus szedi áldozatait, akiket egy orvosi felügyelet nélküli, de katonai őrzés alatt álló kórházba, karanténba zárnak, a vak közösségen belül pedig egy idő után farkastörvények kezdenek el uralkodni. A film főszerepeiben Julianne Moore és Mark Ruffalo látható.

Alfred Hitchcock legjobb háború előtti filmjének nevezik ezt a vígjáték és kémfilm elemekkel is rendelkező romantikus mystery thrillert, ami az utolsó előtti angliai munkája volt, mielőtt 1940-ben, a következő 30 évre Hollywoodba költözött volna. A Londoni randevút a Brit Film Intézet a 35. legjobb brit filmként tartja számon, a főszerepeit pedig Margaret Lockwood és Michael Redgrave játszák. Egy Európában utazgató csinos angol turistanő nyomozásba kezd, amikor idősebb útitársa nyomtalanul eltűnik a vonaton, miközben mindenki, akivel a hölgy korábban beszélgetett, úgy tesz, mintha az idősebb nő soha nem is létezett volna.

Kenneth Fearing 1946-os The Big Clock című regényét három alkalommal is megfilmesítették már. Először 1948-ban került filmvászonra egy azonos c. noir keretében Ray Milland főszereplésével, majd 1976-ban Yves Montanddal láthattuk viszont a történetet egy francia krimiben, a Police Python 357-ben. Az eredeti regény harmadik feldolgozás volt ez a neo-noir mystery thriller, ami 1987-ben nagymértékben hozzájárult az akkor feltörőfélben lévő Kevin Costner karrierjének látványos felfutásában az ugyanebben az évben megjelenő The Untouchables c. filmjével egyetemben. Mindhárom adaptáció jól sikerült a maga nemében, amelyek közül a Nincs kiút tért el leginkább az eredeti történettől, ami így nem egy újság szerkesztőségében, hanem a Pentagonban játszódik. Kevin Costner mellett Gene Hackman és Sean Young is feltűnik a filmben.

Matt Cvetic történetét dolgozza fel ez a noir krimi és kémfilm, ami megtörtént eseményeken alapul. Cvetic a ’40-es években az FBI megbízásából beépült az Amerikai Kommunista Pártba azzal a céllal, hogy kémelhárító tevékenységet végezzen és feltérképezze a tevékenységüket. A film elkészítésének legfontosabb célja az volt, hogy figyelmeztesse az amerikaiakat a kommunisták felforgató tevékenységére a hidegháború korszakában, amit annyira komolyan vettek, hogy a legjobb dokumentumfilm (!) kategóriában Oscar-díjra jelölték, annak ellenére, hogy nem dokumentumfilm, hanem egy valós eseményeken alapuló noir kémfilm.

A Perfect Sense egy olyan low budget független sci-fi thriller, amely egy apokaliptikus, vírus okozta járvány katasztrófa és egy romantikus film különleges hibride. A filmbeli rejtélyes vírus az emberek érzékszerveit támadja meg, aminek eredményeképpen az emberiség szép sorban egymás után elveszti az érzékelőképességét, a szaglással kezdve. A főszerepekben Ewan McGregor és Eva Green látható, akik egy olyan párt játszanak, akik ebben a nehéz helyzetben kerülnek egyre közelebb egymáshoz.

Louisa May Alcott 1868-as könyve egyike az angolszász irodalom olyan kedvelt regényeinek, amit előszeretettel dolgoztak fel hollywoodi filmekben az idők folyamán. A Kisasszonyok 1933-as verziója még egy pre-Code, azaz a hollywoodi cenzúra bevezetése előtt készült film, ami már maga is a harmadik feldolgozása Alcott hallhatatlan regényének, és amit számos további remake követ majd Hollywoodban. A könyvből ezt megelőzően már két némafilmverzió készült 1917-ben és 1918-ban, majd ezt követően a későbbiekben 1949-ben June Allysonnal, 1994-ben Wynona Ryderrel, és legutoljára, tavaly Saoirse Ronannal a főszerepben. És ahogy lenni szokott, függetlenül az új verzió szinte kötelező hypolásától, az én kedvencem most is a régi, Hollywood aranykorában készült három Oscar-díjra jelölt verzió. A történet az amerikai polgárháború időszakában játszódik, és a March család négy otthon maradott lánygyerekének nővé érését követi nyomon, miközben a film nosztalgikusan és őszintén nagyra becsülve mutatja be az otthon melegségét és a családi értékeket. 

Steven Soderbergh 2011-es thrillere most, a koronavírus fertőzés időszakában újra előtérbe került, mivel a film egy, a mostanihoz nagyon hasonló és szintén félelmetesen gyorsan terjedő járványról szól, ami megállíthatatlannak tűnik. A történet több szálon fut, amelyek bemutatják egyrészről azt, hogy az átlagember hogyan éli meg mindezt és milyen hatással van az életére, másrészről pedig azt, hogy a hatóságok, a járványügyi szakemberek, orvosok mit tesznek a megállítása és egy vakcina kifejlesztése érdekében. A film all star színész csapatában feltűnik Kate Winslet, Laurence Fishburne, Jude Law, Gwyneth Paltrow Matt Damon és Marion Cotillard is.

Natalie Wood amerikai színésznő a karrierje folyamán több, mint 50 mozi és tévéfilmben tűnt fel, miközben háromszor is jelölték az Oscar-díjra. Natalie Wood azonban nem csak szakmai sikerei, de rejtélyes halála miatt is megmaradt az emberek emlékezetében, aki emellett ráadásul még nemi erőszak áldozatává is vált korábban. A színésznő a kaliforniai Santa Catalina sziget közelében fulladt az óceánba 43 éves korában. Az esetet akkor balesetnek minősítettek, azonban időközben többször is megnyitották az ügyet, mivel a baleset mellett a gyilkosság vagy emberölés sem volt egyértelműen kizárható.

The Master of Darkness, a Sötétség Ura, azaz Fritz Lang rendezte ezt a noir krimit, ami ha lazán is, de Émile Zola Állat az emberben című regényén alapul, amit már kétszer is megfilmesítettek előtte, 1920-ban egy német rendező, Ilka Grüning Die Bestie im Menschen, valamint egy francia film keretében Jean Renoir La Béte humaine címmel 1938-ban. A hollywoodi cenzúra miatt az eredetei regény szexuális tartalmának nagy részét ki kellett venni, de a lényege, a főszereplők kétségbeesettsége, reménytelensége nagyon intenzíven érzékelhető ebben a noirosan sivár filmben, amiben minden szereplő a legrosszabb ösztöneit követi. A film főszereplői, Gloria Grahame és Glenn Ford pedig Lang egy évvel korábbi nagy sikerű The Big Heat című noirjában is együtt játszottak.

Február 25. a kommunizmus áldozatainak emléknapja. Különböző kutatások 100 millió főre teszik a kommunista diktatúrák halálos áldozatainak számát, akik kivégzés, kínzás, éhínség vagy a kényszermunkatáborok kegyetlen körülményei miatt vesztették életüket. Közülük is a legtöbben Ázsiában haltak meg (Kína 60 millió, Vietnam 1 millió, Észak-Korea 2 millió, Kambodzsa 2 millió), ahol, ha lehet, még az európai elvtársaiknál (Szovjetunió 20 millió, Kelet-Európa 1 millió) is kegyetlenebbek voltak a kommunisták. De mindenhol hullahegyeket hagytak maguk után, ahova csak betették a lábukat, Afrikában 1,7 milliót, Latin-Amerikában 150 ezret, Afganisztánban 1,5 milliót. A kommunizmus áldozatai közé azonban nem csak a halálos áldozatok tartoznak, hanem mindenki, akit ideológiai, politikai okok miatt börtönbe zártak, vallattak, testileg és/vagy lelkileg megnyomorítottak, akiket társadalmi réteg vagy osztály hovatartozásuk miatt megbélyegeztek, üldöztek, tulajdonukat elkommunizálták, és lényegében mindenki, akit szabad cselekvés és választás lehetőségétől megfosztottak, tanulásban, munkában vagy az élet bármilyen területén. Ezek száma lényegében felbecsülhetetlen, de mindenképpen a 100 millió halálos áldozat sokszorosát teszi ki. Ennek ellenére - 30 évvel az európai kommunizmus bukása után - jelenleg úgy néz ki, hogy az USÁ-ban az egyik elnökjelölt egy vérkomcsi lesz....De hát tudjuk, hogy az emberiség soha nem tanul semmiből. Vagy csak simán megérett a pusztulásra.

Mindenesetre addig is, a kínai kommunizmus áldozatainak emlékére Martin Scorsese 4 Oscar-díjra jelölt epikus biografikus filmjéről, a Kundunról írok, ami Tenzin Gyatso, azaz a 14. Dalai Láma, Tibet jelenleg száműzetésben élő spirituális és politikai vezetőjének fiatalkorát mutatja be addig, amíg menekülnie nem kellett a kínai kommunista megszállás miatt. Őt a történelem azzal a lehetetlen küldetéssel bízta meg, hogy békés eszközökkel védje meg Tibetet és annak kultúráját a Mao vezette brutális kínai kommunista hatalom ellen.

Hat Oscar-díjra jelölték Wolfgang Petersen eredetileg német nyelvű háborús filmjét, ami akkor rekordnak számított egy idegen nyelvű film esetén. A Das Boot 32 millió nyugatnémet márkás költségvetésével a német filmipar addigi legdrágább termékévé vált, így aztán a producerek többet is ki akartak hozni ebből a budgetből, mint egy mozifilmet, aminek érdekében annyi felvételt készítettek, hogy kijött belőle egy közel öt órás TV minisorozat is. Az eredeti moziverzió két és fél órás volt, amit a későbbiekben három és fél órássá vágatott a rendező, ebből lett a Director’s Cut. Ennek az utóbbinak az angol nyelvű verziójáról szól a poszt is. Szerencsére az angol szövegű változatban is a film eredeti német színészeit hallhatjuk, akik saját magukat szinkronizálták, mivel a legtöbben kiválóan beszéltek angolul is, így a színészi játék egyik legfontosabb összetevője, a szövegmondás eredetisége sem sérül. A Das Boot a németek szemszögéből mutatja be a második világháború egy szeletét, miközben egy német tengeralattjáró, az U-96 és legénysége veszélyes járőrútját kíséri nyomon az Atlanti-óceánon, ami elsüllyesztendő ellenséges hajókra vadászik.

Három Oscar-jelöléséből kettőt, a legjobb rendezőnek és a legjobb forgatókönyvnek járó díjat nyerte el Joseph L. Mankiewicz romantikus drámája, ami a házas élet örömeiről és nehézségeiről szól. A film érezhetően erős hatással volt olyan későbbi szappanopera sorozatokra, mint a Desperate Housewives, ami több elemében is nagyon hasonló ehhez a filmhez. A történetben három feleség levelet kap egy közös nőismerősüktől, aki azt írja, hogy még aznap lelép az egyikük férjével.

Öt Oscar-díjra jelölték ezt az erős noir vonásokkal rendelkező pszichológiai thrillert. A film alapjául szolgáló 1955-ös azonos című regényt már kétszer is feldolgozták korábban, másodjára 1960-ban Purple Noon címmel és Alain Delonnal a főszerepben, akinek ez volt akkor az első főszerepe. Anthony Minghella rendező 1999-es verziójának főszerepeiben pedig olyan kiváló színészek láthatóak, mint Matt Damon, Jude Law, Gwyneth Paltrow, Philip Seymour Hoffman és Cate Blanchett. A film főszereplője egy alulról jövő srác, Tom Ripley, aki bármit megtenne, és meg is tesz azért, hogy a felső tízezer életformáját élhesse.

Talán mindenki hallott már arról, hogy Orson Welles 1938-as Világok harca c. rádiójátéka a marslakók támadásáról mekkora pánikot okozott a műsort figyelemmel követő hallgatók között, akik azt gondolták, hogy mindez valóság. A műsor H. G. Wells világhírű 1898 – as sci-fi regényének rádiós adaptációja volt, ami nyilvánvalóan nem kerülhette el a későbbiekben a filmes feldolgozást sem. A Világok háborúja az 50-es évek elején hirtelen nagyon népszerűvé váló hollywoodi sci-fik egyik legismertebbje, amelyik hatalmas hatást gyakorolt a későbbi, modern tudományos-fantasztikus filmekre is. 2005-ben Steven Spielberg készítette el a film alapjául szolgáló H.G.Wells regény második hollywoodi feldolgozását, de talán még nagyobb hasonlóságot mutat az eredeti filmhez az 1996-os Függetlenség napja, aminek sztorija párhuzamba állítható és számos további elemben is megegyezik ezzel az 1953-as filmmel, olyannyira, hogy akár a hivatalos remake-je is lehetne. A történetben marsi idegenek támadják meg a Földet azzal a szándékkal, hogy megszerezzék maguknak a bolygónkat, amihez először is ki kell irtani az emberiséget.

Frank Darabont, magyar származású író és rendező hét Oscar-díjra jelölt drámája vezeti jelenleg az IMDB listáját, mint a legmagasabb pontszámot kapó film. Az AFI 2007-es minden idők legjobb amerikai filmjeinek listáján pedig a 72. helyen állt, ami bármilyen hihetetlen, de bemutatásakor megbukott, és csak később, a videókölcsönzésnek köszönhetően vált első számú kedvenccé. A történet főszereplője egy sikeres bankár, akit ártatlanul életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek felesége és annak szeretőjének megölése miatt.

Kirk Douglas (1916-2020), Hollywood aranykorának három 100 évet megélt túlélőjének (Olivia de Havilland 103, Marsha Hunt 102) egyike a tegnapi nap folyamán 103 éves korában távozott ebből a világból. Több évtizedes pályafutása során háromszor jelölték Oscar-díjra, legelső alkalommal ebben a noir drámában nyújtott alakításáért, amivel a hollywoodi sztárok közé emelkedett az addig inkább csak mellékszerepeket játszó színész. A Championban egy olyan bokszolót alakít, akinek elsősorban a saját démonjaival kell megküzdenie annak érdekében, hogy sikeres lehessen. A siker azonban nagyon relatív fogalom.

A második világháború után nem sok olyan film készült, amelyik könnyedebb műfajnak nevezett vígjáték vagy szatíra műfajában próbálta volna feldolgozni a nácizmus témáját. Ezt a nem könnyű feladatot vállalta fel Taika Waititi, akinek 6 Oscar-díjra jelölt dramedy szatírája olyan filmek nyomában jár, mint Charlie Chaplin 1940-es A nagy diktátora, Ernst Lubitsch 1942-es Lenni vagy nem lennije, esetleg a nagy sikerű Halló, halló c. tévé sorozaté. Waititi filmjének főszereplője egy 10 éves Hitlerjugendes kisfiú, akinek Adolf Hitler a képzeletbeli barátja, miközben édesanyja egy zsidó kamaszlányt bújtat a házban. A kiváló gyerekszereplők mellett nagy nevek is felbukkannak a filmben Sam Rockwell és Scarlett Johansson személyében.

A Mélyvíz Max Ophüls 1949-es film noirjának, a Vakmerő pillanat (The Reckless Moment) remakeje. A két film sztorija lényegében ugyanaz, csak a 2001-es verzió modernizálja a korábbi verziót. A történetben egy középosztálybeli háziasszony férje távollétében megpróbálja megvédeni családját, ha kell, akkor olyan áron is, hogy eltüntet egy hullát, mert azt hiszi, hogy fiának köze van a halálához. A film főszereplői Tilda Swinton és Goran Visnjic, akik Joan Bennett és James Mason karaktereit játsszák a remakeben.

Négy Oscar-jelöléséből a két legfontosabbat, a legjobb filmnek és a legjobb rendezőnek járót elnyerte Lewis Milestone első világháborúban játszódó pre-Code filmje, ami talán minden háborúellenes film között a mai napig is a legjobban képes átadni üzenetét. A Nyugaton a helyzet változatlan ráadásul azzal a különleges tulajdonsággal is rendelkezik, hogy mindezt a németek szempontjából mutatja. Nem véletlenül tartották 1998-ban a 54. legjobb amerikai filmként számon, függetlenül attól, hogy időközben számomra érthetetlen módon lekerült a legjobb 100-as listáról. A film eredeti nemzetközi verziója 152, az angol változat némi cenzúrázás után 145 perces volt, azonban az idők folyamán elvesztek belőle részek. A poszt a 2006-os 133 perces felújított amerikai verziója alapján íródott, ami tartalmaz minden megmaradt eredeti felvételt.

Az Út a szabadságba egy epikus túlélő dráma, amiben egy csapatnyi elítélt megszökik az egyik szibériai  szovjet Gulágból és négyezer mérföldet gyalogol dél felé, hogy szabadok legyenek. De addig is túl kell élni az éhséget, a szomjúságot, a kimerültséget, miközben egymásban sem tudnak teljesen megbízni. A film főként kelet-európai karaktereit válogatott színész csapat játssza, többek között láthatjuk Jim Sturgesst, Colin Farrellt, Ed Harrist, de egy kisebb szerepben feltűnik Mark Strong is. A film valós történeten alapul.